Elrejtett Érzések (Sasusaku. ff.)

Karin megérkezik

Sasuke

Sakura elhúzta a kezét és nem nézett rám. Biztosan zavarban van.

- Figyelj...most mihez kezdjünk?- kérdeztem, és úgy vettem észre hogy ez megbántotta. Nem értem miért. Talán azt hiszi el akarom felejteni a csókot?

- Én elakarom ezt felejteni...- megállt bennem minden és csak néztem magam elé. Csalódott vagyok. Szóval ő elakarja felejteni? Mégis miért? Nem áll készen a változásra? Pedig már azt hittem meg tud bocsátani, és még nem mondott le rólam...Mi lenne ha azt mondanám hogy én nem akarom elfelejteni? Már barátok sem lehetnénk? Ez megijeszt, de az is hogy ha már nem barátokként kezelnénk egymást minden megváltozna. Eddig mindig visszautasítottam az emberek közeledését, most meg így hirtelen egy kapcsolatom lenne. Nem igazi, de ha erre gondolok úgy érzem még túl korai lenne. Tényleg el kell ezt felejteni. Ez lesz a legjobb a jövőre nézve.

-Én is...Akkor felejtsük el örökre jó?

- Jó.- válaszolta mosolyogva. Kitudja...lehet nem is akarta ezt az egészet.

- Sasuke. Én meg akarom ölni.

- Mi?

- Karint. Bosszút akarok állni rajta amiért így játszott velünk.

- Ez igaz...de biztos meg akarod ölni? Képes lennél rá?- az az igazság hogy én is így érzek. Meg is mondtam neki hogy ha ennek vége megölöm, de azt nem gondoltam volna hogy Sakura is így érez.

- Igen. Amúgy is Akatsukis szóval ez Konoha érdekeit is szolgálja.

- Jó...és mégis hogyan szeretnéd?

- Majd meglátod.- remélem nem készül semmi őrültségre...de mindenesetre nem akarom hogy ezt ő tegye meg.

- Sakura! Nem ölheted meg Karint. Túl veszélyes neked! Majd én megteszem!

- Mégis miről beszélsz? Már nem az a sírós kislány vagyok akinek megismertél!

- Akkor miért csak álltál mikor a barlangnál harcoltunk?- én azt vettem észre hogy még mindig hasonlóan viselkedik ha harcról van szó, de lehet tévedtem mert úgy néz ki eléggé megbántottam ezzel.

- Ez...ez nem igaz! Csak...nálad volt ez.- mi az hogy csak nálam? Velem nem tud harcolni? Nem...csak félt tőlem...tényleg, el is felejtettem már milyen lelki sérüléseket okoztam neki.

- Igaz...sajnálom. Akkor rád hagyom. Csak annyit kérek hogy had lehessek ott!- ha lenne valami probléma, arra az esetre mindenképp ott kell lennem, és vigyánom rá.

- Jó...de ne avatkozz közbe!

- Rendben.

Ezután visszamentünk a szobámba, de nem csináltunk semmit. Csak ültünk, ő az ágyon én a matracon. Nem tudhatom miről agyal, de csak remélhetem hogy nem a csókról. Nem gondolkozhat ezen mert csak megzavarná. Én nekem se tanácsos erre gondolni. Csak felejtsük el.

Pár perc után is ugyanaz volt a helyzet. Nem szóltunk egymáshoz. Karin talán egy 20 perc múlva itt lesz. Sakura megbosszulja, vagyis megöli a faluért. Valószínüleg mindkét indok igaz.

Sakura

Sasukéval megbeszéltük hogy megölöm Karint, ő pedig nem avatkozik bele. De amit előtte mondott...azt hiszi még mindig egy semmirekellő vagyok? Nagyon feldűhített mert tényleg csak nála volt ez. Nem tudom miért, de ha választanom kéne akkor a félelem. De persze az is benne volt hogy meglepődtem. De mindegy már nem érdemes erre gondolni.

Karin hamarosan itt lesz. Még mindig nincs tervem, és úgy néz ki nem is lesz. Nem tudok semmit sem kitalálni...ha nem lennénk most ebben a kínos helyzetbe megkérdezném Sasukét hogy ő mit tenne. Csakhogy itt vagyunk a szobájába, és nem szólunk egymáshoz. Csak ülünk. Az előbbi beszélgetések eléggé furák voltak. Először megcsókoljuk egymást, majd megegyezünk abban hogy elfelejtjük, aztán elmondom neki hogy meg fogom ölni Karint. És végül bevallom hogy csak az ő vele nem tudok harcolni. Ezt az egészet el kéne felejteni nem csak a csókot! Amíg ezen gondolkotam két hangot hallottam. Az egyik Juugo a másik...Karin?