Elrejtett Érzések (Sasusaku. ff.)

Döntés

Sakura

Mikor reggel felébredtem az első ami eszembe jutott az az hogy Madara most is figyel. Mivel így is úgyis elmondok mindent felesleges hogy a látást néha kikapcsolja, de legalább a büszkeségem megmarad. Nem tudom hogy véletlen e vagy sem de amikor az órára néztem pont 7:59 volt. 

Kikeltem az ágyból és gyorsan lefürödtem, majd elindultam Narutóhoz, onnan pedig eggyütt mentünk a hokage irodája felé. Minnél közelebb értünk annál bizonytalanabb lettem. Vajon tényleg ez a helyes döntés? Nem...biztosan ez az. A kérdés hogy én tényleg ezt akarom e. Mikor elbúcsúztam Sasukétól biztos voltam benne. De mostmár nem tudom. Vajon tényleg azt akarta mondani hogy szeret, vagy ez csak egy ábránd amiatt hogy még mindig nem felejtettem el? 

Abban biztos vagyok hogy ezt kell tennem, de abban már nem hogy ezt eltudom e majd fogadni.

Már láttam az épületet amiben Sasuke ítéletét fogom kimondani. Legszívesebben elfutottam volna, hogy ne kelljen döntenem, de nem tehettem.

- Sakura minden rendben?- kérdezte Naruto. Nem, nem vagyok jól. 

- Persze.- semmi kedvem nem volt még Narutot is belerángatnom a hülye érzelmeim kavalkádjába, és ezeket még neki se mondanám el szívesen. Biztosan őrültnek nézne.

Megérkeztünk. Már itt van a döntéshozatal ideje, nem menekülhetek. Felmentünk a hokage irodájához, majd mikor bementünk ott állt Tsunade-sensei. Jobban körülnéztem és megláttam Shikamaruékat és Kakashi-senseit is. Csak mégjobban féltem, hogy mi lesz akkor ha nem leszek elég erős.

- Örülök hogy újra itt vagy Sakura!- kezdte Tsunade.- Lehet hogy kicsit hirtelen, de el kell mondanod mindent ami történt.

- Igen...tudom.

- Rendben. Először is hol van az Akatsuki fő rejtekhelye?- ha most elmondom Madara megöli Sasukét. Képes vagyok őt elengedni? Mi lesz ezután? Amit most mondok biztosan befolyásolja majd az életemet. Pár szón múlik minden. 

Elkezdtem izzadni. Nem tudtam döntést hozni. Átkozom magam hogy pont ő belé szerettem. Csak álltam néma csendben, a falu vagy Sasuke fontosabb számomra? Ekkor valami olyan jutott eszembe amiről eddig teljesen megfeledkeztem. Én egy túsz voltam annak érdekében hogy Madara el pusztíthassa Konohát. A terve már akkor is elég abszurd volt. Akkor mégis miért engedett el? Csak hazudta az egészet? Mégis mi lehet annak az embernek a valódi célja? Lehet  pont azt akarja hogy mindent elmondjak? De mivan ha az ellenkezője? Nem szabad elhamarkodottan döntenem, ráadásul az érzéseim is figyelembe kell vennem. Ez életem eddigi legnehezebb döntése.

- Sakura?- észre se vettem hogy közben itt szólitgattak. De egyszerűen nem tudok választani. Itt már nem tudom tagadni. Szeretem Sasukét és nem akarom elveszíteni, neki velem kell lennie. A bűnhődése nem az lesz hogy meghal, hanem hogy elviseli a falu lakóinak megvetését, és közbe azon fog dolgozni hogy megbocsássanak neki. Sokminden történt, már nem bízom benne, de ettől függetlenül nem tudom őt elfelejteni. Ha most meghalna, a jövőben megbánnám a döntésem. Tudom, mert a szerelem mindennél erősebb. Ezt nem lehet elrejteni. Nem tudom helyesen cselekszem e, de rájöttem hogy nekem a falu és Sasuke ugyanolyan fontos. Egyiket sem akarom elveszíteni. Biztos vagyok benne hogy lesz valamilyen megoldás.

- Sensei...sajnálom, de nem tudok semmit.- lehet hogy ez a legrosszabb döntés amit hozhattam, de az is lehet hogy a legjobb. De azt tudom hogy minden megfog oldódni. Meg fogom oldani.

- Igaz ez?- kérdezte Tsunade

- Igen. Mikor odavittek elájultam, bent csak falakat láttam, majd egyszer csak a sivatagba találtam magam. Nem tudom hol a rejtekhely és a tagok pontos számát sem. Sajnálom hogy nem tudtam semmit se kideríteni...

- Hhh...értem Sakura és semmi baj. Viszont úgy tűnik továbbra sincs semmi nyomunk az Akatsukiról. Majd kiküldök egy nyomozó csapatot, te pihenj csak nyugodtan. Naruto, Kakashi és Shikamaru ti maradjatok itt, a többiek mehetnek!

Miután Choji elment, Ino odajött hozzám.

- Sakura...biztosan igaz amit mondassz? Elég zavartnak tűntél...-nem is csodálom, hiszen a legjobb barátnőm. Gondoltam hogy ő észre fogja venni.

- Igen...csak bűntudatom van amiatt hogy nem tudtam meg semmit...- szörnyen érzem magam amiatt, hogy mindenkinek hazudok, de most már befejezem amit elkezdtem.

- Értem...azért szólj ha kell valami!- rám mosolygott majd elment. Még jó hogy nem erősködött különben még többet kellett volna hazudnom.

A városban sétáltam amikor hangos lépéseket hallottam. Hátra néztem és láttam hogy Naruto fut utánnam.

- Sakura...menjünk rámenezni! Tudod megigértem!- mondta mikor utolért.

- Nem is tudom...nincs sok kedvem hozzá...- tényleg nem volt egy ilyen nehéz döntés után. És sajnos még nincs vége...

- Naaa...én fizetek! Már amúgy is régen ettünk együtt!

- Haaah, rendben!- beleegyeztem mivel igaza van, meg talán jó lesz egy kicsit beszélgetni valakivel.

Sasuke

Csak ültem és gondolkoztam. Mindenről ami történt, és egy idő után arról is hogy már halottnak kéne lennem. Ha minden igaz akkor Sakura már Konohában van. Remélem hogy csak még nem került sor a beszámolóra, és Sakura el fog mondani mindent. Tudom hogy Madara tervez valamit, különben nem engedte volna el Sakurát, hiszen ő volt a túsz. Egyértelmű hogy a terv amit mondott csak egy kitaláció, erre pár nap után bárki rájött volna, mivel sehogysem üzent Konohának hogy ha eljönnek Sakuráért akkor megöli. Egyelőre nem tudom mi lehet a célja, de Sakura most már biztonságban van, és ha a Konohai shinobik megtudják az Akatsuki tartózkodási helyét nekik végük.

Egyszer csak lépteket hallottam, majd megláttam Madarát.

- Sasuke, mit gondolsz mi történt hogy most itt vagyok?- tudtam hogy megbízhatok Sakurában, mert biztosan azért jött hogy megöljön.

- Sakura mindent elmondott, és azért jöttél hogy megölj.

- Hhh, dehogy! Sakura nem mondott semmit! Túlságosan is szeret téged. Én tudtam hogy így lesz. A dolgok eddig pontosan úgy haladnak ahogy azt elterveztem, és továbbra is úgy fognak. Te addig csak ülj itt és várd ki a végét!- ezután elment. Nem hittem a fülemnek. Sakura inkább mellettem döntött? Pedig amilyen határozott volt a kijáratnál ezt nem gondoltam volna. Nem tudom mi lesz ezután, de azt igen hogy Sakura ettől még nem adta fel.

Apró mosolyra húzodott a szám. Végül nem úgy alakultak a dolgok ahogy gondoltam, de mégis nagyon örültem annak hogy jelentek neki valamit és hogy ő még nem mondott le rólam.