Mentsvár

30. Fejezet

Jake szemszöge

A hétfői napom csak pörgött tovább, már a nap felénél fáradtan feküdtem le a padra, azt remélve egy öt percre elalszom.
-Minden oké? - ült le mellém David.
-Csak fáradt vagyok, tegnap a valóságshow híre jött szembe velem-ültem fel - és új szereplőket hoznak be.
-Én nem vagyok oda a búlvárért-vakarta meg a nyakát David.
-Tudod mi az a Jessica&Craig?
-Nem.
-Akkor tényleg nem lennél oda az új évadtól.
-Nem vagyok annak a híve, hogy más magánéletén csámcsogjak. Előre megírt forgatókönyv alapján eljátszanak valamit, majd odaírják nagy címszalagokon, hogy "ez a valóság".
-Hű-mosolyodtam el-Te tényleg nem szereted.
-Nem-nevetett fel- Gyere, inkább kaparjunk fel téged, mert fél perc becsengőig-húzott fel, hogy órára menjünk.
Egymás után jártuk a termeket, mire nap vége lett, már azt sem
tudtam hol a fejem. Teljesen leszívta a maradék erőm az iskola és fáradtan indultam kifelé Daviddel az oldalamon.
-Elmenjünk valahova? - dugta zsebre a kezeit.
-Szerintem én hazamegyek..
-Ahogy gondolod. Ma enyém az autó, eldobjalak vele?
-Jó lenne, kösz.

Őszintén szólva nem tudtam mire vélni, de már az anyósülésben elaludtam.
David ébresztgetett, mikor a házunkhoz értünk.
-Mi? - néztem körbe - Ja.. Kösz..
-Szívesen -nyomott a számra egy csókot.
-Én akkor megyek.. - kászálódtam ki álmosan.

David ezután elhajtott én pedig néztem, míg el nem kanyarodott az utca végén. Szegény... biztos tervezett valami programot.
Ezután lassan bevánszorogtam a házba.
Annak ellenére, hogy délután volt, pár perccel később én már húztam a lóbőrt.

David szemszöge

Kicsit csalódott voltam, mikor Jake-től hajtottam el, viszont nem lehet mit tenni, ha álmos.
Nem sokkal később viszont máris elvonta más a figyelmem.
Rám írt az egyik társaság, hogy mi lenne, ha elugranánk egy bárba.
Még nem hallottam a helyről, ahova hívtak, így ránéztem neten. Elég faszának tűnt, a délutánom pedig kiüresedett, így úgy döntöttem elmegyek.

Este felé lett megbeszélve a találkozó, ami hamar utol is ért. Hagytam egy üzenetet Jake-nek, majd a telefont a zsebembe csúsztattam és a társaságra figyeltem.
Egy nyeszletebb, visszahúzódobb srác is jött, akit még nem igazán ismertem, így egy gyors kézfogással bemutatkoztam a furcsa szerzetnek, akiről később derült csak, ki, hogy Paul a neve.
-Én fizetem az első kört! - ráztam fel a kedvet, és nem sokkal később már a bár teraszán ülve sztorizgattunk szinte be nem álló szájjal.

Nem is tudom, hogy fordulhatott át nem sokkal később ez egy kusza, kibogozhatlan helyzetbe...

Az új gyerek, Paul rendesen leitta magát, beült mellém, majd a beszélgetéssel párhuzamosan ő is beszélni kezdett.
A történet amit mesélt pedig nem volt más, mint a saját története. Először csak a felszínt kapargatta, majd belevágott a sűrűjébe.
-Tudod... Soha senkinek se kellettem - csuklott- Otthon és iskolában is bántottak.
-Kijózanítalak, oké? - néztem kissé szánakozva a gyerekre.
-Szerintem kijön magától - kellt fel hirtelen és a mosdók felé indult. Miután percek óta nem jött vissza, szóltam a többieknek, hogy ránézek mi van vele.
Hamar kiderült, hogy semmi baja nem volt, csak ült a padlón.
-Te is szoktad magad igazán rosszul érezni? - szólalt meg, mikor észrevett, én pedig bólintottam egyet.
-Figyelj - hajoltam le, hogy felhúzzam-   Engem el tudsz érni, ha beszélni akarsz vala-

Ekkor viszont kezeket éreztem ez arcomon és megcsókolt.
Én összezavarodva hőköltem hátra.
-Hé, szerintem valamit félreértettél- lett akaratlanul is karcosabb a hangom.
-Én csak..
-Miért csináltad?! - ekkor észbe kaptam, mit mondok, így vettem egy nagy levegőt, de úgy éreztem nem jutok oxigénhez. A torkom kiszáradt és nem tudtam mi lesz- Én... Szerintem megyek- indultam ki végül tehetetlenségemben.
-Várj David, én azt hittem- kezdett magyarázkodásba Paul a hátam mögött, de szinte összemosódott a többi zajjal és mintha mind egyszerre támadta volna a fejem. Levegő kellett, amihez még az utcán sem volt elég.

A víz levert, pedig az idő már hűvös volt. El kell mondanom Jake-nek a történteket.
A kezem mégsem mozdult a telefon felé.
Inkább személyesen. A légzésem szaporább lett, és két térdre támaszkodva megálltam egy két mély lélegzet erejéig.
Nem volt szándékos, mantráztam magamnak, de a helyzet nem változott. Egy másik fiú csókolt meg és ezt nem tarthatom titokban.