Elrejtett Érzések (Sasusaku. ff.)

Karin kérése

Sakura

Az este további részében zavartalanul aludtam. Már pár perce felébredtem, de Sasuke nem volt itt a szobában. Elég éhes vagyok mert majdnem 1 napja nem ettem semmit, de nem tudom hogy egyáltalán akarnak e adni.

Kimentem a folyosóra és szembetaláltam magam Karinnal ahogy kijön a szobájából. Nem tudtam mit mondhattam volna neki, arról hogy átvert minket, így inkább csak megkérdeztem kaphatok e enni.

- Öhmm...kaphatnék valami ételt?

- Óhh, Sakura jó reggelt!- ezt nagyon gúnyosan mondta és nem tudom miért. Talán mert ennyire sikerült átejtenie?- És igen hozok neked egy kis tésztát.- elindult a konyha felé én pedig visszatértem az ideiglenes szobámba. Sasuke még mindig nincs itt. Mit csinálhat?

Sasuke

Karin már hajnali 3-kor a szobájába hívott és az első utasítása az volt hogy aludjak vele. Borzasztó volt de muszáj volt megtennem a céljaim és Sakura érdekében. A második utasítása az volt hogy ma egész végig az ő szobájában kell lennem. Remélem nem megy túl messzire a kéréseivel. Jelenleg nincs itt mert elment a konyhába, Sakurának tésztáért. Nagyon lenézően beszélt vele, de nem szabad bedühödnöm, mert akkor minden romba dől. Nagy nehezen visszafogtam magam, de ha ez az 1 nap letelik megkapja amit érdemel.

Pár perc múlva lépéseket hallottam, majd egy ajtó nyílást, biztos Karin az.

Sakura

Valaki jött a szobám felé majd be is nyitott. Karin hozta nekem az ennivalót. Lerakta az asztalra és rámszólt.

- Te...át akarod téríteni Sasukét igaz? Kinek hiszed te magad, hogy csak úgy ilyet csinálsz? Te itt egy túsz vagy! Tudd hol a helyed! Ne is álmodj arról hogy valaha is több leszel neki mint egy volt barát! Azt ajánlom a továbbiakban húzd meg magad mert megjárod...- lenézően nevetett eggyet, rámvillantotta vérvörös szemeit majd folytatta.- maga Sasuke fog megölni!Nehogy azt hidd hogy egy kis picsa miatt majd megjön az esze! Csak megjátsza magát, mert nincs kedve hallgatni a rinyálásod!- olyan elégedetten vigyorgott, hogy engem menten elkapott a düh. Sasuke nem hazudott, hiszen a bátyja életére is megesküdött volna. Még ő is tudja hol a határ, mellesleg én láttam hogy viselkedett az este. Most már rájöttem hogy ez a Karin egy ravasz nő, aki csak maga mellett akarja tartani Sasukét, nem mintha az előbbi foglalkozna is vele. Nagyon nincs képben ha azt hiszi hogy ezt el is hiszem neki.

- Hazudsz.- erre lefagyott róla a mosoly és az ajtót becsapva elment. Biztosan azt várta, hogy ledöbbenek majd és kétségbeesetten zokogok. Hát nem jött neki össze. Igaz, egy kis nyomot hagytak a szavai, de nem fogok kételkedni Sasukéban, mindent amit tett, mondott komolyan gondolt.

Megettem a tésztát, és azon elmélkedtem, vajon mit csinálhatnak most Narutóék. Még biztosan úton vannak, 3 nap mire visszaérnek Konohába, aztán újabb 3 nap vissza az első rejtekhelyre. Ez mind felesleges lesz mivel tér-idő ninjutsuval jöttünk tehát nem hagytunk semmilyen nyomot. A másik meg hogy 6 nap alatt valószínüleg ez az egész le fog zajlani. Nekem ez itt a második napom. Ha belegondolok hogy tegnap reggel még Narutóval és Kakashi-senseiel voltam kissé elszomorít. Remélem a sensei jól van, és nem súlyosak a sérülései.

Olyan magányos vagyok itt, és amit az este tenni akartam...Vajon hol az a katana? Odamentem Sasuke ágyához ahol a múltkor megbotlottam benne. Még mindig ott volt. A vér ráalvadt. Egy vizes kendővel elkezdtem megtisztítani. Nem hagyhattam csak úgy rajta.

Miután már a kard teljesen vérmentes  lett, a tokjában berakatam a szekrénybe. A rongyot kiöblítettem és leraktam száradni. Az órára néztem, már 10 óra volt, Sasuke sehol, de eszembe jutott hogy miért is kéne itt lennie? Azt csinál amit akar, és egyáltalán miért hiányolom? Biztos csak társaságra vágyom, bár miért is beszélgetne valaki egy tússzal?Chakrán alig van, épp annyi hogy ne ájuljak el, az ellenség ellen nem tudok tenni semmit. Csak Sasukéra számíthatok, épp ezért meg kell keresnem őt!

Kimentem, és Karin szobájából hangokat hallottam. Az ajtóhoz álltam és hallgatóztam.

Sasuke

Karin egy pár perc múlva visszajött. Az arca égett a haragtól akárcsak a szeme. Hallottam az ordibálását, bár azt nem hogy pontosan mit mondott, biztos Sakurát cseszette. De utálom ezt a nőt...

- Sasuke! A következő kérésem az hogy meg kell csókólnod!- ez normális?! Sejthettem volna hogy ilyet fog kérni, hisz ő Karin aki rajong értem és próbál magához láncolni a kis játékaival! Nem akarom megcsókolni, ez már abszurd, és persze undorító. Ha Sakura kérné akkor...te jó ég miken gondolkodom?! Most mit tegyek? Ha nem teszem meg akkor mindennek lőttek, de nagyon nehéz visszafognom magam attól, hogy ne öljem meg...Sakura érdekében viszont eleget kell tennem a kéréseinek...Karin...tényleg kitekerem a nyakát ha lejár az 1 nap.

- Na mit mondasz? Látom nem nagyon tetszik, úgyhogy ha azt akarod hogy minden a kis Sakura vállát nyomja, és elpusztuljon a falu, akkor nem muszáj megtenned!- az elégedettsége csak úgy sugárzott róla. Ha itt lenne a katanám akkor tényleg nem bírnám visszafogni magam...

- Legyen...de csak 1 másodpercig. Nehogy azt hidd hogy valaha is beléd szeretek!

- Haah...tudtam hogy ezt fogod mondani...de legyen, még úgy is sok kérésem lesz, és az hogy nem szeretsz belém...nem is szükséges, elég ha én szeretlek és magamhoz tudlak láncolni! Na gyerünk!- undorító...

Lassan közeledett felém, majd mikor már csak pár centi volt köztünk megfogta a tarkóm és magához húzott. Becsukta a szemét és még jobban közeledett. A száját résnyire nyitotta...én pedig a szememet lehunyva vártam hogy minnél gyorsabban essünk túl rajta. Már éreztem a leheletét...majd

- Mégis mit csinálsz te idióta?- egy hatalmas ajtócsapást követően megérkezett Sakura, és dühösen nézett Karinra.

- Mit csinálnék? Láttad mit akartunk!

- Kihalgattam mindent! Milyen kérés? És mi az hogy ha nem teszed meg amit kér elpusztul a falu és mindenért én leszek a hibás?

- Sakura...mindent hallott aznap este. Hogy megakarom ölni Madarát.-nem tudom hogy magyarázzam el neki...nem akarom hogy aggódjon.

- Megfenyegetett?

- Igen...de mindent megteszek amit akar és akkor minden renden lesz!- az arca értetlenséget tükrözött. Még nem fogta fel teljesen mi is történik itt.

- Igaz ez Karin?

- Persze...de nem mindegy neke..- nem tudta befejezni mert Sakura odament és felpofozta. A tenyere nyoma ott maradt Karin arcán aki már a visszatámadást tervezte.

- Te mocskos...- ezután Sakura felé indult aki megrémülten állt mintha fel sem fogta volna amit tett. Gyorsan lefogtam Karint aki úgy vergődött mint valami vadállat.