Elrejtett Érzések (Sasusaku. ff.)

Újra úton

Sakura

Miután ettünk egyett Narutoval elmentem arra a helyre ahol még a genin vizsgánk volt. Egész nap csak gondolkodtam, hogy jól tenném e ha visszamennék Sasukéért. Lehet hogy Madara pont ezt akarja elérni, nem tudhatom előre mit tervez, de valójban nem is érdekel. Csak azt akarom hogy vége legyen ennek az egésznek és végre békében élhessünk.

 Tudtam a választ, de mindig volt egy mi van ha. Ki akarom szabadítani Sasukét, de mi van ha emiatt valami szörnyű fog történni? Akkor mindenért én leszek a felelős. Viszont most már nincs visszaút, azzal nem oldódik meg semmi ha csak itt ülök és várok, különben is már elkezdtem úgyhogy be is fejezem. A többieknek nem mondtam semmit és nem is fogok, csak miután Sasuke velem lesz. Madara pedig egy szóval sem említette hogy én nem mehetek el érte. Ez már önmagában is gyanús, valamint az ösztöneim is azt súgják hogy  itt valami nincs rendben. De már nem érdekel. Eldöntöttem. Ma éjjel elindulok, csak egy gond van. Nem hagyhatom hogy a kereső csapat valahogy előttem érjen oda. Ezt egyedül akarom elintézni. Ez az én saram. Valahogy rá kell vennem Tsunadét hogy csak később küldje ki őket.

Elindultam a hokage iroda felé, és azon agyaltam mégis mit mondjak Tsunadénak. Tudatnom kell vele hogy bennem megbízhat, meg persze valamilyen üzenetet is.

Megérkeztem. Bekopogtam az ajtón majd mikor Tsunade válaszolt, bementem.

- Ó Sakura, hogy hogy itt vagy? Minden rendben?- kérdezte kissé aggódó tekinttel. Ennyire látszik?

- Sensei, igazából...arra szeretnélek kérni, hogy csak később indítsd el a kereső csapatot.

- Mégis miért? Nem lenne jobb minnél hamarabb rájönni hogy hol rejtőzködik az Akatsuki?

- De...csak úgy érzem hogy ez most veszélyes. Szerintem várnunk kéne.Érzem hogy terveznek valamit.

- Sakura...én meg azt érzem hogy te tervezel valamit. Mostanában nagyon furcsa vagy, történt ott valami?

- Nem, mint mondtam semmire sem emlékszem mert végig eszméletlen voltam. Csak arra kérlek hogy várj még!

- Csak egy indokot mondj hogy miért kéne ezt tennem.

- Erre nincsen. De tudod hogy megbízhatsz bennem. Nekem mindig is a falu és a barátaim voltak a legfontosabbak.

- ...legyen! De csak pár nap! Most pedig menj, még sok a dolgom!

- Köszönöm Tsunade-sensei!

- Rendben, rendben de most már menj.

Sikerült elérnem hogy később menjenek, emiatt nagyon boldog voltam. Nem voltam benne biztos hogy menni fog, de Tsunadéra mindig lehet számítani! Most már csak egy üzenetet kell hagynom. És már tudom is hogy hol.

Mikor hazaértem fél 8 volt. Fél óráig gondolkodhatok azon hogy mégis mit írjak.

Mikor 8-at ütött az óra kivettem a képet a keretból. Azt amin az egész 7-es csapat rajta van. Fogtam egy tollat és ráírtam a hátuljára: Az akatsuki rejtekhelye a sivatagban van. Sasuke élete rajtam múlik, ezért nem mondhattam semmit. Visszahozom, és azután minden jó lesz. Csak bízzatok bennem!

Ennyi fért a képre, de ez elég is. Visszaraktam a képet a keretbe és az éjjeliszekrényemre állítottam. Biztos vagyok benne hogy Naruto majd észreveszi, hiszen ez a kép az egész 7-es csapat számára nagyon fontos.

Becsomagoltam, persze csak ételt, italt meg ninja eszközöket. Bementem a szüleimhez, akik már aludtak. Remélem nem aggódják majd halálra magukat.

Mikor teljesen felkészültem, kiléptem az ajtón és elindultam a faluból kivezető úton.