My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~

47.

Amikor megpróbálom elmagyarázni, őrültnek tűnök
Nem találom a megfelelő szavakat
S elcsuklik a hangom
Nem tudom elmagyarázni, mit érzek
Csak annyit mondok, hogy édes, édes, édes

Ariana Grande
-Baby I

>Ariana szemszöge<

-Mehetünk?- kérdezte Franki, aki az ajtóban ül. Én még az autótól pár méterre beszélgetek a rajongókkal és csinálom a tömérdek szelfit. Persze ezt mind boldogan teszem. Fájó búcsút veszek tőlük, majd az autó felé ugrándozom és beszállok a hátsó ülésre.

-Valaki milyen boldog?- nagyban bólogatok. Úgy érzem végre teljesen összeállt minden. Mintha nem lenne semmi gond sem a világon. Elgondolkodtam azon, hogy mit szólna a cég ahhoz, hogyha nyilvánosságra hoznánk a kapcsolatot. Mert azért egy ilyen után szerintem ezt kell tenni. Vagy?

-Megjöttünk!- szórakozásnak az a helyett lőttük ki, ahova Kendallel és Harryvel mentünk anno Niallel. A fiúkat és az ő stábjukat is meghívtuk, hisz ők is benne voltak az utolsó koncert lezavarásában. Plusz, még több időt a fiúkkal tudok tölteni. Gyorsan kipattanok az autóból és már indulnék is, ha egy őr mellettem nem termett volna és a kezemnél fogva vissza nem rántott volna.

-Ariana, merre mész?- kérdezte azzal a mély hangjával. Ilyenkor egy kicsit megijedek, mert valljuk be, ki nem ijedt meg, ha egy két méter magas, kigyúrt ember fogja le?

-Gondoltam a fiúkhoz, vagy legalább az épületbe!

-A fiúhoz mehetsz!- elmotyogtam egy köszönöm félét és elmentem a fiúk kocsijáig. Ők is már kint álltak a kocsi mellett, mellettük pedig Paul. Niall nyakába ugrott és egy csókra magamhoz húztam.

-Azt hiszem most mindenki boldog, vagy?- nézett ránk Paul, majd a többieken is végignézett, akik nagyban bólogattak.

-Nálunk alszol ma?- suttogta Niall a fülembe.

-Ezer örömmel!- suttogtam vissza.

-Miért is állunk itt?- nézett rám Liam.

-Még el kell intézni, hogy bemenjünk. Lefoglaltunk egy nagyobb helységet és oda várunk- Liam bólintott.

-Gyertek!- intett az én egyik testőröm, Sil. Engedelmesen elindultunk a bejárat felé. Most nincsenek annyian, mint a múltkor voltak.

Ahogy beléptünk hátrafelé vezettek minket, ahol volt pár ember még, de annyira nem volt nyüzsgés. Táncparkett itt is volt.

-Foglaljunk helyet! A rendeléseket hamarosan felveszik!- mindenki leült. Én próbáltam úgy helyezkedni, hogy a táncosokra és a fiúkra is tudjak figyelni. Mind a két helyre szívesen figyelek, de kettészakadni nem tudok.

-Ha kihozták a rendelést eljössz velem táncolni?- kérdezte Niall, aki mellettem foglalt helyet.

-Persze!- mosolyogtam rá.

-Ez meglepett! Nem nagyon szerettél te táncolni!- megrántottam a vállam.

-Az akkor volt, most meg most van!- rá kacsintottam és egy puszit nyomtam szájára. Láthatólag többet akart, mert nyöszörgött mikor elhúzódtam.- Minden ráér! Van időnk!- suttogtam fülébe. Niall az ölébe húzott, így végképp megakadályozva, hogy a táncosokra is tudjak figyelni, mert a fiúk felé fordított.

-Mi a téma?- kíváncsiskodott Niall.

-Az, hogy megkérjem-e Kendall kezét?- nézett ránk Harry, én pedig heves bólogatásba kezdtem.- Szerinted Niall? Nem túl korai?- Niall fogta a kezem és felmutatta a még mindig rajta ékeskedő gyűrűm.

-Szerintem nem! Ha boldog vagy vele, semmi sem túl korai!- rá mosolyogtam Niallre.

-Mit hozhatok?- jött oda hozzánk a pincér. Mindenki elmondta a rendelését, majd folytatódott tovább a beszélgetés. Fejem Niall vállán pihentettem és hol az övéjük, hol a táncosok beszélgetésébe kotyogtam bele. Miután mindenki túl volt a második körön (ami ezt illeti én csak egyet ittam, utána már csak narancsleveztem) elkezdtük a táncparkettet is elfoglalni.

-Megyünk akkor?- kérdezte Niall, én pedig bólintottam.

Két óra múlva már mindenki ment hazafelé. Ez esettben én a fiúkkal tartottam, melyet Frankie nem nézett jó szemmel, de végül rám hagyta.

A házba belépve eszembe jutott mikor először léptem be ide. Louis Freddievel a nappaliban volt, a többiek meg a stúdióban. Majd Harry megmutatta a szobámat és elmondta, hogy kik hol vannak.

-Ari, jössz?- annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem is vettem észre, hogy a többiek már elmentek, csak én álltam ott mozdulatlanul. Gyorsan levettem a cipőmet meg a kabátomat és Niall után indultam.

Beérve a szobába megint emlékek törtek rám. Amikor az éjszaka közepén átjöttem Niallhez. Vagy, amikor Liamnél aludtam. Vagy, amikor átköltöztem ebbe a szobába.

-Minden rendben szépségem? Olyan fura vagy mióta beléptünk a házba!- Niall végigsimított az arcomon.

-Igen, minden! Csak akárhova megyek emlékek ugranak be!- rá mosolyogtam, majd a szekrényéhez mentem és kivettem belőle egy pólót.- Elmegyünk fürdeni?- Niall szája mosolyra húzódott. Felém jött és felkapott úgy, mint ahogy a menyasszonyokat szokás és bevitt a fürdőbe.

Hello! Bocsesz, de nem érzek rá most úgy az írásra, mint eddig. Remélem azért tetszik a rész! Puszi:

Ui.: Nem tudom mennyire illik ide ez a dal, de én szeretem ezt a dalt és ez ugrott be először!

🙊Fanny❤