Ariana Stylesnek bátyához kell költöznie Londonba. Egy bökkenő van a dologban. Testvére Harry a világ leghíresebb bandájának tagja. Eddig unalmas életét teljesen felforgatja ez a változtatás. Új iskola, új barátok, új lakótársak. Az idők során pedig...
Halihó! Bocsánat mindenkitől, hogy ennyi késéssel hoztam az új részt, sőt még az elejét is húzom ezzel a kis beszéddel. Tényleg röstellem, de remélem most már minden visszaáll abba a módba, amelyikben mindig is járt. (Ezt így szokták mondani?) Ez a rész nem lett az a nagyon fontos rész, de ilyen is kell bele. Jó szórakozást hozzá és köszönöm, hogy ennyien vagytok velem! Puszi mindenkinek!
A kocsi leparkolt egy erdő közepén. Igen, egy erdő közepén. ~De mivel jól ismerem azokat akikkel vagyok így nem kell félnem. Ugye?~ Ehhez hasonló gondolatok cikáztam végig össze-vissza az agyamban. Végig azzal nyugtattam magam, hogy akármi is lesz (ami remélhetőleg nem lesz) Niall ott lesz mellettem és megvéd.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk egy vékony ösvényen. Görcsösen szorongattam Niall kezét. Teljesen olyan érzésem van, mint amikor először jártam erdőben. Csak akkor sötét volt és nem bíztam meg abban akivel voltam. Niall kezét egyre jobban szorítottam, ahogy végigszáguldoztak az emlékek bennem. Azóta az eset óta csillapodott a helyzet és nem félek az erdőkben, csak ha sötét van, de ez valahogyan más volt.
-Jól vagy Ari?- nézett le rám Niall.
-Aha- a szorításon engedtem és rendesen fogtam a kezét. Viszont ő elengedte az enyémet és a derekamra csúsztatta övéit, majd közel húzott magához. Homlokom a mellkasának döntöttem, ő pedig állát a fejemre tetejére helyezte.
-Itt leszek végig melletted, nem kell félned!- puszit nyomott fejemre. Kezével állam alá nyúlt és felemelte, hogy szemébe nézzek. Lehajolt hozzám és csókot adott a számra.
~~~~
Nagyjából fél órát gyalogoltunk mikor meghallottuk Louis-ék hangját.
-Oké, mindjárt ott vagyunk!- mondta Niall, majd mögém jött, egyik kezével átkarolta derekamat, a másikkal pedig eltakarta szemeimet, hogy ne lássak. Lassan mentünk. Érzékeltem, hogy a sötétség eltűnik és helyét fényesség veszi át. Távolból vízcsobogás hallatszott.- Készen állsz?- suttogta fülembe. Bólintottam, majd lassan lehúzta kezét a szememről. Egy vízesés, kisebb folyóval tárult elém. Körbevették a fák, amelyek lombjai közül fénysugarak szűrődtek át.
-Tetszik?- még mindig a fülembe suttogott, de most már hatása is volt. Kirázott a hideg.
-Gyönyörű!- makogtam. Kezét becsúsztatta pólóm alá és végig húzta hasamon.- Niall!- kezére csaptam.
-Bocsi baba, de ha ilyen szerelés van rajtad mire számítottál? Gyere fürdeni?- kézen fogott és a víz felé húzott. Annyira gyorsan cselekedett, hogy nekem már sok volt. Mire észbe kaptam ő már levette a pólóját és a nadrágját is. Én is levettem őket és lassan belépkedtem a hideg vízbe, ahol Niallnek már nyakáig ért a víz.- Ne légy nyafka!- felém úszott, majd lefröcskölt vízzel. Ahogy a vízcseppek érték bőrömet, olyan voltak mintha tűket szúrtak volna belém. Szúrós szemekkel néztem Niallre, aki jót nevetett az egészen.
-Szerintem vigyázz Niall vagy fuss!- kiáltotta oda hozzánk Danielle. Niall ahogy a tanácsot kapta elindult úszva a vízesés felé. Gyorsan hozzászoktattam magam a hideg vízhez, majd utána indultam. Alig mentem pár métert már nem ért le a lábam. Átok, hogy ilyen alacsony lettem, főleg úgy, hogy Harry pedig egy égimeszelő. Niallt se láttam már. Remélvén, hogy a vízesés mögött lesz átúsztam oda. De nem volt. Sehol se. Össze-vissza forogtam, de sehol sem láttam. Visszafordultam a víz zuhatag felé. Indultam volna kifelé, de két kar a derekamra fonódott és magához húzott.
-Sietsz valahová?- rekedtes hangjáró felismertem, hogy Niall az. Pici puszikat hagyott nyakamon és a vállamon.
-Megijedtem, hogy nem találtalak!- vallottam be. Megfordultam karjai között és kezeim nyaka köré, míg lábaim derekára kulcsoltam. Fejem a vállára hajtottam. Éreztem ahogy kuncog rajtam. Lányosan megcsaptam mellkasát.
-Nyugi, engem még egy bérgyilkos sem választhat el tőled!- puszit nyomott fejem búbjára és lassan kisétált velem a partra.
~~~~
-Mehetünk?- nézett hátra Louis, majd beindította az autót. Túl gyorsan telt el ez a pár óra. Piknikeztünk egyet, fürödtünk és néztük ahogy Niall veszekedik Louissal a kajáért. Nem értem hogy hogyan vesztek össze, már csak azt láttuk Danival ahogy mind a ketten a kaját fogják és hevesen "beszélgetnek". Végül a dolgot pedig úgy oldottuk meg, hogy találtunk még egy ugyan olyan szendvicset a kosárban.
Teljesen kifáradtam. Így az út sokkal rövidebbnek tűnt mint fél óra. Lassan és komótosan kicsatoltam az övem.
-Maradj még bent mindjárt jövök!- kiszállt gyorsan Niall, majd az én oldalamra jött. Kivett a kocsiból és úgy vitt be engem a házba, mint ahogyan a menyasszonyokat szokás. Fejem neki döntöttem mellkasának. Niall maga után berúgta az ajtót, e miatt mindenki ránk kapta a fejét, az én szememből pedig kiment a komaság, ami alvás után szokott lenni.
-Minden rendben?- kérdezte Hazza, míg Niall a lépcsőn baktatott fel.
-Persze, csak a húgod fáradt!- Harryre nézett, majd folytatta útját a szobánk felé.
Lassan és óvatosan ment. Lábával kilökte az ajtót és elsétált az ágyig. Letett engem, majd visszament az ajtót becsukni. Az ágy előtti ki ülőkéről felvette a pólóját, amiben aludni szoktam és leült mellém az ágyra.
-Gyere, átöltöztetlek!- ölébe emelt, én pedig hagytam, hogy átadja rám a pólóját. Befektetett az ágyba és betakart. Ő is befeküdt mellém és magára húzott.- Szép álmokat babám!- egy utolsó csókot adott homlokomra és hagytam, hogy az álom elnyomjon engem.
~~~~
Valaki piszkálja az orrom. Erre a gondolatra keltem fel. Biztos, hogy nem Niall, mert neki más illata van. Ez olyan baba illat. Kinyitom a szemem és egy gyönyörű kék szempárral találkozom és egy édes mosollyal. A picihez még egy kar is van csomagban, mely derekamat fogja.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Örülök, hogy felkeltél édes!- nyomot puszit arcomra Niall. Hátamra fordultam és a hasamra tettem Lucyt.
-A jövőben kérek szépen még ilyen keltést!- Niall felé fordultam, aki a picit nézte.
-Neked bármit!- mondta és lehajolt megcsókolni. Több idő lett a csók, mint számítottuk és Lucy elkezdett kiabálni, hogy figyeljünk rá is. Niallel szétváltunk és figyelmünket teljesen a kicsinek szenteltünk, aki tapsikolt és nevetgélt, hogy végre ő lehet a központban.
