Mentsvár

14. Fejezet

Jake szemszöge

Hova jutottam? Megölelem Davidet a suliban? Jó, hogy nem lesmároltam..
Az eset óta minden reggelem úgy indul, hogy préselődök a karjaiban!

A suliban kevésbe tűnök megközelíthetetlennek mások számára, pedig nem osztok meg továbbra se sok mindent. Ettől függetlenül úgy felborult az életem pár hónap alatt, hogy azt észre sem vettem.

A legrosszabb pedig nem is ez...
Hanem a visszatérő álmaim.
Minden egyes éjjel Davidet látom az álmaimban. Meztelenül, ahogy baszunk.
Alig tudok ránézni!
Ő a... Haverom. Aki megcsókolt részegen és akiről nedves álmaim vannak..

-Hé, nem veszed elő? - bökött oldalba David.
-MI?-képedtem el teljesen, persze magamra vonva az egész osztály és a tanár figyelmét..
-A cuccaid... óra van - mosolyodott el óvatosan.
-Oh.. De -pakolásztam fel a padra-Kösz. Milyen óra van?
-Hányadik világban voltál?-karolta át a vállam
-Óra van! - csattant fel a tanár.

Ekkor David keze lecsúszott rólam, én pedig gyorsan előpakoltam egy üres füzetet.

Végül egy szót nem jegyzeteltem.

Daviddel szokásosan mentünk ki a suli után.
A kocsit most az anyja használta, így elindultunk egyből az utca felé. Egy kicsi időnek el kellett telnie, hogy rájöjjek, hogy ő nem is erre lakik. Neki már a percek óta elhagyott kereszteződésnél el kellett volna kanyarodnia.
-Hallod, te nem rossz irányba jössz?
-Dehogy. Erre laksz.
-Igen. Én!

David nem nagyon akarta megérteni, hogy miért a rossz irányba megy, mikor erre lakom. Ez a gyerek menthetetlen.

-Egyébként is kihívtál.
-Mikor?
-Mikor beteg voltál. A visszavágóra fifában. Mert levertelek.-vigyorgott rám.
- Azt csak a szerencsédnek köszönheted.-ráztam meg a fejem.- Nem volt az olyan nagy dicsőség..
-Úgy néztél, mint akit szívenszúrtak.
-A faszt! - talán egy kicsit.. De ezt a világért nem vallom be neki. Úgyis látta..

Hogy történt, hogy nem,
ott ragadtunk a kanapén, videójátékozva.
-Nem! Mégegy meccset!
-Hogy zsinórban harmadjára nyerjek?-röhögött David- Mi lenne ha GTA RP-znénk? Amelyikünk előbb öli meg a másikat, az nyer.
-Oké!-ugrottam fel.
-Eléggé beleélted magad, mi?-mosolyodott el.
-Hát.. - cseréltem ki a játékot zavartan.
-Szerintem aranyos..-nézett rám.

Ekkor nyílt az ajtó és Alisa fülét befogva jött be.
-Menjetek föl a szobába, ha ilyen nyálas dolgokat mondtok!
-Lisa! - jött be utána apám, aki hazahozta őt- Legyél kedves a vendéggel!
-Nem hallom, lalalala! - nézett rá a húgom.
- Videójátékkal hogyan mennénk fel..-morfondíroztam.
-Fel akarsz menni?
-Nem! Éppen játszani akartuk.. A... Amiben le akartalak győzni...

Közben Lisa felfutott az emeletre, és apám is.. Eloldalgott. Nem is láttam mikor tűnt el a nappaliból.
Miben is akartam győzni David ellen?
Minek kérdez olyat, hogy felmenjünk-e a szobába?!
A kezemben lévő játékra néztem, és kirángattam magam a gondolataimból.
Vörös fejjel visszaültem a kanapéra, ahol a kezembe vettem a konzolt, és vártam, hogy a játék betöltsön.
-A "fölmenni a szobádba" alatt nem azt értettem, hogy megfektetnélek.-mosolygott rám kedvesen.
-Nem értettem félre!
-Full vörös az egész arcod.
-Az más kérdés..-ő csak nevetett és nevetett- Ne röhögj már ki! Csak azért veszed észre, mert sápadt az arcom.
Különben fel se tűnne semmi!
-Bocs, bocs - törölte le az időközben kibuggyant könnyét. Nem szabad a fogyatékosokon sem nevetni. Ahogy ezen sem..
-Kinyírlak.

Ekkor betöltött a játék, amit ki is szúrtam.
-Még pedig GTA-ban. - egészítettem ki a mondatom.
-Azt majd meglátjuk. - nézett rám David azzal a levakarhatatlan mosolyával.
Aztán két perc alatt lelőttem.
-Nyertem! Ennyi vagy! Nyertem!!
-A labdát nem bírod irányítani, gépfegyverrel meg egy állat vagy. Szinte elhinném, ha azt mondanád, igazival szoktál gyakorolni.-dőlt hátra vigyorogva- Visszavágó?
-Még szép!
-Mert ebben ügyesebb vagy, mint én?
-Igen!