Elrejtett Érzések (Sasusaku. ff.)

A valós terv

Sasuke

Csak ültem a cellámban és vártam hogy mikor jön el a vég. Várni várhattam mert nem jött, hanem egy bizonyos valaki érkezett hozzám. Mikor meghallottam hogy ki is ő kissé csalódott lettem, de közben nagyon örültem annak hogy Sakura eljött értem. 

Hirtelen felindulásból és azért is mert féltettem őt elég bunkón köszöntöttem, amit egyből meg is bántam. Sőt miután elmondta hogyan érez még el is szégyelltem magam és persze még biztosabb lettem abban hogy szeretem Őt.

Kikecmeregtem a rácsok mögül és csak álltunk egymással szemben. Viszont ekkor megzavart minket valami vagyis valaki akire számíthattunk volna, de túlságosan is elvoltunk foglalva egymással. A szokásos kimért tapsával üdvözölt minket ahogy belépett az ajtón és megláthattuk a maszkját. Biztosan vigyorog alatta, gondoltam. 

- Hát újra eljött a pillanat! A kis szerelmes pár egymásra találása. Igazából nem lepődtem meg, pontosan minden úgy történt ahogy arra számítottam. És ez még csak a kezdet, nem is tudjátok mi fog most következni!- mikor megszólalt olyan fölényesség volt a hangjába hogy egyből begurultam. Nagyon idegesít ez az alak, de azt hiszem nincs más választásom mint végighallgatni.

- Mégis mi fog következni, ha lennél szíves elmondani?

- Vártam hogy megkérdezd Sasuke! És te Sakura...te kiváncsi vagy rá mi történhet veled ha nem engedelmeskedtek?

- Mi? Én...én nem tudom- megszeppenve állt és alig jutott szóhoz. Nekem kell beszélnem, nem akarom még ennél is jobban leterhelni. 

- Mégis miről beszélsz? Mit akarsz vele tenni?- mondtam, majd átkaroltam Sakura vállát és magamhoz húztam.

- Jólvan, jólvan. Kezdjük az elejéről amikor elraboltuk Sakurát. Az az egész csak egy játék volt, vagyis ennek a játéknak a kezdete. Az volt a lényeg hogy ti ketten újra egymásra találjatok és hogy Tsunade ne bízzon annyira Sakurában, hiszen tudtam hogy amikor haza megy úgyse mond majd semmit mert nem akarja az újra látott szerelmét megöletni. De a falut se akarja elárulni ezért hát hagy valami nyomot. Így Tsunade nemcsak hogy elveszíti bizalmadat Sakura hanem félteni is kezd, mégiscsak az Akatsukiba merészkedtél egyedül. És persze ez neki is egy lehetőség az Akatsuki végleges eltüntetésére. Ehhez hozzáteszem hogy már csak én vagyok az Akatsukiban, Jugoot és a másikat kiiktattam.- mikor hallgattam a nagy beszédét kezdett összeálni a kép, de valami még mindig hiányzott: mégis mi ennek a célja és abba mi miért mennénk bele? Jugoo és Suigetsu nem érintett meg nagyon, de azért sajnáltam őket. Nem voltak rossz emberek csak engem követtek.

- Eddig értjük, de mégis mit akarsz ezzel?

- Na igen itt a lényeg. Tsunade az előbbi okok miatt egy egész hadsereggel fogja elrohanni a rejtekhelyet. Hiszen kitudja hányan lehetünk és mennyire vagyunk erősek, nem igaz? De addig Konoha védtelen lesz. És itt jössz képbe te, Sasuke. Szépen elteleportálsz a rinnegannoddal, és elpusztítod a falut. Neked ez egyszerű nem igaz? 

Mikor ezt meghallottam elképedtem. Nagyon úgy tűnt hogy biztos a dolgában. Konohában van mindenem, vagyis volt. A barátaim a házam, a senseiem. Tudom hogy nem is olyan rég még el akartam törölni a föld színéről, ezért is jöttem ide. De az csak azért volt mert megakartam bosszulni Itachit. Viszont Sakura begyógyította ezt a sebet, és már elfogadtam azt ami történt. Ez a karma amiért ennyi bajt okoztam?

 A szivem csak egyre hevesbben vert, az agyam folyamatosan kattogott, mégis akkor Sakura miért van itt? Mi fog vele történni? Megtudom e majd védeni? Nem akarom elveszíteni, mert ha csak belegondolok úgy érzem vele együtt mindenemet elveszítem. Nekem csak ő maradt. 

- És ebbe én miért egyeznék bele?- kérdeztem gombóccal a torkomban.

- Tudom hogy felmerült benned a kérdés hogy mégis miért van itt Sakura. Azért mert ha nem teszed meg amit mondok akkor el kell hogy szomorítsalak, de a kis szerelmed nem lesz többé.

- Mi? Mégis mit akarsz ezzel? Ne játszadozz velem!- egyre mérgesebb és idegesebb lettem. Az erek kidagadtak a nyakamnál , a szivem csak úgy kalapált. Én csak úgy élehetek tovább ha Sakura velem van. Lehet tényleg nincs már esélyem a bolog életre?  Viszont amíg egy kicsi is van addig megvédem Őt, és nem hagyom hogy bármi baja essen!

- Emlékszel még arra a jutsura amit Sakurára tettem? Az nem megfigyelő jutsu volt...

Minden leesett. Minden összeállt, és kezdtem úgyérezni hogy elveszítem a fejem, és itt helyben megakartam ölni ezt a szemetet. De nem lehetett, mert tudtam miről van itt szó. Ez az ál Madara egy csettintéssel megölheti Sakurát amikor és ahol csak akarja. Nyugton kellett maradnom, ami nagyon nehéz volt. Sakurára néztem aki elborzadva nézett rám. Erősen markolta a karomat, én pedig el sem tudtam képzelni mi járhat a fejében. Azt viszont tudtam, sőt még csak nem is vaciláltam rajta hogy én mit fogok választani.