Taehyung szemszöge:
Voltatok már úgy, hogy a kiszemeltetekkel kellett egy fedél alatt élni, pláne azok után, hogy bevallottad neki? Nos, én igen. Menthetetlenül beleszerettem az egyetlen dongsaengembe a bandából, Jungkookba. Már a legelején ő felé voltam a legnyitottabb a csapatban. Nagyon szerettem vele lenni. Olyan gyönyörű! Fekete hajtincsei, sötét szemei, az az aranyos mosoly, ami mindig ott bújkál az szájánál. A vékony, mégis izmos teste, és hát a személyiségéről ne is beszéljünk. Eleinte megijedtem, hiszen mégiscsak egy fiúról beszélünk, de egy Jiminnel való lelkizős beszélgetés után nyilvánvalóvá vált nekem, hogy meleg vagyok.
Nem voltak azok könnyű idők. Kook sosem ragaszkodott hozzám olyannyira, mint én őhozzá. Az elmúlt évek alatt nem aludtunk együtt sose pedig annyiszor kértem meg rá, mindig talált valami kifogást. Jimint például mindig megölelgette, engem alig. És ez az iránta érzett vonzalom miatt nagyon szarul esett. Nem hazudok, sokszor volt, hogy miatta sírtam álomba magamat. Miért ilyen elutasító velem? Éppen egy ilyen megint sírós beszélgetés volt az én Jimin hyungommal. Kiöntöttem a lelkemet, hogy mennyire szeretem a golden maknaet. És amikor a beszélgetésünknek vége lett, és léptünk volna ki becsukott szobánk ajtaján, amikor az ajtó előtt Kookba ütköztünk. Mindent hallott. És onnantól kezdve szinte minden kontaktot megszakított velem. Hiába akartam vele tisztázni a dolgokat. A srácokat is aggasztotta a dolog, hiszen mégiscsak egy csapat vagyunk. Tisztában voltam, hogy a mi dolgunk miatt akár az egész banda szétmehet. Így nem vesztem össze vele sose. Ha hozzám szólt, higgadtan válaszoltam, közvetlenül, mint ha mi sem történt volna, és csak mindenki háta mögött sírtam csak. Ez immár két éve történt. Mondhatni minden rendben van. Talán lassan az én lelkem is.
Járta egy szóbeszéd a Big Hitben, hogy van egy szólóénekes idol, aki biszex. Jacksonnak hívták a fiút. Amikor meghallottam a pletykát, és láttam róla képet, egyből megtetszett a fiú. Mivel Hobi hyung ismerte, bemutatott neki, és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon rendes srác! Elsőre az izmai szúrtak szemet, amit mindig is meg akartam fogdosni, annyira gyönyörűek. És amikor megismertem, rájöttem, mennyire melegszívű is. Érdeklődő felém, őszinte, és mindig igyekezett a társaságomat keresni. Ha mindketten bent voltunk a Big Hit épületében, gyakran töltöttük együtt rövidke szüneteinket. És egyszer csak elhívott egy randira, ahol elcsattant az első csók. Összejöttünk, persze csak titokban. Majd egy pár hónap múlva megtörtént a szeretkezés is. Borzasztóan féltem, emlékszem még remegtem is az elején, de szerelmem simogatással, apró puszikkal ellazított, és egy gyengéd romantikus együttlét volt. Hahhh, ha még most is visszagondolok rá! A teste, a mozdulatai... Reménytelenül belezúgtam. Azt hiszem, az életem egyenesbe tért. Kook... Most már nem fáj. Továbbra is borzasztóan szeretem, de sose hagynám ott Jackiet őérte. Még akkor sem, ha utóbbi időben egy kicsit engedett a ridegségéből. Olyan boldog vagyok! Most is őhozzá tartok az ebédszünetben, pedig nem beszéltük meg. Mostanában nagyon elfoglaltak vagyunk, főleg ő, így nem sok lehetőségünk volt együtt lenni. De most meglepem.
Tudom, hol van a szobája, így könnyedén nyitom ki ajtaját, majd torpanok is meg. Bent a teremben ott van Jackson középen, miközben egy lányt csókol éppen. Megjelenésemre ijedten rebbennek szét.
Egy szót, annyit nem tudok mondani. Csak sokkosan igyekszek minél hamarabb otthagyni azt az átkozott helyiséget.
-Tae, várj meg...
Narrátor:
Taehyung csak futott vissza a többiekhez, miközben szemeiből megállíthatatlanul törtek elő a könnyek. Jackson... A fiú, a szerelme, akiben megbízott...
Amikor a táncteremhez ért, benyitott, és egyből lelki társát kezdte el keresni.
-Jhiminhhh -zokogott levegőt kapkodva. Összes csapattársa felé fordult, az említett meg már pattant is fel, hogy odamenjen szeretett szobatársához, legjobb barátjához. Még szerencse, hogy időben, mert a következő pillanatban Taehyung összecsuklott, még szerencse, hogy Jimin karjaiba esett. A fiú lefektette a földre, majd rázogatni kezdte.
-Tae, Tae, felelj! -de a barnahajú csak sokadik szólongatásra tért magához.
-Kook, szaladj el űdítőért -szólt Jin a maknaenak, miközben ő is letérdelt a fiú mellé.
-Minden rendben Taehyung? Mi történt?
-N-nem akarok beszélni róla. Csak egy kis nyugi kell.
Jungkook visszatért, kezében a folyadékkal, és odaadta Taenek. A nap hátralevő részében A fiú csak a földön ült, bambán meredt maga elé, miközben könnycseppjei a terem padlójára potyogtak, és eközben fogaskerekei pörögtek. Már a próbák vége felé jártak, amikor nyílt az ajtó. Jackson volt az, aki immár Taehyung felé lépkedett.
-Taehyung, kijönnél egy percre?
A barnahajú csak halványan bólintva felállt, többre nem lett volna képes.
-Mióta tart? -szögezi Jacksonnak Tae a kérdést egyből mihelyst kiléptek, és becsukták az ajtót.
- Tae -kezd bele modandójába-, én nem tudom, hogy mondjam el...
-Mondjuk őszintén? -kérdezi egy kis éllel hangjában a kisebbik.
- Oké. Három hete.
- Három hete képes vagy a szemembe hazudni, hogy le vagy terhelve, miközben nem is? -suttogja Taehyung, miközben könnyei újra folyni kezdenek. -Mondd, miben jobb ő, mint én?
-Tae, Yoonah nagyszerű lány. És te is tudod, hogy...
- Hogy? Legyél már őszinte basszus, jobban már úgyse törhetsz össze!
- Sokkal jobban elfogadna a környezetem, és ő vele tudnék családot alapítani...
-Hát így állunk -a barnahajú szája megremegett. – Egy. Nehéz lett volna őszintének lenni hozzám? Ha nem nyitok rátok, meddig titkolóztok? Kettő. Ha ennyire szerettél volna családot, akkor miért jöttél össze velem? Miért csaptál be? Mondd már! -kiabált Tae a végén.
-Taetae -remegett meg Jackson hangja- én csak szimplán szerettelek. Szívemből, tényleg. Erre a dologra csak később jöttem rá.
- Akkor sem jöttél oda hozzám erről beszélni. Egyébként is, lehet gyereket örökbe is fogadni.
-De az nem ugyanaz...
-Minden fejben dől el. Ha igazán szeretsz, akkor velem képzelted volna el a családodat. De mindegy is. Nekünk már úgy sincs közös jövőnk – a kisírt szemű fiú fordult volna vissza a terem felé.
-Várj, Taetae...
- Igen?
- Ugye, barátok azért maradunk? Nem akarlak elveszteni, mert továbbra is szeretlek, csak...
- Ezek után? Ezt te sem gondoltad komolyan. A mi útjaink szétváltak Jackson, ezek után már a szemedbe sem tudnék nézni -Jackson arcán lefolyt egy könnycsepp.
-Bocsáss meg...
Taehyung mintha meg sem hallotta volna.
-Ég veled, legyetek boldogok!
Hangjában nem volt gúny, sem élcelődés, teljes szívből kívánta ezt. Mert bár Jackson hátba szúrta, de ő akkor is szerette, teljes szívéből.
A jelenet zárszavára lépett ki a BTS a táncterem ajtaján, akik a síró Taehyungot és a Jacksont meglátva egyből realizálták, mi történt.
-Induljunk haza -szólalt meg Tae kicsit fagyos hangon. Egy utolsó pillantást vetett exére, majd elindult a folyosón a lift felé.
Beültek a kocsiba. Jimin legjobb barátja mellé ült. Tenyerével a másik arcára simított.
-Sajnálom, Taetae, borzasztóan...
Taehyung nem felelt, könnyei csak újból elkezdtek folyni. Fejét hyungja vállára hajtotta, ezt mindig nagyon szerette. Összekulcsolta kezét Jiminével. Ne értse félre senki, ez a fajta közvetlenség természetes volt kettejük között, és ezt az egész banda tudta. Amint hazaértek, a barnahajú egyből a szobájába ment, és az ágyára feküdt, magához vett véletlenül egyet a plüssökből, és összekucorodva próbált elaludni, hátha legalább egy órára elfelejtheti ezt a napot. Szorosan megához szorította a plüssmacit, és mélyet szippantott illatából. Annak a plüssmacinak az illatát, amit valamikor Jungkooktól kapott egykor.
-----------------------------------------------
Drága Tubicák! Újra itt! Remélem tetszett a rész, habár csak azt érzem, nem tudok túllépni a tipikus fanfices kliséken.
Mi a véleményetek, kinek van igaza? Taetae hyungie vagy Jackson?
Pusza!