My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~

27. " Niall ne-ne keresd!"

-Héé... Ari van ked...- Kendall jött be hozzánk a szobába, míg Lucyval bohóckodtunk.- Bocsi hogyha megzavartam valamit!

-Nem Kendall, mond csak!- Lucyt átadtam Niallnek és felültem.

-Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk csajos napot tartani- szemei csillogtak és reményteljesen nézett rám.

-Benne vagyok!- Kendall hozzám rohant és megölelt. A mellettünk fekvő ír manó, pedig felhorkantott.

-Engem meg sem kérdezel?-bökött oldalba.

-Úgyse terveztél semmit- rántotta meg a vállam.

-Miből gondoltad ezt?

-Mert ismerlek- Niall arcára vette a "most bedurciztam" képét, amin Lucy is és Kendall is nevetett. Én csak egy puszit nyomtam arcára.

-Egy óra múlva talizunk a nappaliba- bólintottam, majd miután becsukta az ajtót kikászálódtam az ágyból.

-Most komolyan itt hagysz?- nézett rám Niall bociszemekkel, míg felült az ágyon.

-Bocsi, de ha visszajöttem végig a tiéd leszek- a mondat második felét már a fülébe suttogtam. Nagyot nyelt és a derekamnál fogva berántott mellé, ügyelve arra, hogy a picit ne találjam el. Pont úgy estem, hogy szám az övének ütközött, ő pedig egyből lecsapott rá. Nem csókolóztunk sokáig, de abban a rövid időben is épp elég szenvedély volt. Lihegve váltunk el egymástól.

-Ha elmész ezt kötelességemnek éreztem megcsinálni- villantotta rám ezer wattos mosolyát. Lucy nagy, kék boci szemeivel hol engem nézet, hol Niallt. Nyomtam az ő fejére is egy puszit, majd a szekrényhez mentem és felkaptam magamra és ruhát. Egy kisebb táskába raktam a személyimet és a telefonomat, majd visszamentem még Niallhez és a picurkához.

-Legyetek jók!- csókot adtam Niall szájára, majd puszit Lucyéra. Lementem a nappaliba, ahol sötétség uralkodott. A kanapén összebújva nézett valamilyen filmet Liam és Cheryl. Nem zavartam meg őket, halkan kiosontam a folyosóra Kendallhez, aki már várt rám.

-Mehetünk?- kezébe fogta a kocsikulcsokat, míg én bólintottam.

-Tudsz vezetni?- néztem rá kételkedve. Mivel még tizennyolc ő is, nem hinném, hogy lerakta a vizsgát. Habár ki tudja!?

-Nem, de ellenőriztem, hogy figyelsz-e a részletekre- rám kacsintott, majd lerakta a kulcsokat. Kimentünk a szabadba. Kendall leintett egy taxit és elmondta a sofőrnek a címet.

-Hova is megyünk?- kérdeztem tőle 10 perc kocsikázás után.

-Az itteni legnagyobb bevásárlóutcába- a kocsi megállt egy látszólag elhagyatott utcán. Megköszöntük az utat, majd kiszálltunk a kocsiból és elindultam Kendall után. Nem gyalogoltunk sokat, de mikor megláttam az utcát azt hittem elájulok. Mindenféle bolt volt. Apple-től elkezdve Nike-is márkaboltig.- Gyere ássuk el magunkat valamelyik boltban!- Kendallnek csak csillogott a szeme az egésztől. Sokan voltak az utcán meg kell hagyni. Ez nem is lett volna akkora baj, de szem elől veszítettem Kendallt.

~~~~

>Niall szemszöge<

15:57

Hol az életben vannak már a lányok. Gondoltam, hogy sokáig lesznek el, de hogy ennyire!? Harry is már fúl ideges. A kanapén ülve várjuk a lányokat. Pár perccel később kattant az zár. Reménytelesen gondoltam bele, hogy biztos nevetgélve jönnek be a nappaliba. Bár ne tettem volna. Szipogó hangokat lehetett hallani a folyosóról melyek egyre közelednek. Mind a ketten odakapjuk a fejünket. Kendall lépked be, kisírt szemekkel. Harry egyből mellé pattan és az ölébe helyezve visszajött mellém és leül vele. De Ari hol van?

-Édesem, mi a baj?- Harry aggódva néz Kendallre. Én csak felpattantam mellőlük és az előszoba felé veszem az irányt, hogy megkeressem a gyönyörű barátnőmet.

-Niall ne-ne keresd!- Kendall alig bírta kimondani ezt a pár szó. Mi az, hogy ne keressem?! Látni szeretném a barátnőmet, akármi is folyik itt.

-Miért ne?- idegesen a hajamba túrtam és a könnyező lányra néztem.

-Mert elvesztettem- kezemből kiesett a telefon, amit a mondat közben vettem ki zsebemből, hogy tudjam hívni Arit.

-Mi az, hogy elvesztetted?- rákiáltottam. Magamat fogtam vissza neki ne essek. Rábíztam az egyik legfontosabb személyt aki életembe lépet, erre elveszti?!

-Haver, nyugodj meg!- Harry rám néz. Egyszerűen nem értem hogyan lehet ilyen nyugodt, mikor az előbb közölték vele, hogy a húga elveszett egy olyan helyen amiről csak hallott esetleg.

-Te hogyan lehetsz nyugodt, mikor azt közlik veled, hogy elveszett a húgod?- kérdeztem tőle, most már a rendes hangszínemen. Harrynek viszont még csak most esett le, mi is volt az amit meg kellett volna érteni eddig.

>Ariana szemszöge<

Sötét van és hideg. Sőt fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Kezeim magam elé vannak megkötözve, úgy ahogy a lábaim is. Lépteket hallok. Mintha egy rozoga vaslépcsőn jönne le. Nem lehet az aki megkötözött egy észlény, mert általában a kezet hátra szokták kötözni, hogyha úgy ül -mint most én is- könnyen kioldozza a kötelet. Inkább ezzel a kísérlettel nem próbálkozom meg, mert a léptek zaja egyre közelebb ér ahhoz a szinthez, ahol én vagyok. A fények kigyúlnak és megpillantom az "elrablómat". Körülbelül egy tizenöt éves lány lehet. Vállig érő sötétbarnás haja van, az alja pedig be van hullámosodva.

-Felkelt a királylány?- kérdezte gúnyos hangom. Szám nem volt leragasztva, de nem szólaltam meg.- Ariana, én nem foglak bántani!

-Ja és hogy higgyem is el ezt neked- mondtam ugyanolyan stílusban, mint amilyenben ő mondta az első mondatát.

-Tényleg nem akarlak. Kioldozom a kezed és a lábad is és feljöhetsz a meleg házba is. Csak itt tartalak addig ameddig meg nem kapom azokat a dolgokat, amiket akarok- haláli nyugodtan mondta, szóval ténylegesen komolyan gondolta. Már csak a kérdés az, hogy milyen dolgokat akar...

Halihó! Gyors voltam vagy gyors voltam? Remélem tetszik, de egyben nem akasztottalak ki titket azzal, ami történt Arival. Ezt a részt tekintsétek egy bocsánat ajándéknak amiért nem volt rész a hétköznap és a tegnapi uncsi volt.
Szép hétvégét mindenkinek! Puszi

🙊 Fanny❤