A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

15. fejezet

Layla: Fel helyeztem, jó a vétel?
Apa: Eddig nincs semmi, de talán beszélj!

Tanácsolja, amire forgatni kezdem szemem majd meg látom, hogy jön, valaki Alexanderrel beszél, majd felém lépked.
- Hallom te vagy a kadétunk, kíváncsi leszek rád. Harry vagyok. - mutatkozik be én meg kezet nyújtok.
- Julia vagyok, én is várom. - kedveskedek majd ledobja a táskáját velem szembe.
- Mesélj magadról, és hogy miért ebbe a pucc parádéba jöttél? - kérdezi én meg közben meg néztem a mobilom.

Apa: Tökéletes!

- Nos, a szüleim kivettek az előzőből és azt gondolják, hogy itt már lesznek nekem kihívás. - egy oltári nagyot blöffölök, de igaz is részben. Harry nagy barna szeme kitágul és a barna haját kicsit összekócolja.
- Fú te tényleg nem vagy átlagos alsó osztályos, értem miért vett fel Alex. - csodálkozva mondja, amire felemelem a szemöldököm.
- Ilyen nagy ügy hogy felvett? - döbbenten kérdezem, ahogy a kíváncsiságom beindult.
- Igen! Főleg ha az ember fia az igazgató fiacskája. - undorral meséli, amire leeset az állam és biztos, hogy a hallgatóságnak is a kocsiban. - Nekik az iskola egy kész játszó tér. Mindent meg kap ő is meg az apja. - ecseteli tovább suttogva.
- Mire gondolsz? - feszülten kérdezem, amire közelebb hajolt egészen a fülemig.
- Arról, hogy ha nem nyalsz be nekik, akkor meg keserítik az életed a suliban, és Alexnek volt kapcsolata néhány tanárnővel, ahogy az apjának is a diákokkal, de egyikből sem lett rendőrségi ügy. - meséli nekem a híreket, amire már is nagyra nőtt a szemem. - Légy óvatos! - tanácsolja nekem majd, vissza megy Alexhez aki már egy ideje fixírozhatót minket, de nem jött oda hozzám.

A klubban csak felkészültünk a holnapi vitára készültek, mert engem faggattak inkább Alex, a többiek csak néha kérdezte.

Hamar véget ért és bár nem anyum jött értem, hanem Gray bácsi, de anyúmék még a meg figyelőben vannak, így nem csoda. Becsatoltam magam, és ahogy a fejem az ülésre ért már hunytam is le a szemem hogy pihenjek.
- Jó voltál Laylacsak! - kedvesen mondja nekem a kereszt apám, amire csak mosolygok, és ránézek kicsit fáradtan, ahogy visszatérek a valódi énembe.
- Ezt jó hallani. - hálásan mondom, miközben elindulunk és távolodunk a sulitól. - Nem hiszem, hogy ezt a munkát bárki bírná úgy, hogy ne örülne bele. – mondom, neki miközben az ablakon nézem az elsuhanó várost mellettünk.
- Ezt mind tudjuk kicsim, de tudod otthon vár rád valaki, aki suli óta nálatok dekkol. - vidáman mondja nekem, amire már is mosolyra gördül a szám.
- Akkor csapasd Gray bácsi. - adom ki az utasítást, amire a visszapillantóba rám mosolygót, majd meg nyomta a gázpedált én meg élveztem.

Haza érünk és Ryan, egyből ki jött a házból, kiszálltam a kocsiból, és amikor kereszt-apum lehúzta az ablakot egyből rá néztem.
- Kérlek legyetek óvatosak, és szerintem figyelnek téged, így legyetek cukin szerelmesek, és maradjatok a házban, Apud este jön, anyud épp engedélyt kunyerál a biroktól. A többit tudjátok. - mondja nekem, amire biccentek. Felhúzta az ablakot majd elhajtót, én meg láttam egy kocsit, ami most parkolt le Gajeel bácsinak a kertjétől nem mesze egy üres birtok el. A barátom felé fordulok, majd lábujjhegyre állok, és gyorsan meg puszilom a száját, és megöleltem.
- Bocsi, de most állt meg egy kocsi az üres háznál, és kinézem, hogy a suliból valaki. - magyarázom neki, amire egyből szorosabban magához ölel.
- Nyugi, tudod, hogy bármikor számíthatsz rám. - komolyan még is meg nyugtatóan esik nekem.
- Mennyünk be, ott mesélem az utolsó óráimról. - intek neki, majd kézen fogva be megyünk a házba ahol is már is természetesebbnek érzem magam mint eddig. Le vettem kabátom, majd felmegyünk az emeletre ahol is a szobámban az ágyamra ülünk.
- Mesélj milyen beépített ügynöknek lenni? - kérdezi kicsit izgatottan, de én csak elvágódom az ágyon, ő meg mellém fekszik.
- Cseszet, nehéz, és az a legnehezebb hogy elveszti az ember ön magát. - nagyin fáradtan mondom, neki miközben a plafont nézem.
- Tudom, hogy idiótán hangzik, de nincs valami megoldás arra, hogy ne legyen tudathasadásod, mert nem igazán veszíteném el a legjobb barátomat. - reménykedve mondja, amire ingatni kezdem a fejem.
- Nem tudom, de majd megkérdezem Zeref bácsikámat erről, ő az, aki beszervezett biztos vannak ötletei. – magyarázom, neki közben a vállának döntöm a fejem.
- Remélem lesz valami megoldás. - értett egyet Ryan, én meg élvezem, hogy végre önmagam vagyok. Vajon az álmom rémálom lesz vagy jó?

Lucy szemszöge.

Layla első napját töltötte a suliban és Gray ment érte így meg voltam nyugodva viszont a papír munkám annál több volt és sok volt egyszerre. A fejemet épp a falapon, amikor is valaki kopogót az ajtón én csak morogtam, hogy jöhet.
- Mrs. Dragneel? - kérdezi egy férfi, amire felkapom a fejem, és csodálkozva látom az öltönybe a Rendőr főnök embere. Egyből kinyílik a szemem, és felugrok, mint egy szöcske.
- Uram. – tisztelgek, amire int, hogy hagyjam abba.
- Elnézést hogy váratlanul jelentem meg kapitány, de az a nagy helyzet hogy fel kell tennem pár kérdést az emberérő. - kicsit ködösen fogalmaz, de mutatok a székre, ami az asztalom előtt van, én meg helyett foglaltam újra a lassan kényelmetlen székemen.
- Melyik emberemről akar kérdezni, mert elég sok van? - kérdezem miközben is lassan felvesz az idegen egy kedves mosolyt.
- A férjéről lenne pár kérdésem, mivel a rendőrfőnök, és tanács rá gondoltak, mint következő jelölt. - döbbent meg a hír, ahogy ezt mondja nekem.
- Kérdezzen! - vallom be, ahogy hátra dőlök, és várom a kínos kérdéseket.
- Mi a férjének a legfontosabb, és hogy mit tart cél előtt, ha baj van? - teszi fel a legfélreérthetőbb kéréseket.
- Gondolom, ismerik a katonai, és rendőrségen tetteit, és az érdekli, hogy a család elé tudná helyezni a munkát? - kérdezem vissza, amire csak bólint, a feletessem. - Nos Natsu Dragneel a legjobb hazafi, aki ha tudja, akkor meg oldja a helyzetet, sem a családját, sem a várost, és a hazáját. Minden tette ezt mutatja! - komolyan mondom, miközben felrémlik előttem az összes hős tette.
- Ez nagyon szép Mrs. Dragneel. – jelenti, ki nekem én meg csak bólintok. - Ha minden jól megy akkor a férjének ez lesz az utolsó ügye mint nyomozó, és a két társa akik szintén jelentkeztek a posztra, ők kapitányok lehetnek egy általuk választót körzetre, és ön meg ha akarja akkor nyugdíjazhatják. - meséli nekem a lehetőségeket, amire elmosolyodom, pont mint a férjem ha valami olyat mondanak neki ami tetszik.
- Kétlem hogy meg szabadul tőlem ez az őrs! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, de ne felejtse, el úton van az új csapat, akik képesek lesznek minket felülmúlni! - dicsekszem neki a lányomról, és persze a kis családunk bandájáról.
- Értem asszonyom, de ha gondolj, akkor az eddig tett áldozatáért, meg tehetne ennyit. - bizonygat engem, én meg felállok a székemtől.
- Majd akkor hagyom el ezt a helyett, ha van méltó utódom. - kötöm ki! kezet rázunk, majd távozik a helységből, én meg egyből hívom azt, aki ebben a helyzetben jót tenne a társasága, és meg kértem hogy jöjjön.

Egy órábase telt, de már is megjelent az ajtóban, egy termosznyi jó kávéval. mosolyogvajön közelebb, én meg elő vettem a két bögrét.
- Lehet nem veled kéne megbeszélnem, de a csapatból csak rád tudok támaszkodni.- esdekelve mondom neki, miközben helyett foglal velem szembe Gray.
- Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz főnök! - élcelődik, pedig már rég nemnekem jelent.
- Tudod, hogy már nem vagyok az. - mosolygok ezen, amit viszonozkedvesen.
- Tudom, de még mindig jó a csengése! - kedveskedik továbbra is, amit én csakélvezek. - bökd ki mi a baj!
- Ma meg kerestek a fő parancsnokságtól, hogy beszéljek Natsunak az otthonidolgairól, és hogy mennyire hű a városhoz. - öntöm rá a tényeket. - Közöltevele, hogy ti kapitányok lehetek egy nektek tetszőleges őrsön, és hogy énnyugdíjba mehetek. – morgom, ahogy hátra dőlök. Gray arca teljesen lefagyott, ahogymindent rá ömlesztettem.
- Natsu lesz a főkapitány? - döbbenten kérdezi, amire bólogatni kezd.
- Igen, úgy néz ki. - magam elé meredek, ahogy mondom.
- Ez fantasztikus! - kiáltja el magát a párom legjobb barátja, és járkálni kezdfel alá az irodámban. Döbbenten nézem, ahogy járkál boldogan. - Tudod igazából,nem nagyon akartam ezt csak Gajeel miatt csináltam, hogy nyugodtanjelentkezzen, de Natsu a legjobb arra az állásra. - áradozni kezdett én megcsak nézem, ahogy ezt csinálja
- Gray komolyan beszélsz? - kérdezem tőle, ahogy leesik, amit mond.
- Igen, Natsu vezetett minket amióta kapitány vagy, és a családja neki alegfontosabb, ahogy nekünk, de mindig ott van, ha gyerekek hívják, és nem csaka tieteknél, hanem az enyém, vagy ha Laxus hívja. Ha ő a főnök, akkor ezerszázalék, hogy a városnak is jót tesz. – ömleng, amivel kezd engem is meggyőzniviszont az zavar, hogy nekem le kéne tennem a jelvényt.
- Ez a részével már egyet értek, viszont egyet beszéljünk meg hogy, mi legyenazzal, hogy én ne legyek kapitány? - kérdezem tőle, amire már tölt nekem megmagának kávét.
- Nem tudom, de biztos találtok Natsuval megoldást. – nyugtat, meg amivel egyetkell értenem.
- Igazad van. - mondom ki miközben az asztalomon lévő képet nézem. Sokminden van a hátunk mögött és elég sok mindent megbeszéltünk már, biztostalálunk valami meg oldást. 

Hello-Bello Mindenkinek!!