✅Pills. [BangChan ff]✅

Nyugtató. (Prológus)

-Biztos, hogy ez jó ötlet Melody? - kérdezte aggódva a legjobb barátnőm, miközben az esti szettemet válogattam össze.
-Mi lehetne jobb egy kis búfelejtő partizásnál? - ráztam meg a fenekem nevetve, mire Bailey egy hatalmasat csapott rá. - ÁÚ TE ÁLLAT - fordultam felé dühösen, majd megsimogattam a sajgó hátsófelem. - Nem elég, hogy a szívem fáj, most már a seggem is - sóhajtottam színpadiasan, mire barátnőm vigyorogva megcsóválta a fejét.
-Nem lesz ennek jó vége, te is tudod - váltott komolyabb hangnemre, de én nem törődve a "károgásával" tovább kerestem a tökéletes ruhát.
-Abból még soha semmi rossz nem származott, ha az ember kiengedte a gőzt - morogtam az orrom alatt.

(Mekkorát tévedtem...)

Pontban este 9-kor hagytuk el a lakásom és vetettük bele magunkat a varázslatos szöuli éjszakába. Nem volt konkrét terv, csak annyi, hogy páran barátok elmegyünk inni és táncolni. Bár mozgásom annyira volt kecses, mint egy újszülött borjúé, de ez nem tántorított el attól, hogy habtestem rázásával traumatizáljam a népet.
-És... Hogy vagy mostanában? - törte meg a csendet Bailey.
-Jól - feleltem kurtán, majd fázósan összehúztam magam. Nem odakint volt hideg, hanem belül... Bennem, a lelkemben.
-Őszintén? - váltott anyukás hangnemre, mire egyik kezemmel belekaroltam.
-Hagyjuk ezt a témát, jó? Ma este a bulizásról és a jó kedvről szól - mosolyogtam rá halványan.

-Csak aggódom érted - felelte miközben semleges arckifejezéssel az utcát pásztázta.
-Nem kell - csóváltam meg a fejem. Világ életemben gyűlöltem azt ha valaki aggódott értem. Nem érek én annyit, hogy bárki is miattam legyen nyugtalan. Tudom a barátság nem így működik és bort iszom miközben vizet prédikálok, hiszen én is sokszor aggódtam Baileyért... De annyi baja van, hogy nem kell még az enyém is a nyakába. Tudom, hogy erős és elbírná, de az én keresztem nekem kell cipelnem.
-Rendben van - sóhajtott megadóan. - Ma éjjel békén hagylak, de ne hidd azt, hogy nem kaplak el egy hegyi beszédre az első adandó alkalommal.

"Fenyegetése" hallatán kuncogni kezdtem és fejem futólag a vállára hajtottam. Kívülről biztos úgy néztünk ki mint egy szerelmes pár... De nem érdekelt soha az emberek véleménye! Ha rám jött a pánik, elhatalmasodott rajtam a szociális fóbia, vagy szimplán csak ahhoz volt kedvem, akkor megöleltem Baileyt, vagy megfogtam a kezét. Szedtem a gyógyszereket, hogyne szedtem volna... Drága barátnőm volt a személyes házi ápolóm, aki gondoskodott róla, hogy mindig mindent bevegyek. Viszont egyik szer sem volt olyan hatásos mint az ő barátsága, csakhogy az utóbbi időben ez is elbaszódott miattam. Túl sok minden történt egyszerre, hirtelen szakadt a nyakamba minden és hagytam, hogy betemessenek ezek a dolgok.

Életem romjai alatt homokba dugott fejjel vártam, hogy magától rendeződjön minden, de a lelkem mélyén tudtam, hogy ez lehetetlen. Mégis mikor segítő kezet nyújtottak felém gyáván ellöktem, ha megkérdezték, hogy vagyok, csak egy ragyogó mosoly volt a válaszom. Bailey nem volt hülye, átlátott a szitán... Én voltam a fasz. Szinte minden kérdésére hazugsággal válaszoltam. Igen ettem-ittam rendesen, igen jól aludtam, neeeem nincsenek rémálmaim, dehogy hallucinálok, minden rendben, nem szoktam vissza a fűre... Falakat húztam magam köré, de nem azért, hogy őt távol tartsam magamtól hanem, hogy ő ne legyen a démonjaim és a bennem dúló pokol közelében.

-Itt vagyunk - szakított ki borongós gondolataim közül Bailey nyugodt hangja. Hogy a fenébe értünk oda olyan hamar? Annyira elbambultam volna, hogy fel sem tűnt az idő múlása?
-Klassz - vettem fel a vidám álarcom és ujjainkat szorosan összefűzve húzni kezdtem Baileyt magam után. Leadtuk a kabátjainkat a ruhatárba, majd a pénztárcánkat és telefonunkat magunknál tartva rögtön a bár felé vettük az irányt. - Két orgazmust kérünk - vigyorogtam a pultos lányra, aki nem kezdett el perverz beszólásokat nyomatni a koktél neve hallatán. Nem úgy a mellettünk álló részeg faszkalap...
-Azért ne fizessetek lányok, megadom én nektek ingyen - hajolt felém bizalmaskodva a piás srác. Szívem szerint betörtem volna az orrát, de úri hölgy volnék, vagy mi...

-Anyádnak esetleg - mértem végig flegmán az ittas pasit, majd miután az italainkat kapkodva kifizettem, az egyik eldugott kis boxot céloztuk be.
-Te sosem teszel lakatot a szádra - nevetett Bailey. Ezer éve voltunk már barátok és megszokta a nagy pofám, de mindig attól félt, hogy mikor sodrom bajba magam.
-De hiszen ismersz - vontam meg a vállam nevetve, majd a koktélokkal egyensúlyozva sietősen haladtam tovább a box felé. Az asztalnál ott ült már az egész csapat, csak mi hiányoztunk. Elég vegyes társaság voltunk, az egyetem alatt lettünk jóba. Volt köztünk ázsiai, európai, amerikai, ateista, keresztény, heteró és homoszexuális... De ez nem számított soha.

Nem foglalkoztunk azzal, hogy ki honnan jött, miben hitt, mit szeretett az ágyban. Jól kijöttünk, megértettük egymást, na meg állati jókat tudtunk együtt mulatni. Jamie amint meglátott felpattant és szó nélkül máris a tánctér felé lökdösött volna.
-Szia neked is - köszöntem nevetve. - Ezt előbb megiszom - böktem fejemmel a koktélom felé. Az egyik poharat Baileynek adtam, koccintottunk, majd egyben lehúztam az egészet.
-Jó esténk lesz, ugye? - vigyorgott rám Jamie és szorosan megölelt. - Na menjünk - mondta és mire kettőt pislogtam, már a táncoló tömeg közepén voltunk.

És innentől felgyorsultak az események...

Mindenki állt egy kört, ami azt eredményezte, hogy elég hamar kezdtem berúgni. Kivételesen nem vettem be a gyógyszereimet mert tudtam, hogy inni fogok... Viszont ennek hála szorongani, pánikolni kezdtem és úgy éreztem menten megfulladok. Bocsánatot kértem Jamietől, majd szinte rohanva a mosdó felé vettem az irányt. Bezárkóztam az első szimpatikus fülkébe és előkaptam a kis tasakot a táskámból. Első ránézésre bárki azt hihette volna, hogy narkó, de valójában porrá tört nyugtató volt. Ütősebb és erősebb volt a tabletta formájúnál, ráadásul szinte azonnal hatott. Gyorsan a tenyerembe szórtam valamennyit és felszívtam, majd imbolygó léptekkel szabályosan kirontottam a mellék helység ajtaján. Botladozva nekilódultam Bailey és a többiek keresésének, de nem találtam őket sehol... Ezért inkább hazaindultam.

Egyedül.

"Történet egy lányról aki megakart gyógyulni, de nem számolt vele, hogy a regenerálódás folyamata nem mindig édes ízű. A pirulák olyan szükséges rossz dolgok, amiket el kell viselni a kívánt hatás érdekében. (Főleg a keserű tabletták lenyelését...)"

Köszönöm, hogy olvassátok ezt a könyvemet (is). Nem lesz kifejezetten vidám és tele lesz közhelyekkel, de egy valami nem lesz klisés benne: kisebb módosításokkal az én gyógyulásomat mutatja be. 

Igen, a következő részben feltűnik a képen szereplő úriember is, aki sajnos valójában nem része az életemnek... :)))

Tudom ebből az első részből még nem sok minden derült ki, de kérlek maradjatok! Megéri, ígérem. 🙏

Borító MinSugaHUN  munkája. 🥰