Mentsvár

10. Fejezet

Már tél van, mégis olyan az idő, mintha tavasz lenne. Alisa újfent felzaklatott hajnali 6-kor, és még csak visszaaludni sem tudtam. Nem tudom hogy képes magától kellni hajnalokban, de lassan már félek megtudni. Egyáltalán ember?!
Magamba öntöttem fél liter kávét, és megpróbáltam felébredni, de nem nagyon sikerült. Úgy éreztem magam, mint egy zombi. Viszont amikor elkezdett esni az eső... Felüdültem. Gyors felkapkodtam pár cuccot magamra, és máris húztam ki. Mivel csak csöpörészett, ezért nem éreztem szükségét esernyőnek, vagy bármilyen hülyeségnek, így csak egy fülhallgatóval és egy telefonnal a zsebemben indultam el.
Nagyjából húsz perce sétálhattam, mikor az eső szakadni kezdett, és ekkor láttam be, hogy ennek nem lesz jó vége...
Kurvára meg fogok fázni.

***

Elmegyek jósnak. Még aznap hőemelkedésem lett. Nem mintha nehéz lett volna kitalálni, mikor tocsogó ruhában értem vissza a házhoz, és csak úgy folyt rólam a víz..
Mintha én lennék az új angyalvízesés.

Vasárnap elmentem az orvoshoz, az pedig egy egész hétre ki is írt.
Nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó hír-e vagy sem. Tele leszek pótlásokkal, és még egyedül is rohadhatok betegen. Bár jobb mintha lázasan ülnék be órákra..

Az igazi meglepetés viszont csak hétfőn következett be.
Talán dél felé kellhettem fel, (szerencsére mikor beteg vagyok Lisa nem kezd ébresztgetni, sőt inkább elkerül, nehogy elkapja) de akkor is csak azért, mert folyt az orrom. Lassan kikászálódtam az ágyból, közben felhangosítottam a telefonom, ami viszont azonnal pittyegésbe kezdett.
Tele lett értesítéssel, így miközben kifújtam az orrom elkezdtem nézni mik azok.
Apám elfelejtette kiváltani a patikából a gyógyszereim amiket felírt az orvos.
Megkérdezte nem megyek-e inkább én...
Aztán pár hülyeség közösségi oldalakról, majd végül észrevettem, hogy David is írt.
"Ennyit még nem késtél xD"
A válaszom csak annyiból állt, hogy beteg vagyok, majd inkább letettem a telefont és visszafeküdtem az ágyba.

Kábé negyed óra múlva hallottam, hogy egy kocsi parkol le a házunk előtt, majd csengettek.

Hangom nem volt ordibálni, így lassan elindultam lefelé.
Mégis elment nekem valaki gyógyszerért?
Mikor leértem, gyors belepillantottam a kukucskálóba, egy pillanatra lefagytam. Elképedve nyitottam ajtót Davidnek, aki csak úgy álldogált ott.
-Te... Mit keresel itt?
-Hát te aztán tényleg beteg vagy...-nézett végig rajtam- elég szarul nézel ki - karolt át.
Unottan rámeredtem, majd kifújtam az orrom.
-Túlzottan otthon érzed magad ahhoz képest, hogy most vagy itt bent először. Egyáltalán miért jöttél ide?
-Hát... Írtad, hogy beteg vagy...
-Nem hiszlek el -zártam kulcsra az ajtót.
-Segíteni jöttem..-fordult körbe-Többiek?
-Mi van velük?
-Senki sincs itthon. Még én se, csak képzelődsz... Szóval szerintem haza is mehetsz.
-Akkor miért csuktad be az ajtót?
-Berögződés... - indultam visszafelé- ha tényleg segíteni akarsz.. Csinálhatnál teát.-tüsszentettem.
-Úgy tüsszentesz, mint egy kiscic..-
-Nem! - indultam fel a lépcsőn.

David szemszöge

Miután Jake felbotorkált az emeletre, rájöttem, hogy nem tudom, hol vannak a cuccok. Elkezdtem kinyitogatni a szekrényeket, és fiókokat. A teafilteren kívül minden hamar meglett.. De amíg magát a teát kerestem vagy fél óra elment.

Pár perc megcsináltam, de nem tudtam mennyi cukrot akarna Jake belerakni a teába, így az egész cukrosdobozzal eggyütt vittem fel a szobájába, ahol kiderült, hogy ő már bealudt...
Gondoltam nem leszek az az eszement, aki lefotózza, meg nézi álmában a másikat, így óvatosan felráztam, ő meg csak pislogott..
-Mit keresel itt?
-Felhoztam a teát- ekkor Jake felült az ágyban, a lendülettel pedig kilökte a kezemből a bögrét.- Kell bele......
....cukor?- néztem az elfolyó italt.
-Már nem. Amúgy ez rámfolyt, és éget szét - nézett rám teljes nyugalommal.

Úgyhogy kezdhettünk eltüntetni a nyomokat.
-Kösz a segítséget.. Van kivel takarítani- dünnyögte mérgesen Jake.
-Nem így értettem, mikor jöttem...
-Gondoltam, hogy nem burogatni-ásított.