Mentsvár

37. Fejezet

Jake szemszöge

David-től a hetekben kurva sok rózsát kaptam, már le kellett állítanom őt.
-Egyáltalán honnan van ennyi?! Ne mond nekem, hogy ezeket vetted!
-A hátsó udvarunkban elég sok van és onnan-
-Hátsó udvar?-ismételtem el hitetlenkedve- Azt hittem csak előkertetek van.
-Megnézed suli után?-nézett rám egy óvatos mosoly kíséretében. Nem győzött meg arról, hogy a kertük miatt hív meg hozzájuk, de nem igazán foglalkoztatott.
-Persze, megnézem, hogyan nyested le anyád virágait- vigyorogtam rá.

Azt hiszem már nincs rám hatással a Paul-lal történt eset és képes vagyok folytatni David-del a kapcsolatom, őszintén szólva eléggé hiányzik és szintet akarok lépni vele... így pár előkészületet tettem.
Miközben ezen gondolkodtam kiszúrtam séta közben Daviden, hogy egy majdnem telepakolt táskát cipel mellettem.

-Amúgy nálad miért vannak tankönyvek?
-Miért, nálad nincsenek? - kérdezett vissza David.
-Már elkezdődött a június. Úgysem veszünk semmit- nyújtózkodtam-Csak írunk pár dolgozatot.
-Ahhoz képest elég nyugodt vagy.
-Csak nincs agykapacitásom ehhez-legyintettem- Rólad viszont nem tudom eldönteni, hogy hülyének nézzelek, vagy csodáljalak, amiért még hozol cuccokat.
-Ezekből nézem át az anyagot-sóhajtott fel David- Szinte minden tantárgyból két jegy között állok.
-Az szívás... Valamennyit el tudsz nekem magyarázni? Amit megjegyzek rákaparom a dogára, te pedig addig is gyakoroltál, míg elmondod.
-Jól hangzik..-mosolyodott el.

Az iskola termében azonban esélyünk sem volt tanulni, erre pedig abban a pillanatban rá is jöttünk, amint betettük oda a lábunk.
-Keressünk egy helyet ahol nincs ekkora hangzavar - torpant meg az ajtó előtt David.
-Egyetértek- fordultam meg és indultam kifelé.

Végül az egyik lépcsőn ültünk le az épület sarkában, ahol kevesebben voltak. Elég sok mindent memorizáltam amit mondott, ahhoz képest, hogy reggel van.
Mikor David befejezte, összecsukta a füzetet amibe időnként belenézett, és a kezére támaszkodott. Véletlenül az én kezemre tette a sajátját, így egy bocsánatkérés mellett arrébbcsúsztatta.
Válaszként egyszerűen megfogtam a kezét, anélkül, hogy egy szót is szóltam volna.
Megkönnyebbülten hátradőlt egy kicsit, majd felém fordította az arcát.
-Ez azt jelenti, hogy járunk?
-Azt -bólintottam- Meg azt is, hogy leszarom, hogy annyira izzad a kezed, mint nekem.
-Olyan romantikus tudsz lenni - ironizált David miközben egy széles mosolyra húzódott a szája.

Ekkor a csengő szakította félbe a beszélgetésünk, így felkelltünk a lépcsőről és elindultunk a terem felé.
Dolgozat közben annyit puskáztam ki amennyit csak tudtam, bár neki valszeg így is jobban sikerült, mint nekem.
Miután végeztem a teszttel, utána már csak figyeltem, ahogy ír és igyekszik koncentrálni.. A végén már a tanár szólt rám, amiért nézem, mivel attól félt, hogy segítek neki csalni.
Szerencsére a nap többi része nem volt ilyen húzós. A legtöbb órán már csak szabad foglalkozás volt, és alig vártuk, hogy kiszabadulhassunk az épületből.

A hazafelé úton pedig a vágy ellenére nem foghattuk meg egymás kezét. Bár folyamatosan beszéltünk, a szavak egyre inkább a háttérbe szorultak és Davidék házában tettekbe csaptak át.
A csókok egyre hosszabbak lettek, percekkel később már David szobájában kötöttünk ki. Már láttuk egymást meztelenül fürdés közben régebben is, így nem igazán volt mit rejtegetni. Kipirult arccal húztuk le egymásról a pólót, szégyenlősködni eszünkbe sem jutott, mivel egy ideje már nem a fejünkbe zúdult a vér.
Ezután pedig sorban került rólunk le minden ruhadarab és élveztük tovább egymás társaságát..