My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~

3. Reggel

Zihláltan riadtam fel. Felvettem a telefonom a kezembe. Megnéztem az időt, hajnali 2 óra körül van. Utálom ha elő jön a pszihés betegségem. Nyom a mellkasom, fáj a bal oldali borgám álsó része és néha nyelni sem tudok. Kimentem a szobámból és észre kellett, hogy vegyem nem otthon vagyok. Kénytelen vagyok valamelyik fiút felkelteni. Niall szobája van a legközelebb.
Benyitottam hozzá és megálltam az ajtóban.
-Niall?- nem volt se hangos, se halk. Niall felemelte a párnáról a fejét.
-Ari? Te hogy-hogy fenn vagy még ilyenkor?
-Megint....- de nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot. Kitárta karját, hogy menjek oda hozzá. Hihetetlen, hogy ennyire ismert.
Befeküdtem mellé az ágyba. Megvárta míg kényelmesen elhelyezkedem és közelebb bújt hozzám, kezével átkarolta a derekamat. Belepuszilt a hajamba.
-Próbálj meg elaludni Hercegnő- mondta nekem, majd azzal a kezével amelyikkel átkarolt elkezdte óvatosan simizni azt a helyet ahol fáj a bordám.
~~~~
Reggel Niall védelmező karjai közt ébredtem. Egyik tenyere még mind a bordámon volt. Megpróbáltam kimászni öleléséből, de a bordám még mindig fájt, így jobbnak véltem ott maradni Niall mellett. Ránéztem az arcára. Édesen szuszogott. Homlokom a mellkasának döntöttem és szabad kezemmel átkaroltam. Lehet, hogy nem kellett volna. Belepuszilt a hajamba.
-Jó reggelt!- mondta rekedtes reggeli hangján.
-Köszönöm!- mondtam, mire kérdőn nézett rám.- Azért, mert felkeltettelek az éjszaka közepén és nem küldtél el a francba.
~~~~
Lassan bandukoltam át a szobámba. Felvettem egy fekete farmert és egy fekete pólót.
A fiúk a kanapén ültek és egy nő magyarázott nekik a tv előtt. Intettem nekik egyet és a konyha felé vettem az irányt. Csináltam magamnak valami kenyér féleséget és teát. Bementem a fiúkhoz, akik még mindig szorgalmasan hallgatták a nőt és leültem Liam mellé. Felemeltem a szendvicset a számhoz. Éppen haraptam volna bele, amikor Liam kivette az egészet a kezemből és betolta egybe a szájába.
-Liam most tartozol egy reggelivel!- szóltam rá, mire csak átkarolta a vállam és belehúzott az ölébe.
-Nyugi Hercegnő! Majd veszünk valami péksüteményt- remélem észbe kap, hogy én nem szeretem a péksüteményt.
~~~~
Persze a suliba be kellett jönnie valamelyik fiúnak is, így nem úszhattam meg a feltűnést.
A lányok mikor elmentünk előttük, összesúgtak, hogy "nézd ez nem a...." meg, hogy "úram atyám ez Harry". Hát igen, ez a hírnév velejárója.
Kopogtunk az ajtón. Egy fiatal nő tessékelt be minket. Nem mondom Harry egy kicsit sem észrevehetően mérte fel. Hasba böktem a könyökömmel. A nő kipirult arccal, kopogott be az igazgatóhoz.
-Üljetek le, körübelül 5 percet kell várni- mondta és azzal el is tűnt a jobb oldali ajtó mögött.
-Szép volt!- törtem meg a csendett.
-Mit?- nézett rám Harry kérdőn.
-Hát az, hogy zavarba hoztad a titkárnőt vagy nem tudom én kit és most tuti, hogy úgy fognak elkönyvelni, mint akinek a bátyja kinézte az igazgató segédjét.
-Ne parázz már! Ez nem Ausztrália, itt nem olyanok az iskolák, mint ott- átkarolta a vállamat és magáhot húzott.
~~~~
-Üdvözöljük iskolánkban Ms. Styles. Remélem tetszeni fog az új környezet. Első órája ettől a szobától balra kell menni, egy emeletet felmenni és ott majd kérjen segítséget a többi diáktól!- az elején még kedvesnek tűnt a diri, de belátom félre ismertem. Mindegy is, elindultam arra, amerre mutatta. Szekrénysorok jöttek és jöttek egymás után. Körübellül 5 percet sétáltam mire megtaláltam a lépcsőt. Felmentem a következő emeletre. Ott már többen voltak. Na most légy bátor Ariana!

🙊Fanny❤