Elrejtett Érzések (Sasusaku. ff.)

Elfelejteni

Sakura

Sikerült kiszednem magamból minden mérget és máris felszabadultabbnak éreztem magam. Nagyon hálás voltam Sasukénak a segítségéért. Lehet hogy tényleg megjavult.

- Kész vagyok és sikerült. Köszönöm Sasuke!

- Semmiség...-Azon kaptam magam hogy őt bámulom. Ugyanaz az érzés volt mint ezelőtt. Ellen akartam állni de nem ment. Csak egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz. A következő pillanatban már az orrunk is összeért. Tiszta vörös voltam a szívemnek se tudtam megálljt parancsolni, elvesztettem a testem felett az irányítást. A vágy hogy megcsókoljam és ezzel igazoljam hogy még nem léptem túl rajta túl erős volt. Hiába tagadom...De azt is tudom hogy ebben a nagy hévben mindig összevissza gondolkozom, és a következő percben már nem értem miért tettem azt amit. A másik énem biztosan rossz ötletnek tartja, de engem ez jelenleg egyáltalán nem érdekel. Itt van előttem Sasuke akit annyi éven át szerettem de mindig visszautasított, most pedig meg akadjuk egymást csókolni.

- Megálljak?- kérdezte.

- Ne!- feleltem határozottan és pillanatokon belül ajkunk összeért. Fenébe a fogadalmammal és minden mással! Most csak ez számít, a következményekkel majd később foglalkozom.

Miután elhúzódtunk egymástól nem mertem a szemébe nézni. Tiszta piros voltam és valahogy még jobban az lettem mikor észrevettem hogy még mindig fogjuk egymás kezét. Rögtön elhúztam és átgondoltam mit is tettünk az előbb. És ahogy sejtettem...megbántam. Nem szabadna vele ilyesfajta kapcsolatba kerülnöm vele. Lehet most azt hiszi hogy van esély a kapcsolatunkra. A tetteiért meg kell bűnhődnie. Ha soha nem ment volna el most én örülnék ennek a csóknak a legjobban. De nem tudhatom hogy nem csak megjátssza e ezt az egészet hogy közel kerülhessen Konohához. Ez egy rohadt nagy hiba volt. Ha valóban elfelejtettem volna őt, akkor ez nem történik meg. Végleg el kell felejtenem, mert ha nem akkor ebből még problémák lehetnek.

- Figyelj...most mihez kezdjünk?- volt egy olyan érzésem hogy ő is elakarja felejteni ezt a csókot, és ez most bebizonyosodott. Megnyugodtam, de egyben kicsit csalódtam is. Mélyen legbelül talán reméltem hogy minden szava igaz, és ezután minden rendbe lesz.

- Én elakarom ezt felejteni...- mondtam a szemébe nézve amiben csalódottságot láttam, bár lehet csak én képzelődtem.

- Én is...- most már biztos. Csak képzelődtem. Ez mindkettőnk részéről egy olyan hiba amit örökre el akarunk felejteni. Talán túl sok minden változna meg ha nem ezt mondtuk volna, és erre még nem állunk készen. - Akkor felejtsük el örökre, jó?- kérdezte. A számon volt a válasz, de a szívem legmélyebb zuga nem hagyta hogy kimondjam. Ha kimondom lehet mindennek vége, és emiatt valahol szomorú is vagyok, de akkor felfordulna minden. Nagy erővel rendre utasítottam a szívem és feleltem.

- Jó.- még mosolyogtam is hozzá. Úgyhogy szerintem egész megnyerő voltam, és nem tűnhetett úgy mintha bánkódnék emiatt. Úgy döntöttem hogy tényleg azt teszem amit megbeszéltünk és tényleg elfelejtem. A következőre összpontosítottam: meg akarom ölni Karint.

- Sasuke. Én meg akarom ölni.

- Mi?

- Karint. Bosszút akarok állni rajta amiért így játszott velünk.

- Ez igaz...de biztos meg akarod ölni? Képes lennél rá?

- Igen. Amúgy is Akatsukis szóval ez Konoha érdekeit is szolgálja.

- Jó...és mégis hogyan szeretnéd?

- Majd meglátod- valójában még nem tudtam hogyan, de nem is terveztem. Őt könnyen le tudom győzni, csak a mrgfelelő erő kell hozzá.

Sziasztok!
Bocsánat amiért sokáig nem volt rész! Egyszerűen csak mindig elmaradt valahogy, meg hát a suli. Plusz van hogy mamámnál vagyok és ott nincs net. De most itt a rész és legközelebb szombat vagy vasárnap lesz, mert ezen a héten sem itthon leszek! Ha itthon vagyok próbálok majd minnél több részt feltölteni!