Amit csak szeretnél (JK) ~ Befejezett

18.

Olyan sietve rontottam be a házba, hogy még a kulcsot is kiejtettem egyszer a kezemből. Sebesen bevágtam magam mögött az ajtót, s már rohantam fel is fel a szobámba, folyamatosan a fiút keresve. 

-Jungkook! Jungkook! - lestem be a szobám ajtaján, de bent nem volt senki. Az emeletet teljesen végigjártam, de nyoma sem volt a srácnak. Ajkamat rágcsáltam, ahogyan belegondoltam mit csináltam, elküldtem magamtól pedig világosan megmondta, ha egyszer megteszem, akkor onnan nincs visszaút, soha többet nem kapom vissza, ki lenne olyan hülye, hogy lemondjon egy ekkora kincsről. Nemcsak amiatt aggódtam, hogy nincs több kívánságom, hanem amiatt is, mert szinte éreztem ahogyan Min néni lenéz rám az égből, szíve tele csalódottsággal és fájdalommal, amiért azt az egyetlen egy dolgot is elcseszem amit kért tőlem: vigyázzak a fiúra és tegyem boldoggá. - Jungkook! - forgattam a fejemet, miközben lefelé rongyoltam a lépcsőn. 

-Hm? - állt meg hirtelen előttem, mire tátott szájjal torpantam meg mielőtt nekimentem volna. Kellett pár pillanat míg felfogtam, hogy előttem van és nem veszítettem el, majd akkora sebességgel ugrottam a nyakába, hogy éppen sikerült elkapnia. - Mi a baj?

-Azt hittem eltűntél - motyogtam nyakába, s bár nem akartam, könnyeim azért csak eleredtek, egyrészt a megkönnyebbüléstől hogy még itt van nekem, másrészt a bűntudattól, hogy ilyen durván viselkedtem ma vele. - Azt hittem, hogy már másnál vagy és sosem kaplak vissza, és aggódtam nagyon - ismertem be. Jungkook végigsimított a hátamon, s elindult valahova miközben én még mindig az ölében csüngtem. 

-Itt voltam a kanapén - ült le, így a combjain ültem. Kínosan fordultam meg és a bekapcsolt TV-re meredtem, ami fel sem tűnt nekem mikor berobogtam a házba. Mivel anyáék nem voltak itthon, Jungkook kényelmesen bekapcsolta azt és ameddig én nem voltam itthon, valami sorozatot nézett. Nem nagyon foglalkoztam vele, csak nagyot sóhajtva fordultam vissza hozzá és fejemet a mellkasára hajtottam. 

-Nem gondoltam komolyan - suttogtam. Jungkook kezébe vette a távirányítót és lenémította a készüléket, majd államnál fogva felemelte fejemet, hogy a szemembe nézhessen. - Nem akartam úgy igazán, hogy eltűnj. Én csak...

-Hagyd, nem kell magyarázkodni. Tudtam, hogy nem akarsz teljesen megszabadulni tőlem. Nem probléma, addig én itt voltam és gondoltam akkor megvárlak amíg haza nem érsz. Tudtál a szerelmeddel beszélni? - kérdezte mosolyogva. Furcsa volt hallani tőle hogy Suho a szerelmem, mert jelenleg még a barátok kategóriáját sem súrolta a kapcsolatunk, inkább mondanám egy olyan "anyám barátnőjének a lánya, akit megtűrök" típusnak. Azonban szokatlanul kellemes érzés volt belegondolni, hogy Suho esetleg a szerelmem lenne. Vagyis már az, de ő ezt nem tudja és nem is viszonozza, ezért még távolról sem komoly a dolog. 

-Nem - ráztam meg a fejemet csalódottan. - Olyan szinten tesz rám, hogy már szinte fájdalmas. Így arra gondoltam, kérek tőled egy szívességet - pislogtam rá nagy szemekkel. 

-Bármit - bólintott, készen állva arra bármit is kérjek. 

-Szóval azt mondtad, hogy nem tudsz szerelmet varázsolni senkibe, jelen esetben Suhoba - magyaráztam, Jungkook pedig helyeslően bólintott. - Na, de azt mondtad, ki tudod nyomozni esetleg mit kedvel vagy tudod...hogy imponáljak neki, hogy felfigyeljen rám. És azt akarom, hogy valahogy tudod, járj utána mégis hogyan tudnám magamra felhívni a figyelmét. 

-Ez nem így működik - kezdte volna, azonban megráztam a fejemet. 

-Jungkook, ennyit igazán megtehetsz értem. Tartozol nekem ennyivel - vágtam a fejéhez sértetten. - Azt mondtad, ez lehetséges. Ha már Min néni a nyakamra szabadított, legyen valami hasznom is belőled - közöltem vele, s sietve lemásztam az öléből. Jungkook szomorúan pillantott fel rám, majd felállt s kicsit távolabb állva tőlem, keresztbe tett karokkal meredt rám. 

-Egyrészt, nem tehetek arról, hogy ide kerültem, mint mondtam nem én döntök. Kicsit rosszul esik, hogy nyűgként tekintesz rám, mikor mióta itt vagyok mást sem csinálok, csak ruhát teremtek neked a semmiből, meg bármit amit csak szeretnél mert éppen olyanod van. Csak hasznod van belőlem, ugyanis te nem tartozol nekem semmivel. És mint mondtam, nem olyan könnyű ezt megoldani. Ahhoz nekem állandóan mellette kell lennem, hogy megismerjem és kitapasztaljam, ahhoz viszont itt kell hagyjalak, de én nem akarok elmenni mellőled, és...

-Kérlek - fogtam meg a karját. - Azt akarod, hogy boldog legyek, nem? - kérdeztem, mire Jungkook félre pillantott, de bólintott. Ujjongva ráztam meg a karját amit fogtam, miközben közelebb szökkentem hozzá. - Akkor? Akkor csak próbáld meg! Ha nem találsz semmit, akkor hagyom az egészet. De évek óta tetszik nekem, s te vagy az egyetlen lehetőségem arra, hogy valami legyen ebből az egyoldalú rajongásból. Kérlek - pislogtam rá sűrűn. 

-Legyen - sóhajtott Jungkook. - Megpróbálom. De nem ígérek semmit, van amikor az én tudásom és hatalmam is kevés dolgokhoz. Majd valamikor megkeresem és kiderítem mit kedvel egy lányban - vont vállat. Boldogan öleltem magamhoz és nyomtam egy puszit az arcára, mire elmosolyodott. 

-Köszi, köszi, köszi - ujjongtam körbe, Jungkook pedig engedett szigorú tartásából és szórakozottan figyelte ahogyan lassan megbolondulok a szemei előtt. - Te vagy a legjobb - magyaráztam, mikor megszólalt a zsebemben a telefonom. - Igen? - szóltam bele. 

-Yeji! - magyarázott Yena. - Randim van. És tökre illene a farmeremhez az a fekete alapon fehér pöttyös, alul megkötős inged - magyarázta, én pedig rögtön tudtam melyikről beszél. - Kölcsönadod? Ha megvan és nem kell, beugrom érte. 

-Persze, gyere nyugodtan - indultam felfelé a szobámba, hogy elővegyem az említett blúzt. - Ki a szerencsés? 

-Nem tudom, egy kávézóban futottam vele össze. Kicsit klisés, de nekem jött egy pohár kávéval, ezen jót röhögtünk majd közölte, hogy ezért kárpótolnia kell és tudod...a dolgok adták magukat - mesélte szórakozottan. 

-Hát persze - bólogattam miközben előtúrtam az inget. - Megvan, jöhetsz. 

-Mindjárt ott vagyok - nyomta ki. Megszagoltam a felsőt, hogy nincs-e szekrény szaga, de szerencsére még mindig érződött rajta az öblítő, így nyugodt szívvel adtam oda. Bár tudtam Yena parfümben fog fürdeni a találkozó előtt. 

Öt perc múlva már be is lépett az ajtón anélkül, hogy csengetett vagy jelzett volna. Jungkook eleinte megszeppenve üldögélt a kanapén, de aztán hamar megszokta barátnőm jelenlétét, és tovább nézte a TV-t. Yena szemrebbenés nélkül levette magáról az eddig rajta lévő felsőt, s boldogan nézte a blúzt amit a kezébe adtam. Ajkamba harapva pillantottam óvatosan Jungkook irányába, aki teljes kétségbeeséssel menekült ki a szobából, amin legszivesebben felnevettem volna. Yena ugye nem tudott arról, hogy más is van a házban rajtunk kívül, így nem zavartatta magát főleg előttem, aki ezer éve legjobb barátnője. Kicsit furcsa volt Jungkook reakciója, mert bezzeg mikor én álltam előtte törölközőben, mindenféle szégyenérzet nélkül bejött a fürdőbe. 

-Jól nézel ki - igazítottam meg a gallért.

-Köszi - simított végig magán Yena, majd kikapta a táskájából a parfümjét és ahogyan sejtettem, fullasztóra locsolta magát vele. - Na, akkor én léptem. Majd mesélek - intett és már el is ment. Vigyorogva fordultam meg, Jungkook pedig unottan nézett rám és megrázta a fejét. 

-Csak azért mentem ki, mert nem akartam megzavarni az intim szféráját. 

-És az enyémet lehet? - mosolyogtam. 

-Te tudsz rólam. Ő nem - vágta le magát a kanapéra. Jungkook korrekt volt nagyon. Sosem használta ki a helyzetét haszontalan vagy illetlen dolgokra, sőt még nálam se hiába láttam és ismertem. Magamban szórakozva rajta ültem le mellé a kanapéra és vele együtt néztem a TV-t, bármi is ment éppen.