A legyőzhetetlen Duó! Szülök nyomában! [Folytattás]

5.fejezet G- fiúk ügye

- Akkor értem haver. – mondja nekem, de ekkor látom, meg hogy Natsu is ide ért.

- Mióta vagy itt? – kérdezem tőle, amire csak bólint.

- Elnézem a modorod. – főnökösen mondja, amire rá jövök, hogy jelenleg én vagyok az akinek kussban kéne maradni. – Elég rég óta hogy tudjam, hogy nagyon személyes lenne neked az ügy, viszont ezt itt a duó itt mindenkinek van személyes ügye. – komolyan mondja, miközben megértően bólint. – De előbb beszélned kéne a főnökkel! – vág bele a hangulatba.

- Melyikkel? – kérdezem vissza, hiszen van nekünk három is.

- A nejemmel. – lelkesen ejti ki ezt a szót. Amióta összeházasodtak azóta, mindig örömmel mondja ki ezt a szót, de mondjuk én is meg Gray is.

- Rendben! – adom, be a derekam majd a kocsim felé veszem az irányt.

- Remélem, viszel neki fagyit is! – figyelmezett a főnök, ami inkább ajánlat, hogy vigyek neki, mert lehet, őrjöng, ha nem kap.

Meg vettem a fagyit, és persze egy kis sütit is viszek, hogy legyen mibe tunkolnia, mert mire oda érek olvadni, kezd szerintem, és bár hajnali négy van az őrség igen csak éberen őrköd, ami jó pont. De most nem várunk túsz drámát. A folyóson vagyok, majd befordulok abba a szobába ahol is lámpa ég. Bemegyek ahol is épp a leglesokkolóbb dolgot látom, mint az hittem.

- Te meg még is mi a fenét, csinálsz? – kérdezem tőle teljesen lesokkolva, amire leteszi a súlyzót Lucy és az ágy alá gurította.

- Ne szólj kérlek Natsunak, de meg örülök itt, és muszáj valamit csinálnom! – mentegetőzik Lucy amire lefagyok.

- Rendben, de akkor ne ölj meg, mert nem maradt hideg a fagyid! – mesélem, neki miközben az ágyra teszem, amire már is csillog a szeme.

- Olvadva is finom, már csak egy kis...- mielőtt befejezte volna már elő vettem a kekszet, amivel tunkolni fogja a fagyit. – A gondolataimban olvasol! – hálálkodik nekem, amire már is mosolygok. – Már csak azt mond meg nekem, hogy Natsu miért küld ide téged fagyival, és keksszel reggel négykor? – kérdezi, tőlem miközben elkezdi majszolni az édességet.

- Nos, a múltam egy darabja visszatért! – fáradtan mondom neki, amire már is komolyan néz rám.

- Élve? – kérdezi kicsit feszülten, amire meg rázom a fejem és mellé ülök.

- Nem, holtan találták a parkban, és még hozzá egy ismert gyilkos tette. – mesélem neki, amire már is látom, rajta hogy meg jelentek a nyomozó tekervényei.

- És? – egyszerűen kérdez, és nem úgy, mint egy kollégát, hanem mint egy barátot.

- Nem tudom, hogy mondjam el Levynek hogy a jelenlegi ügyem az exem a halót, ami nem jó, és nem is rossz, mert tényleg nagyon szeretem Levyt, csak nem akarom meg bántani. – magyarázom neki, amire már is meg jelent a szemében az kedvesség.

- Tudod, ismerem Levyt mint a tenyerem, és ez a legjobb barátok dolga, de viszont te a férje vagy már lassan három éve, és még mindig félsz, hogy meg bánthatod, ami nagyon édes. Viszont tudom, hogy ha elmondod neki, inkább meg ölel, mint sem elhagyna. – magyarázza nekem, amit a szívem mélyén tudtam.

- Köszi. – hálálkodok továbbra is, amire már is mosolyogni kezd.

- Ugyan, de most mesélj mi is volt ez a nyomozás a passzian gyilkos után? – kérdezi tőlem, amire már is nagy levegőt veszek, és elfetrengek az ágyán.

- Nos, az úgy volt, hogy Makarovnak betelt a csizmája mivel az akkori legjobb nyomozói nem jutottak semmire így egy friss hús dobot be! – mondom neki, amire már is mosolyogni kezdett.