Mentsvár

22. Fejezet

David szemszöge

Mi most járunk?
Megcsókolt!! Kibaszottul megcsókolt! Akaratlanul is elmosolyodtam erre a gonolatra..
-Várj meg itt!-kellt fel lelkesen Jake, majd pár perc múlva két pohárban hozott valami színes löttyött, ami nagyon jól nézett ki.
Az egyiket a kezembe adta, koccintottunk az egyre hangosodó és dübörgő zene mellett.
Mikor letettük az üres poharakat, egy ismerős dal indult.
-Jake ezt ismered?
-Nem, mér'?
-Menjünk táncolni!
Erre egy mosoly villant felém és szinte felpattant a kanapéról.
Én is felálltam, a vállára tettem a karom és üvöltöttük a dalszöveget, vagy csak a dallamot próbáltuk leutánozni. Persze ez nem ment és szakadni kezdtünk a saját magunkon.
A jobbnál jobb dalok miatt konkrétan kifulladásik táncoltunk.
Kivörösödött arccal, és kissé csapzottan indultunk a konyhába, hogy valami fogalmunk legyen a vízről, amit egy ideje már hanyagoltunk.
A konyhaasztalnál lehuppantunk két székbe és csak öntöttük magunkba a folyadékot.
-Életemben nem ugráltam ennyit-röhögtem.
-Nekem mondod? Nem kapok levegőt-fogta bal oldalát nevetve Jake.
Ekkor megfogtam a jobb felén.
-Itt nem szúr be az oldalad?
-Nem - mosolyodott el- Máskor is megfoghatod a derekam- lépett közelebb.
Valamiért támadt egy olyan gondolatom, holnap ezekere a mondataira nem ilyen mosolygva emlékszik majd vissza.
Viszont... akárhogy is... van valami amit ezerszer meg akarok tenni.. Ekkor lassan közelebb hajoltam, majd végül megcsókoltam.
Abban a pillanatban az sem zavart, ha nem járunk.. Azt ráérek megbeszélni vele később..
Végül fél este ott maradtunk a konyhában egymás csókolgatva és belefeletkezve az időbe.

A többi emberrel ellentétben Jake itt maradt a buli után is.. Mi pedig mintha mi sem történt volna iszogattunk tovább a kanapén. Később azonban inkább fölmentünk a szobába.
Ami furcsa volt, hogy nem emlékeztünk, hogyan jutottunk oda.
Már mindketten hulla fáradtak voltunk, úgyhogy bedőltünk az ágyba.

Jake szemszöge

Reggel egy szál alsógatyában ébredtem, félig David mellkasára nehezedve, aki szintén egy szál boxerben aludt...
Ekkor villámcsapásként realizálódott bennem a helyzet és kipattantam az ágyból. Ami nem egészen volt jó ötlet, a hirtelen mozdulattól szédülni kezdtem és a fejem lüktetését is erősebbnek éreztem...
Egy valami miatt mégis nyugodt voltam. Mikor felpattantam nem nyílalt fájdalom a derekamba, vagy fájt volna a fenekem.. Nem feküdtünk le!
Ekkor egy hangot hallottam a hátam mögül.
-Hé, Jake.. Jó a segged.
-Még mindig részeg vagy? - fordultam hátra, bár a választ egyértelműen tudtam. Ez a hülye csak túl őszinte, főleg mikor fáradt..
Viszont az én hülyém.. És ettől a gondolattól úgy éreztem mintha a gyomrom összemenne egy porszemmé. Másnak persze hülye pillangók repkednek én meg kétrét görnyedek a fájdalomtól.
Eközben a választ valami hümmögés formájában kaptam meg Davidtől, aki úgy tűnt alszik vissza.
Én felhúztam egy gatyát és egy pólót, majd inkább visszafeküdtem mellé.
Konstatáltam, hogy Davidnek is működőképes a szervezete, mikor lejjebb pillantottam. Igazából egy valami egyből feltűnt.. Nagyobb van neki, mint az álmaimban volt...
Ekkor elővettem a telefont és észrevettem, hogy délután 2 van..
Ennyit a "reggelről". Úgy döntöttem inkább felkelltem Davidet.
-Csak még egy percet, anya.. - motyogta.
-A barátod vagyok! - végtelenül furcsa érzés volt, de már egy ideje ki akartam mondani ezt.. És végre megtehettem..a következő mondat, mégis megfagyasztotta a vért az ereimben.
-Mi járunk? - nyitotta ki David a szemét.
-Nem? - nyögtem ki az egyetlen kérdést ami kifért a torkomon. Én meg voltam győződve..
A barátságunknak vége, de ha nem járunk minden széthullik..
-Jake... Én.. - ült fel- Egy ideje már szeretném ezt kérni.. De.. Szeretnék veled járni.
Mi a faszt szivat!? Azt hittem meghalok a várakozásban kapott stressztől! Egyszer kinyírom.
-Én tegnap óta azt hittem, hogy már járunk! Ne hozd rám a frászt- eközben éreztem, hogy a szívem úgy kalapál, mintha ki akarna szakadni a helyéről- Persze, hogy eggyütt vagyok veled.
Erre David rám emelte ragyogó szemeit és elmosolyodott..
Egy mondat fogalmazódott meg bennem.. Ez addig fog baszni, míg mozgok.
Próbáltam belevésni az agyamba, hogy ő csak most tudta meg, és nem pedig most fog leteperni.
Ekkor odahajolt, és kaptam egy hosszú csókot.
Mikor eltávolodtunk egymástól láttam, hogy egy pillanatra a fájdalom átfut az arcán.
-Én a helyedben vennék egy hidegzuhanyt-dőltem hátra az ágyon.

Míg David zuhanyozott, én csak belesüppedtem az ágyába. Sokkal kényelmesebb, mint az enyém.. És az illata sem ilyen.. Ekkor hirtelen meghallottam, hogy csörög a telefonom..
gyorsan előkapartam a készüléket, amin "anya" állt, így felvettem..
- Szia, láttam, hogy már volt egy nem fogadott hívásod- kezdtem bele a mondanivalómba, de félbe szakítottak.
-.... Most Jake-kel beszélek, ugye?-szólt bele egy  hang. Ekkor jöttem rá, hogy ez a bizonyos telefon Davidé.. És nem egészen az én anyámmal vagyok most vonalban.
- Helló, igen Jake vagyok. - válaszoltam készségesen.
-Áh.. Rendben - válaszolt kedvesen, Marta David anyja- Meg tudod mondani hol van most a fiam?
-Persze, zuhanyzik - vágtam rá, sajnos gondolkozás nélkül.
-Miután kijött, mond meg a fiamnak, hogy rakja össze a házat, mire hazaérek, ha kupi maradt a tegnapi parti után..
- Vigyáztunk a házra, nincs szétszedve- mosolyodtam el.
-Ennek örülök!- hallottam az őszintén vidámnak tűnő hangot.
-Kivel beszélsz? - jött be a szobába David.
-Marta-val. - néztem rá.
-Nem is zavarok tovább, szia Jake. - köszönt el tőlem David anyja- majd letette a telefont.
Kevés ilyen kedves nővel találkoztam eddig... Párszor már találkoztam vele élőben és készített nekem házikészítésű süteményt is...
-Bazeg, felvettem és elkezdtem dumálni, mert azt hittem a saját anyámmal beszélek - kezdtem el röhögni, miközben David telefonját letettem az ágyra.
-Az igen - nevetett fel - Mit mondott?
-Kérdezte, hogy velem
beszél-e.. -mosolyodtam el.
-Áh, rendben. - nyugtázta David.
-Igen, ezt mondta ő is - fordultam hasra. - Amúgy van fájdalomcsillapítótok?
-Lefeküdtünk? - képedt el David.
-Nem! - kezdett elvörösödni az arcom-Szétmegy a fejem..
-Lent a konyhában van, mindjárt hozok.. Amúgy, örülök, hogy nem.. Emlékezni akarok az elsőre-mosolygott rám.