My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~

8. Ne hagyjatok itt vele!

>Ariana szemszöge<
Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Körbenéztem a szobában. Nem az én és nem Niall szobájában voltam. Az ajtó lassan nyílt és Liam sétált be rajta.
-Látom felébredtél, hogy vagy?- kérdezte.
-Jól, köszi. Bár ezer darabra szakad a fejem- mondatomra az éjjeli szekrény fiókjában kezdett kutatni. Elővett egy gyószeres dobozt és felém nyújtotta. Hozott a fürdőből egy pohár vizet és leült mellém.
-Ma nekem, Harrynek és Louisnak be kell mennünk a stúdióba pár ügyet elintézni. Te Niallel itthon maradsz.- Niallel?! Lehetetlenség!
-Nem mehetnék veletek?- talán erről az oldalról közelítve nem veszi észre, hogy nem akarok itthon maradni Niallel.
-Nem hinném. De te miért is akarsz velünk eljönni? Azt hittem, hogy te és Niall eléggé jól kijöttök.
-Én is!- suttogtam. Fejemet lehajtottam, ne lássa, hogy egy könnycsepp gördül végig arcomon.
~~~~
Miután a fiúk elmentek átcsoszogtam a saját szobában. Gyorsan lefürödtem, majd felkaptam egy kényelmes ruhát. Lementem a nappaliba, ahol Niall éppen tv-t nézett. Egy gyors pillantást vetettem a tvre, hogy mi megy benne, majd a konyha felé vettem az írányt. Éppen az ajtón készültem átlépni, mikor Niall megköszörülte a torkát.
-Mi van?- fordultam meg.
-Hova mész?
-Ha nem látnád a konyhába. Netán kérsz te valamit?
-Nem kössz- majd visszafordult és a tvnek szentelte figyelmét. Nem gondoltam volna, hogy itt valaha is játszanom kell a bunkó,de hát ez az idő is eljött.
Csináltam magamnak rántottát. Raktam rá pár zöldséget és töltöttem magamnak almalevet. Bementem vele a nappaliba és leültem abba a fotelba amelyik legmesszebb van Nialltől. Elkezdtem enni a tojást, de valami nem hagyott nyugodni. Niall egyfolytában engem nézett.
-Niall mit nézel? Talán szellem van mögöttem?
-Nincs és semmit.
-Mi a franc bajod van?- itt szakadt el a cérna. Nekem lenne nyomos okom arra, hogy miért sértődtem meg, de neki mi? Nem csináltam semmit.
-Semmi- válaszolta halál nyugodtan.
-Akkor miért vagy rám megsértődve?
-Tényleg tudni akarod? Szinte egy héten keresztül velem aludtál és egyik napról a másikra már Liammel. Én meg azt hittem, hogy köztünk van vala, de óriásit tévedtem- szavai irtózatosan fájtak.
>Niall szemszöge<
-Tudod miért kellett Liammel aludnom? Mert te egy ribanccal édesgetted magad álomba- Ariana könnyei már patakokban folytak, mikor az utolsó mondatott kimondta. Felrohant a lépcsőn és bezárta maga után az ajtót. Akkora egy barom vagyok, hogy a francba mondhattam neki azt a mondatott.
Felmentem a lépcsőn utána és megpróbáltam benyítni, hátha rosszul csukta be az ajtót. De nem.
-Ariana engedje be- kiabáltam neki.
-Menj innen!- kiáltotta vissza. Hangja megremegett a sírástól. Még jó, hogy olyan esetekre hogyha valaki beszorul az egyik szobába tartunk pótkulcsokat az egyik tálba. Lerohantam a lépcsőn. Előkotortam a tálból Ariana szobájának kulcsát. Visszasétáltam az ajtó elé és kinyitottam azt. Ari riadt szemekkel nézett rám.
-Te meg, hogy jöttél be?- kérdezte miután becsuktam az ajtó.
-Pótkulcs- mutattam fel a kezemben lévő tárgyat.
-Add ide!- szólt rám. A kulcsot a zsebembe tettem és leültem az ágyra.
-Vedd el- csak morgott egy olyat, hogy inkább tartsd meg és az ágy másik szélébe kuporodott.- Ariana, én nagyon sajnálom, hogy azt mondtam, remélem meg tudsz bocsájtani, de persze azt is meg értem ha nem- szemében újra könnyek gyültek. Közelebb ültem hozzá és az ölembe ültettem- Kérlek ne sírj!- suttogtam neki, míg ő a kezével a nyakamat, lábával a derekamat ölelte át.
-Sajnálom!- suttogta a nyakamba. Eltoltam kicsit magamtól, hogy lássam az arcát. Homlokomat az övének döntöttem.
-Ne sajnálj te semmit- mondtam neki és megcsókoltam.

🙊Fanny❤