Amit csak szeretnél (JK) ~ Befejezett

3.

Amint anyáék kimentek a szobából, dühösen Jungkook felé fordultam.

-Most ezt miért csináltad? - kérdeztem szikrát szóró szemekkel.

-Mit?

-Hát ezt! Miért nem hittek nekem? Miért nem láttak és én miért látlak? - kérdeztem, s az ágyra roskadtam, fél térdemet magam mellé húzva. - Ne állj már ott, mint akit odaragasztottak!

-De te kérted, hogy ne mozduljak...

-És ha azt mondom ugorj ki az ablakon, megteszed? - csattantam fel, Jungkook azonban nyugodtan nézett vissza rám.

-Meg - bólintott. Rezzenéstelen arccal bámultam rá, végül megvontam a vállamat és kezemmel az ablak felé intettem.

-Akkor hajrá. Ugorj - néztem az ablakra. Jungkook szó nélkül odalépkedett az üveghez és kinézett az ablakon. A válla fölött hátrapillantott rám, én azonban nem mondtam semmit csak figyeltem, ahogy a pali komolyan kinyitja az ablakot és mindenféle kérdés nélkül a párkányra áll. Idegesen figyeltem, számat rágcsálva ahogy egyik kezével elengedi a keretet, s már a másikkal is készült volna, mikor rákiáltottam.

-Úristen, megvesztél? Azonnal gyere le onnan - indultam utána, karját elkaptam és lehúztam az ablakpárkányról. Sietve visszazártam az ablakot és döbbenten néztem a fiúra. - Te teljesen hülye vagy? Mi van veled? Ne tegyél már meg mindent szó nélkül amit mondok neked! - morogtam és újra az ágy felé vettem az irányt.

-De hát ez a dolgom - magyarázta és utánam jött. Leült mellém az ágyra és mosolyogva nézett szemeimbe. - Az a dolgom, hogy bármit megtegyek, amit csak szeretnél.

-Ez hülyeség, ilyen nincs - ráztam meg a fejemet nevetve. - Mi vagy te, valami féle dzsinn?

-Mondhatni - bólintott. - Azonban az az arab mitológiában van jelen. És nekem nem csak három kívánságom van. Addig teljesítem a kéréseid, ameddig meg nem halsz. Vagy ha lemondasz rólam és átadsz valakinek. De akkor utána már nem fogsz látni. A második opció egyszer sem fordult elő - mosolygott.

-Akkor most, hogy Min néni...nekem adott...ő már nem lát téged? - kérdeztem.

-Nem - rázta meg a fejét. - De tudja, hogy ameddig te itt vagy, én is itt vagyok.

-Szóval jelenleg csak és kizárólag én látlak és úgy néz ki - fogtam meg a kezét. - Hogy csak én tudlak megérinteni, tekintettel arra, hogy a szüleim az előbb konkrétan átgázoltak rajtad - tűnődtem el.

-Igen. Akinek a tulajdonában állok, az képes ezekre csak - bólintott.

-Ne tárgyiasítsd már magad. Nem vagy a tulajdonom - sóhajtottam, mert úgy tűnt, akármit mondok vagy teszek, ez a fiú itt vakon fogja követni az utasításaim, teljesíteni kéréseim. Amennyire izgalmas és szórakoztató volt az ötlet, máris éreztem a súlyát a dolognak, tudtam, hogy óvatosnak és meggondoltnak kell lennem, ha nem akarok neki kárt okozni. Nem tűnt valami bölcsnek.

-Lényegében az vagyok. Rajtad múlik, hogyan kezelsz - vont vállat. - Örülök neked. Kíváncsi vagyok, milyen életem lesz melletted.

-Nehéz és unalmas - nevettem fel. - Mint látod, nem én vagyok a legkedvesebb személy akit a Föld a hátán hordott. Sok mindent nem csinálok...sok helyre nem megyek. Elvagyok magamnak.

-Értem - mosolygott rám Jungkook, mire felvontam a szemöldököm.

-Hadd kérdezzek valamit - ültem fel és közelebb hajoltam hozzá. - Vagyis sok kérdésem van.

-Tessék, hallgatlak - hajolt ő is közelebb hozzám, utánozva előbbi cselekedetem.

-Oké - hunytam le a szemem. - Először is, ha azt mondod, tényleg bármit kérhetek...akkor az tényleg mindenre vonatkozik?

-Nem. Két dologra nincs kapacitásom. Az egyik az, hogy nem tudok szerelmet adni. Szóval ha van valaki, akit kiszemelsz magadnak, nem tudom az érzelmeit befolyásolni, nem tudom megoldani, hogy viszont szeressen. Viszont, tudok rajtad változtatni, hogy neki feltűnjön és érdeklődni kezdjen. Illetve nem tudlak elhagyni magamtól. Szóval ha valaha úgy érzed, nem akarsz már magad mellé, akkor neked kell valakinek odaadni, viszont akkor nem kaphatsz már vissza, csak mert te szeretnéd. Neki kell lemondania ismét rólam és akkor visszajöhetek hozzád. Saját döntésből nem mehetek el.

-Ez...ez érdekes - bólintottam elismerően. - Oké...akkor...nem tudom, próbáljunk ki valamit - sóhajtottam.

-Teljesítem bármelyik kívánságodat. Amit csak szeretnél.

Jungkook várakozóan nézett rám, láttam rajta bizony nem szórakozik. Töprengve néztem magam elé, azon agyalva mégis mit kérjek tőle, hiszen én idióta annyira unatkoztam már, elhittem ennek a vadidegennek, hogy tényleg minden kívánságomat teljesíti.

-Nem is tudom...mondjuk...valaki kitörhetné már a nyakát, fáj a fogam egy kis drámára - vihogtam, de a mosoly az arcomra fagyott, amint meghallottam, hogy az egész család sikítva robog a ház egy pontja felé. Kilépve a szobából követtem a hangokat, azonban lábam földbe gyökerezett amint megláttam valakit a lépcső alján, fura pozícióban feküdni.

Tátott szájjal meredtem a mellettem álló Jungkookra, aki csak mosolyogva megvonta a vállát.

-Amit csak szeretnél.

Hajamba túrva figyeltem az eseményeket, kezem remegett hacsak belegondoltam, ez az én hibám. Ki gondolta volna, hogy ez az idióta tényleg képes kinyírni egy családtagomat, csak mert én azt kértem tőle.

-Kitört a nyaka! Kitört a nyaka! - sírt az egyik unokatestvérem, mikor kiderítették, hogy mi történhetett. - Biztosan megbotlott és leesett, hiszen itt álltam, nem volt a közelében senki sem! Istenem, jaj! - zokogott.

-Na, legalább ez alkalommal tényleg eltemetünk valakit és nem volt felesleges idejönni - röhögött valaki, aztán egy csattanás. Biztos egy pofont kapott.

-Seggfej. Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? Ne igyál többet - ripakodott rá valaki, én pedig Min nénire néztem, aki kifejezetten csalódottan nézett rám. Nem bírtam állni a tekintetét, s amint elindult felém, tudtam, hogy tud arról ez az én művem, s hogy biztos valamit be fog szólni miatta.

-Tudod - állt meg mellettem feltűnés nélkül és nem nézve rám beszélt hozzám. - Azt hittem ennél bölcsebb leszel. Ne bánjam meg, hogy rád hagytam Őt - nézett rám oldalra. - Itt van, igaz? - kérdezte, s nem nézett körbe, de tudtam kiről beszél.

-Igen.

-Mondd neki, menjen el - suttogta, mire Jungkook felé fordultam, aki mosolyogva vizslatta Min nénit.

-Menj el, menj a szobába - néztem rá. Jungkook mosolyogva bólintott és hátat fordítva nekem, visszament a szobába. Félve néztem nagynénémre, aki ezúttal felém fordulva beszélt hozzám.

-Óvatosan vele. Jungkook nem ismeri a határokat, bármit meg fog tenni amit kérsz tőle, ismerem. A te feladatod, hogy bölcsen használd a képességét és vigyázz rá. Évekig volt mellettem, remélem jó kezekben lesz nálad - magyarázta.

Sóhajtva figyeltem a lépcsőalján fekvő holt rokont, s sajnáltam, hogy Jungkook miattam ilyet csinált, csakmert nekem jót akart. Okosan kell bánnom vele, kezdtem megérteni mit értett Min néni hatalmas kincs alatt.