A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

7.fejezet

Bementünk az irodába a régi emeletünkre mentünk, így lassan négy éve, de semmit nem váltózót, azt a tényt leszámítva, hogy az asztalainknál nem mi vagyunk, hanem egy új csapat, akiket épp képez ki a főnök, vagy is inkább jobban mondva irányítja őket. Magas nekik az a léc, amit itt hagytunk nekik, és ez nem fog változni amíg Lucy nem lesz a kapitány, amire nagy az esély nem sokára. Kopogás nélkül megyünk be az ajtón, amire látom, hogy a fáradt szemű kapitány felemeli a fejét, majd amikor meg lát vissza tér a régi csillogása.

- De jó látni ti tetteket gyerekek! – örömködve mondja nekem, amire már is mosolygunk.

- Téged is, de nem vasárnap van az, amikor látsz minket és a sok unokát? – kérdezem tőle, hiszen ez a jó szokásunk, hogy vasárnap nagy ebédnél, ahol az aktuális szülinapokat ünnepeljük, és persze most már van új családtagok Mira, és Nova, akik már most beilleszkedtek.

- Jó, de ez nem ugyan az és tudjátok, hogy innen kezdődőt minden. – magyarázza kicsit érzékenyen.

- Köszönjük Kapitány. – hálálkodok mindenki nevében, amire mosolyog. – De nem ilyen boldog pillanat miatt jöttünk! – jelentem be, amire már is elkomorodik, és már hatszor idősebbnek nézik, mint mikor itt voltunk tanoncok.

- Mi az ügy? – kérdezi tőlünk a kapitány, amire már is topogunk.

- Passzian gyilkos! – drámaian mondja Gray amire már is le fagy Makarov.

- Elő került? – döbbenten kérdezi tőle, amire persze senki nem válaszolna, de nálunk nem ez a helyzet.

- Igen, de most egy olyan áldozattal, aki azt a helyett vezette ahova állítólag pihenni jár. – tömören magyarázom. – És egyben a fiam anya volt. – komolyodom, amire már is látom, hogy meg jelent az apai szelleme.

- Nem csalta meg Levyt, jóval korábban volt ez a kapcsolat. – mondja a nevemben Gray, amitől egyből alább hagy a kapitány mérge.

- Értem, és tudni akarjátok, hogy van e kapcsolat, vagy, hogy igaz-e amit Laxus mondót róla. – morogja, amire már is hátra dől a székben. – Nos, én annyit tudok, hogy a passzian gyilkos visszavonult azzal, hogy megölt 52 ember. Gyilokóságokként 20 milliót kért emberenként, ha felsőbb körből akarta valaki, akkor többet kért. – magyarázza, amire már is indulnak a fogas kerekek. – Ha engem kérdeztek nem az ő az emberetek, mert ha gyilkolt volna, akkor az, jókert használná, de kétlem. Meg már egy vénember, aki alig jár. – meséli nekünk feltételesen, de teljesen biztos vagyok benne hogy ez biztos információ.

- Rendben. – egyezek bele, amire már is meg jelenik a mosolya.

- Köszönöm, hogy le néztetek. – hálálkodik nekünk, mi meg biccentünk.

- Ugyan kapitány, tudja, egy tanácsod adhatok. Adjon alább a mércéből, mert belőlünk majd csak az új kapitány fog olyat látni, akik mi voltunk. – nyugtatja Gray, amire nevetni kezdek.

- Ennyire ne nyugtassatok. – sopánkodik mi meg ezzel búcsúzunk. Ki mentünk a helységből majd egyenesen felmentünk az irodába ahol is várt a halom papír és persze Natsu is, aki valószínűleg azon agyal, hogy menekülhetne haza.

- Csak 52 gyilkosság tartozik a passzian gyilkoshoz, és nem tudjuk, ki lehet az, aki meg akarta ölni Ellanort. – tájékoztatom, amire már is nagy a sóhajt hagyja el a száját.

- Akkor ezek szerint nincs nyomunk, és meg rekedtünk? – kérdezi, amire mind a ketten bólogatunk a társammal, ami elég egyértelmű lehet, hiszen nincs semmink. – Csak a technikusok tudnak minket meg menteni, viszont nekik idő kell még hisz az ügyön rajta vagyunk már 28 órája, és ott csak este lesz eredmény. – tárgyalja velünk.