A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

16.fejezet

Lalya szemszöge

Ahogy felkeltem újra az egyen ruhába bújtam, de közben Ryan már lent reggelizett de én idegesen néztem magam. Mennyire változhat a véleményem egyetlen nap alatt. - gondolom amikor is hirtelen kopogna a nagybátyám de máris felé kapom a fejem.
- Aszta! - döbben le én meg csak pislogok. - Bocs aranyom de ezt a reflexet nálunk csak hosszú éves tapasztalattal lesz berögződés. - dicsér amivel kicsit kihúztam magam majd eszembe jutót a tegnapi hamis mosolyom a suliban.
- Kérhetek segítséget? - reménykedve nézek rá amire közelebb jön és leguggol elém hogy egy szintben legyünk.
- Neked bármit aranyom! - ajánlkozót fel nekem, amire kicsit topogni kezdtem. 
- Tudod tegnap a nap felén voltam amikor is azt éreztem hogy nem vagyok az aki vagyok! - kicsit zavaros lehetett neki, de egy kicsit elmosolyodott. 
- Tudod Layla elég sokszor éreztem én is amikor beépített ember voltam. - bölcsen kezdi majd mélyen beszívja a levegőt. - És az a nagy igazság, hogy amíg nem jöttem haza addig nem igazán voltam én se. Meg igazság szerint amíg emlékeztet valaki arra hogy milyen vagy addig nem fogsz el veszni. - kedvesen mondja nekem, én meg kezdem érteni, de kell egy példai is még. 
- Ki emlékeztet? -  kérdezem amire kicsit elmosolyodik. 
- Elején az apád, és nagyiék, későbbiekben meg Mavis. - kicsit szerelmesen mondja nekem ami nagyon meg melengette a lelkem. - Tudod ha tényleg szeretnél a kiképzésen részt venni, akkor segítek, de ha ez után a küldetés után vissza lépsz akkor sem lesz semmi baj. - biztat majd ad nekem a egy puszit, és el indul le fele. Megint egyedül maradtam, és a szemem most az asztalom feletti polcra vezet amin ott van egy csomó kép a családomról, és persze Ryannel néhány és persze a testvéreimmel. Nincs amit ne tudnátok meg tenni hisz Dragneelek vagytok. - jut eszembe apám szava amikor össze ülünk egy születés napon, és támad egy halvány remény hogy tartsa bennem valaki a lelket. Gyorsan elő vettem a mobilom és írtam egy üzentet a nővéremnek, aki még alszik de lesz időm arra hogy végig vegyem. Le rohanok a lépcsőn, és mosolyogva fogadoma szüleim, és persze a barátom. 
- Ha jól sejtem van egy terved aranyom. - becéz kedvesen a nagybátyám, én meg csak ingatni kezdem a fejem. 
- Nagyjából, de van egy ötletem hogy tudnám, meg oldani az egyik bajom, és az ügy is kezd klappolni. - mosolygok ahogy a tervem kezd jól jönni. 
- Na valaki egyik nap diák a másik nap nyomozó. - dicsér az apám. - Mesélj mire gondoltál? - kíváncsiskodik. 
- "Nincs amit ne tudnátok meg tenni hisz Dragneelek vagytok." - idézem a szavait amire apám lefagy, anyám megnevetni kezd. 
- Nos Szívem, ezt meg szívtad. - kárörvendőik anyum, és egyszer csak meg csörren a mobilom, én meg felveszem. 
- Hello Hercegnő, itt a főnök! - dicsekedik a nővérem de látom ahogy széles a mosolya. 
- Sziaa, esetleg van egy szabad napod? - kérdezem tőle az órára nézve. 
- Neked mindig, de mond miben kell segítenem, ne csigáz. - parancsol rám, én meg csak mosolygok. 
- A kedves nagybátyánk ki találta én jó lennék beépített ügynöknek, viszont ez sajnos anya, és apa szakterülete. Sajnos az iskolába nem nagyon tudok védelmet vinni a szokásost leszámítva, és kéne nekem egy kis segítség, és hogy benne vagy e? - kérdezem tőle kicsit túl hosszan de látom a szélesedő mosolyát ami apának egy jellegzetessége. 
- Ne viccelj Húgi megyünk, hozom Stormot, és Nageelt, ad a mobilt apunak meg beszélem vele a részleteket. - ecseteli nekem én meg oda dobom a mobilom a döbbent arcú apámnak aki lefagyva hallgatja a nővérem tervét. Igen ez vagyok én, család legfiatalabb és egyben az aki képes még őket össze hozni. 

Nem kellet sok és ismét a suli előtt voltam, de most késve jöttem, és persze velem jön be Nageel, és ahogy beléptem, az volt a cél hogy az igazgató irodájába vezessenek, ami meg is volt. A bátyám egy közeli mosdóban bujt el. Nekem meg viszont csak is kizárólag egy dolgom van, amitől kiráz a hideg, és persze a józan ész. Be kopogok az irodába, és nem kellet sok és már is ajtót nyitót nekem az igazgató. 
- Ms. Mensky maga késet a második napján? Azonnal magyarázza meg! - sietett én meg észrevétlenül is be intek hogy be engedjen. Helyett foglalok a széken, de nem jó kislányosan hanem keresztbe tettem a lábam, így a szoknyám fel csúszik, amivel már nem tud mit szólni a férfi. 
- Jó vagy eddig Layla! - szól a fülembe Storm amire, csak kicsit biccentek. A nővérem legjobb barátja és egyben lassan a társa egy közeli épületen figyel engem nyugtató fegyverrel a kezében, és mivel a Fullbesterek szeme így nem kétlem hogy van olyan jó mint az apja, de ez igaz a többiekre is. Rin, és Silvy re is így bíznék. 
- Nyugi húgi ne ess kétségbe! - tanácsolja nekem Luna, miközben előttem álló idegen nem foglalta el a székét, én meg csak nézek, ugyan olyan pajkosan amióta helyett foglaltam. 
- Szóval mi történt? - az igazgató hangjából eltűnt minden düh, és inkább a szemét legelteti a lábamon. 
- Csak annyi hogy nagy volt a forgalom és nem tudott haladni a jármű. - halkan magyarázom, és kicsit kétségbeejtően is, de nem az cél. 
- Értem, és ezért akart az irodámba jönni? - kérdezi kicsit már elhalóan, amire kicsit szélesítettem a mosolyomon. 
- Nem! - lepem meg a válaszommal, amire előre dőlök, és a szoknyám még jobban gyűrődik az ölemben. - Maga miatt! - lehelem a választ ahogy tanácsolták. - Tudja anyám nem azért irattat mindig más suliba mert olyan jó tanuló vagyok, hanem mindig meg találom azt a helyzetet ami miatt bajba jutok. - magyarázom neki amire már is meg nyalta a szája szélét. 
- Eddig jó vagy! - biztat a nővérem amire kicsit kinyújtom azt a lábam amit keresztbe tettem. A férfi felé aki elkapja. 
- Szóval inkább vagy rossz kislány mint jó? - kihívóan kérdezi, és látom hogy a nadrágja kezd megnőni. 
- Igen! - rekedtesen mondom amire már meg is jelent egy folt a nadrágján. Uh baszus most komolyan a nadrágjába élvezet ennyitől? - szörnyülködők magamban, amire hallom Storm nevetését a fülesembe. 
- Mi történt? - kérdezi a nővérem és apum, meg a bátyám egyszerre, én meg próbálok higgadt maradni. 
- Az igazgató, nagyon hamar el ment, de még ruhában. - röviden mondja ahogy magára erőlteti a komolyságot. Látom magam előtt ahogy apum dühöng, Nageel hasonlóan, és Luna az aki épp fogja a fejét. 
- Most ennyi volt az egész vagy mennyek? - kérdezem kicsit csalódottan amire a férfi le néz magára, és el takarja a kezével, így szabad a lábam. 
- Nem. - zavartan mondja. - Én csak keresem a potenciális jelölteket. - hadarja ahogy eltakarva magát komolyan próbál nézi. 
- Mint például? - tartom a rekedt hangsúlyt, és a szám elé teszem az egyik ujjam, így az igazgató szeme egyből azon van. 
- Mint az egyik tanárunk, Ms.Ross, ő is benne volt a rosszaságban, a fiammal. - ecseteli. - Viszont egyszer elment a fiammal, azóta holtan végezte, nem hiszem hogy ezt akarod. - tanácsolja nekem, én meg kezdem érteni. 
- Szeretem a veszélyt úgy hogy hívja csak ide, de sajnálom. - mondom ki a varázs szót, és a bátyám már is be rúgta a kemény ajtót, és egy kábító lövedékes pisztoly van a kezében.  
- Mr. Morgen, lépjen el a húgomtól, és kezeket magasba! - kedvesen kéri amire a férfi, egyből meg is tette. Pillanatokon belül apám is meg jelent amire elfehéredett az igazgató. 
- Maguk meg kik? - döbbenten nézet az apámra, és a tesómra, meg rám. 
- A Dragneel család, maga perverz! - idegesen köpte a szavakat az apám ahogy meg bilincselte. - Most meg szépen ide hívja a fiát. Morgoja ahogy a telefonhoz löki. 
- Várj apa! - szólok neki és a legrosszabb hogy még mindig nem hiszi el vén ember hogy a rendőr lánya vagyok. - Mi lenne ha én keresném meg, és leplezném le? Már kezd jól menni. - biztatom amire apum kezdene ellenkezni. 
- Igaza van Laylanak apa, ha el kapjuk a fiút, akkor ügyvédért fog könyörögni, és nem fogjuk megtudni ki ölte meg az ügynököt, és a pénz se biztos hogy meg lesz. - magyarázza a nővére amire látom hogy apámnak a homlokán meg jelent az a ránc amikor nehéz döntés alatt van. 
- Rendben, de még mindig fedezzétek! - szól a tesóimra. 
- Igenis! - válaszolnak hárman egyszerre. 
- Magának még is hány gyermeke van? - döbbenve kérdezi az igazgató amire apum elmosolyodik. 
- Három, de egyik se Pszichopata. - ez volt a végszó. Nageellel mögöttem el indultunk a folyosón. 
- Luna el tudnád intézni hogy ki jöjjön a teremből? - kérdezem tőle amire hallok egy kis kuncogást. 
- Persze, írtam neki egy smst a nevedben, kifog jönni! - biztat amire tudom hogy valami rosszat irt, de a bátyám is értette és lassabban halad, én meg elől gyorsabban. Nem kellett sok és Alexanderrel találtam magam szembe aki mosolyogva fogadott. 
- Na csak nem tetszik az igazgató fia? - kajánnul kérdezi amire csábosabban nézek rá. 
- Lehet, de az is lehet hogy a hatalom az ami így fel izgat. - nyersebben fogalmazók, amire tudom hogy valaki röhög, valaki meg szörnyülködik a hátérben. 
- Oh milyen kis huncut lettél ez tetszik. - éhesen mondja ahogy rá markol a fenekemre. Undi. -  gondolom miközben közeledik a számhoz. Elérte a szám, és mohon falni kezdte, én meg kicsit adtam rá nyomást, de nem élveztem, de végre elengedte az ajkam. - Mi lenne ha folytatnák a vécében? - kérdezi amire biccentek. Vezetni kezd, és látom ahogy a bátyám követ minket, de Alexander nem. Be értünk egy fülkébe és csatolná ki a gatyáját, de erre nem készülte fel ma. 
- Ki az a Ms. Ross? - kérdezem váratlanul amire abba hagyta amit csinál, és rám néz a kék szemével. 
- Egy tanár volt! - komolyan mondja amire már is összébb húztam magam. - Aki sajnos nagyon rossz suliba nyúlt bele, mivel ez az enyém! - mutat a falakra. 
- Hogy érted? - kérdezem döbbenten amire elmosolyodik és hátra dől a zárt ajtónak. 
- Mivel ez lesz az utsó alkalmad nem baj hogy elmondom. - könnyeden mondja mintha minden napos lenne. - Tudod én már rég nem kéne ide járnom, már elmúltam húsz, de fiatalosnak nézek ki, így le tudok tagadni négy, vagy két vet. - meséli nekem, én meg közben a vádlimra teszem a kezem, és lassan keresni kezdem a késem. - Én irányítóm a sulit, és nem apám, így miért mennék el, de Ms. Ross nagyon nem éppen úgy kezelt mint ha király lennénk hanem mint egy diákot. ez bosszantót, és apám hozzám küldte. Egy jó menetet lenyomtunk, majd meg öltem, és tudod jobb is hogy nincs itt. - meséli, és lépne felém egyet hogy le tépje az ingem, de gyorsabb vagyok és a torkának szegezem a késem. 
- Tudod Ms. Rossal ellentétben, én nem vagyok olyan aki hagyja magát. - komolyan mondom amikor is meg hallom a bátyám végre be jönni. Alexander döbbenet arca mindent vitt, mivel nem tudta hova tenni a viselkedésem. - Képzeld nem mindenki olyan hülye mint ahogy azt te hiszed! - sziszegem, és szabad kezemmel kinyitom az ajtót. - Remélem ennyi elég ahhoz hogy hosszú időre rács mögött legyen? - kérdezem apám a fülesen keresztül.
- Tökéletes! Remélem a tökének szorítod épp a kést. - reménykedik amire nevetni kezdek a bátyámmal együtt. 
- Sajnos nem. -  valóm be, amire a bátyám meg fogja a fiú nyakát, és kivezeti a helységből. - Vége. - mondom ki a vég szót, és elteszem a kést a cipőmbe. Azt hiszem ideje lassan arra át szoknom, hogy magamra szereljem a pengéket. -  fogadom meg majd meg indulok ki a suliból. A furgon előtt mindenki össze gyűlt, és a nővérem dicsérő szeme mindent elmond. A fiúk már is a fegyverekről kezdenek beszélni, én meg végre megölelem a nővérem.
- Nagyon ügyes voltál húgi mint a mindig is ezt csináltad volna. - dicsér meg én meg végre kezdem érezni a választ. 
- Komolyan? - kérdezem tőle kételkedve amire bólogatni kezd. 
- Persze, már értem hogy Zerefbácsi miért akarja hogy belépj az FBI-ba. - lelkendezik amire meg is jelent az említett személy.  
- Nos Layla mit szólsz a teljesítményhez? - kérdezi tőlem amire látom hogy a két Morgen a kocsiban ül csendben. 
- Szerintem elég jó vagyok a folytatáshoz. - ki húzom magam miközben a nővérem a vállamra teszi a kezét. - De lenne egy kérésem. - komolyan mondom amire már is bólint. 
- Az elején azt szeretném hogy mindig te fedez, vagy Agustus. - kötöm ki amire bólogatni kezd. 
- Másnak át se adnám az unoka húgom. - úgy mosolyog mint apa amikor büszke. 
- Luna. - szólok a nővéremnek aki még mindig mellettem áll és büszkén néz. - Te meg kérlek emlékeztess rá hogy ki vagyok. - kérem tőle ö meg bólint.
- Bármikor hercegnőnk. - kacsint a végén majd szorosan magához ölel. Most már tudom mi az utam, már csak az a kérdés hogy rajta tudok e maradni. 

Natsu szemszöge. 

Az őrsőn voltunk a két jó madárt együtt raktuk a kihallgatottba, így nagyon nem is kell dolgoznom, de végre mindent tudok a fiúról, aki a fő célpontom. Nem csak mert meg akarta dugni Laylat hanem mert egy szemét. Belépek valószínűleg hosszú ideig utoljára a kihallgatóba szobába ahol mind a ketten rám néznek. 
- Maga meg ki? - kérdezi a kölyök amire az apja már forgatja a szemét. fel ülök az asztalra fél oldalasan hogy jól láson a fiú. 
- Tudod Alex engem az apám egy ilyen kérdésért már leosztott volna egy sallert, de mivel a tiédé bilincsben van, meg tenném helyette. - mondom neki amire a srác már mérgesen néz az apjára. - Vagy lehet hogy az apad érdekékben jobb lenne ha csak mi ketten beszélnénk? - kérdezem amire Jamison már is bólogatni kezdett nagyon hevesen. Nem kellett sok és a kollégám ki is segített őt a helységből így csak a kicsi zsarnok maradt. - Amúgy Dragneel nyomozó vagyok, vagy is nem sokáig. Mind ezek mellett én vagyok Julia édesapja. - komolyodom el a helyzetet amire lefagyott a srác. Na igen, az apák veszélyesek ha a lányukról van szó. - gondolom kicsit boldogabban.  - Tudom hogy te ölted meg Ms. Rosst, és ezzel már el ástad magad, már csak azt mond meg hogy te vagy, az apád sikkasztatta a pénzt? - komolyan kérdezem tőle amire már is hátra döl a székében, és fenyegetően mér. 
- Miért mondanám meg? - kérdezi tőlem amire már is mosolyogni kezdek. 
- Mert én leszek a következő Rendőr fő kapitány, és a gyilkosság akkor még az én asztalomon lesz, és lehet hogy a elintézem hogy a legkeményebbe meny, de ha a rablást is be ismered akkor az FBI-é az ügyed. - vigyorgom a végét amire látom hogy kezd bele esni a csapdámba. 
- Igen nálam van a pénz, és be is tudom bizonyítani! egy számlán van a kajmánokon, ott tárolom anyám lánykori nevén. Anna Stechn. - bevallja nekem, és egy kicsit várok míg nem benyitott a bátyám. 
- Igaza van ott van a hiányzó összeg. - jelenti ki Zeref amire felkelek az asztalomtól. 
- Rendben! Alexander had mutassam be a bátyám Zeref Dragneelt Julie nagybátyát. - vigyorgok mint a tejbe tök azon ahogy elfehéredik. 
- Üdv, fel készült Mexikora? - kérdezi a bátyám amire nem felel a srác. - Imádni fogják magát, nagyon csinos ahhoz hogy az ottani kemény legények játéka legyen, pont olyan jó lesz mint, amit tervezet az unoka húgommal. - zárta le a témát majd bent hagyjuk a szobában.  
-Szerintem halálra rémült. - jegyzem meg miközben az irodámba megyünk. 
- Az volt a tervem! - egyezett bele majd a székbe veti magát. - A lányod fantasztikus, meg persze a gyerekek is. - dicsér meg minket amire csak biccentek. 
- Tudom, ez volt Lucyval a tervünk, hogy mindig támaszkodjanak egymásra. - bevallom neki amire mosolyogva bólogatni kezdett. 
- Meg is értem, amúgy Gratulálok! - kedvesen néz rám ahogy felkel és kezet nyújt nekem, én meg félre lököm, és meg ölelem. 
- Köszönöm, azt is hogy elviselted mennyire irányítani akartam az akciót. - hálálkodok neki amire hátba ver. 
Ezek után meg volt a ceremónia ahol hivatalosan is el fogadtam a címet miszerint én vagyok a rendőr fő kapitány. Mindenki ott volt akit ismeretem az évek alatt csodás pillanat volt.
Lucy kapitány helyettes lett az őrsön ahol kezdtünk, és Gray lett ott a kapitány, Gajeel mellettem marad mint a nyomozó aki képviseli őket, és persze a hátamat is védi. 
Lunáék meg kezdték az akadémiát, ahol sokat szenved miattam, de mondta hogy nem bánja mert ez csak azt mutatom neki hogy van egy színt amit meg kell ugrania, én meg csak még büszkébb vagyok rá. Nageel, és Rin az apámnak a támaszán vannak ahol meg van a maga rutinjuk, de valamiért élvezik a katonaságot, meg hogy ott ők a dinamit duó, és lehet hogy én nem örülök neki, de büszkébb nem lehetek rájuk. Layla még sulis, de Zeref meg kezdte a kiképzését, és Lucy segít az otthoni háziban neki, és valahogy most minden a helyén van. Amíg vigyáznak egymásra nekem elég a várost védenem, és benne a családom. így kerek a történetem és az övék még csak most kezdődik. 

Hello-Bello mindenkinek!

boldog új évet kívánok mindenkinek, és hivatalosan is vége az első évadnak a Szülök nyomában-nak!!