Elrejtett Érzések (Sasusaku. ff.)

Külön utakon

Sakura

Ott ütöttem ahol csak tudtam. A düh eluralkodott rajtam, nem bírtam megállni. Folyamatosan az a kép volt a felyemben hogy Karin örömteli arccal meséli miket mondott rólam Sasuke. És élvezi hogy ezzel olyan mintha legyőzött volna engem. És az az igazság hogy legbelül tényleg fájtak ezek a szavak. De csak Sasuke miatt, és én meg ő közte már nincs semmi, nem is volt és nem is lesz. Akkor miért kéne emiatt sírnom, vagy szomorúnak lennem? Egyszerűen csak elfelejtem, különben sem hagyhatom hogy egy ilyen ravasz kurva győzzön.

Az öklöm egy pillanatra sem állt meg, csak Sasuke próbált megállítani. Csak Karin véres testére koncentráltam és automatikusak voltak a mozdulataim.

Éreztem egy hideg kezet ahogy megszorítja a karomat. Nem volt következő ütés. Kikerültem a végtelen körből és Sasukéra majd Karinra néztem. Csak most fogtam fel mit tettem. Sasuke megnézte a pulzusát.

- Hagyd, már nem él.- megöltem egy embert. És ebben a legrémisztőbb az hogy egyáltalán nem érdekelt. De ha tehettem volna inkább kiméletesebben végzek vele. Soha nem viselkedtem még így és soha nem is voltam még ilyen dühös. Furcsa volt de egyben felszabadító. Ha ránéztem Karinra enyhültek a fájdalmaim. Ez ijesztő és nem akarok ilyenné válni.

Felálltam és ránéztem a kezeimre. Csupa vér. Le kell mosnom. Sasuke dermedten állt, egyáltalán nem tűnt szomorúnak. Nekem viszont újra csalódnom kellett benne. Jobb ha örökre külön válnak útjaink. Elmentem mellette és bementem a mosdóba. Lemostam az ökleim majd készen álltam arra hogy közöljem Sasukéval hogy soha többé nem akarom látni. És hogy most haza megyek.

Mikor a szobába értem Sasuke az ajtóban állt.

- Nem akarod eltemetni Karint? Mégis csak a társad volt.- ugyanis a teste még mindig a folyosón volt.

- Majd Madara elintézi.

- Rendben. És ezután mi lesz?

- Sakura...én sajnálom akkor tény...

- Nem érdekelsz. Sem te sem kifogásaid. Ha sikeresen kijutottam innen soha többé nem akarlak látni. Lásd be! Nem passzolunk össze! Eddig csak összetörted a szívem. Mondd meg hogy jutok ki és utána maradjunk távol egymástól!- ezt még nekem is fájt kimondani, de nem foglalkozhattam az érzésimmel. Csak az a fontos hogy mi a jó nekem, mert a szívem hülye és nem tudja eldönteni. Ha gondolkozunk egy kicsit akkor egyértelmű hogy ez a jó döntés.

- Azt hiszem igazad van.- lesütötte a szemét. Úgy látszik végre elfogadta hogy ennek így kell lennie.- De mi lesz az ál Madarával? Mivan ha megpróbál megállítani? Nem tudhatjuk milyen erős!- rá nem is gondoltam. De ha szerencsénk van nem fog közbe lépni.

- Szerintem nem lesz gond. Csak vezess el a kijáratig.

- Rendben.- hirtelen azt hallottuk hogy valaki elkezd tapsolni. Odanézve pedig megláttuk a hamis Madarát. Ennél rosszabb nem is lehetne.

- Szép, szép! A szerelmespár külön válik! Ez nagyon szomorú! De mégis hogy gondoltad hogy élve kijutsz innen Sakura? Te pedig Sasuke csúnyán elárultál minket...nem is tudom mit kéne veletek tennem...