Elrejtett Érzések (Sasusaku. ff.)

Madara terve

Sakura

- I-Igen...- válaszoltam. A hangom bizonytalan volt mintha nem is gondolnám komolyan. Nem hiszem el hogy ilyen gyenge a fogadalmam, hogy még ennyit se tudok magabiztosan kimondani. Csalódtam magamban.

Eközben Naruto már a kész volt a rasengannal és Sasuke felé rohant. Ekkor megszólalt Madara.

- Sasuke! Nehogy elengedd a lányt, később jó lesz túsznak! A bázisra megyünk, szólj a többieknek!

- Chh. Nekem mindegy.- válaszolt majd felkapott a hátára és hirtelen a rejtekhelyen belül voltunk. Ott volt egy ismerős lány.

- Karin?- nem hittem el, teljesen úgy nézett ki mint ő. Amint ki mondtam a nevét rámnézett.

- Sakura.- mondta mintha megsem lepődne.

- Mit keresel te itt?- kérdeztem és ekkor a szobába két férfi is bejött.

- Láthatod. Én az Akatsukihoz tartozom. Én értesítettem Sasukét hogy jöttök.

- Mégis hogyan?

- Elég volt. Nincs időnk erre. A bázisra megyünk és ő itt mostantól a túszunk.- vágott bele a beszélgetésünkbe Sasuke, majd átadott az egyik férfinak.- Juugo, te fogod hozni.

- Rendben.- válaszolt és már kint is voltunk. Nem láttam mást csak hogy Kakashi-sensei Madarával harcol, de Narutot nem láttam. Ekkor Madara eltűnt és hirtelen előttünk termett. Kakashi-sensei mire felénk nézett volna Sasuke mindenkit elteleportál egy furcsa jutsuval és egy sivatagi mélyedésbe kerültünk ahol volt egy óriási csontváz.

- Mi volt ez?- kérdeztem.

- A rinnegannom tér-idő ninjutsuja.- válaszolt Sasuke és megmutatta a szemét. Tényleg egy rinnegan volt. De mégis honnan van neki? Nem mertem megkérdezni mert olyan szúrós tekintettel néztem rá hogy tudtam, nincs jó kedvében, ezért inkább azon gondolkodtam hogyan szökjek meg.

Naruto

A rasenganommal épp Sasuke felé futottam, de Sakurával együtt eltűnt. Közben Madara azt mondta Sakura túsznak kell és a bázisra mennek. Csak most tudatosult bennem hogy Sakura veszélyben van. Rögtön tudtam hogy a másik három is velük fog menni ezért befutottam a rejtekhelyre hátha még ott vannak. Mikor ahhoz a szobához értem nem volt ott senki.

- Sakura!!?- kiáltottam. Ez nem lehet. Elvitték...ha hamarabb ideértem volna talán megtudtam volna akadályozni. Megigértem hogy segítünk egymásnak a bajban. Erre elrabolták és egy ismeretlen helyre vitték, amit bázisnak hívtak. Egyáltalán milyen bázis? Nem ez volt az? Itt bújkáltak évekig nem? Van még egy rejtekhelyük? Meg kell találnom. Nem hagyhatom hogy Sakurának baja essen. Mivan ha bántják? Egyébként is, az hogy Sasuke ott van már önmagában nem jelent jót. Ha bármi baja esik soha nem bocsátok meg se magamnak, se az Akatsukinak!

Dühös voltam, de tudtam hogy az nem segít. Le kell higgadnom és meg keresni azt a bázist. Épp kiértem a búvóhelyről mikor megláttam a földön fekvő Kakashi-senseit. Megsérült, főleg a kezei és a lábai. Elláttam a sebeit majd leültettem egy fa tövébe, és vártam hogy felébredjen.

Pár óra múlva Kakashi-sensei felkelt és megkérdezte végül mi történt. Mindent elmondtam neki.

- Értem. Szóval elvitték. Sajnálom hogy nem tudtam megakadályozni!- mondta.

- Az én hibám ha hamarabb odaérek talán most is itt lenne velünk. Féltem de viszont azt is tudom hogy erős lány. Bízom benne hogy nem lesz baja. Sem testileg sem lelkileg...

- Ne hibáztasd magad Naruto! Én vagyok a csapat vezetője és egyben a felelős értetek. Különbenis, most az a legfontossabb hogy visszamenjünk Konohába és egy új csapattal megmentsük Sakurát. Ami megtörtént az megtörtént, de helyre hozni még lehet!- erre felállt és folytatta- Én már jólvagyok, úgyhogy induljunk vissza Konohába!

- Rendben.- én is felálltam és útnak indultunk.

Sasuke

Amint megérkeztünk a bázisra rögtön kérdőre vontam Madarát.

- Mégis minek nekünk túsz!??

- Nyugalom...mindenkinek elmagyarázok mindent, úgyhogy este nyolckor mindenki legyen itt! Ja és Sasuke addig is te vigyázol a lányra nehogy megszökjön. - válaszolt, majd elment én pedig csak reméltem hogy tényleg elmondja a tervét, mert nagyon idegesít ha nemtudok valamit. Sakurát illetően pedig nem repdesek az örömtöl hogy pont nekem kell vele lennem. Biztos direkt csinálta az a rohadék!

Sakurára egy chakranyelő bilincset raktam majd bevittem a szobámba és egy matracot raktam a földre.

- Te itt alszol.- mondtam, de nem válaszolt csak lefeküdt.

Sakura

Sasuke fog figyelni rám és egy chakrát elszívó bilincs van rajtam. A szökés majdhogynem esélytelen. Nem tudok kitalálni egyetlen tervet sem. Ez reménytelen. Lehet hogy itt fogok meghalni. Nem...Narutóék biztosan értem fognak jönni...már megint csak egy teher vagyok. Talán jobb lenne ha végeznék magammal. Éreztem hogy teljesen figyelmen kívül hagyom a külvilágot és a testem reszket. Hallottam egy hangot de nem értettem. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Csak mások megmentésére tudok várni. Miközben ezeken gondolkoztam hirtelen valaki hozzám ért.

- Sakura?- rémülten a hang felé fordultam es láttam hogy Sasuke az. Tényleg. Ennyire én sem lehetek hülye. Elraboltak és az ő szobájában vagyok. Furcsa fejet vágott és megkérdezte.- Jól vagy?

- Én...mit érdekel az téged?- majdnem elmondtam neki hogy mindenért magamat hibáztatom. Nem szabad megbíznom benne...

- Hát jó. De megnyugodhatsz, Madara nem fog rögtön megölni, terve van veled. Még én sem tudom hogy mi, de valószínüleg túsz leszel tehát csak akkor öl meg ha nem szerzi meg amit akar.- miért mond nekem ilyet? Csak hagyjon békén nincs szükségem a megnyugtatására, de mégis olyan jól esik...pedig tudom hogy nem kéne ezt éreznem.- Majd jövök ha Madara hivat.- mondta majd elment, én meg azon kaptam magam hogy a szobáját nézegetem. Kiváncsi voltam vajon van e valami személyes dolga, de nem néztem meg mert tudtam hogy nem szabad.

Már 8 óra volt és Sasuke bejött a szobába.

- Gyere!

Már mindenki ott volt és Madara elkezdte.

- Jó...most hogy végre mindenki itt van elmondom csodás tervemet. Sakura...te leszel a szükséges túsz ahhoz hogy elpusztítsuk Konohát. Te vagy a tökéletes ember hiszen az 5. Hokage tanítványa vagy. Biztosan nem fogja rögtön átadni a falut de azt sem akarja hogy meghalj. Amíg ezen gondolkodik elpusztítjuk. Nem lesz ideje megállítani és azt is tudja majd hogy ha közbe avatkozik te meg halsz.

- Madara! Konohát én akartam elpusztítani! Mégis mit jelentsen ez?

- Sasuke...a fontosabb lépéseket te teheted majd meg. Én csak segítek. Vagy talán már van terved? Nem hiszem. Ez viszont tökéletes...és persze nekem is lesz elintéznivalóm ott.

- Mégis mi?

- Először is visszaszerzem a szemem Hatake Kakashitól majd megölöm. Ez hosszú történet. Tudom hogy meglepődtetek. El is magyarázom. Én Uchiha Obito vagyok Kakashi volt csapattársa. Egy küldetésen majdnem meghaltam és az utolsó pillanatban oda adtam neki az ép szemem. Aztán találkoztam Madarával, ő mentett meg. Mikor felépültem elmondta hogy Kakashiék a közelben egy küldetésen vannak. Arra értem oda hogy Rint Kakashi szíven szúrja ezért pedig megfizet. Később Madara rámbízta a nevét és hogy bosszút álljak az uchihákon és a falun. Az első megvolt Itachi segítségével, most pedig a falu és Kakashi jön. Ennyi lenne.

- Te rohadék! Szóval végig hazudtál!

- Ugyan Sasuke...a céljaink megegyeznek. Mi veszteni valód van? Én Kakashival fogok foglalkozni te pedig elpusztíthatod Konohát.

- Ha átversz megöllek.- ezután Sasuke bement a szobájába.

- E-ez most igaz?- kérdeztem.

- Minden úgy van ahogy mondtam. Ó...hogy magadat hibáztatod? Hát igen...ha nem lennél ilyen gyenge akkor ez az egész most nem lenne. Úgyhogy köszönjük a lehetőséget!- gúnyos mosoly volt az arcán és még kárörvendően is nevetett. Dermedtem álltam és nem hittem a fülemnek. Tehát miattam halnak meg emberek, és pusztul el a falu. Tényleg meg kell halnom.