-Francba....-Sóhajtott Mary Jane miközben Peterre pillantott. Peter és MJ úgy nézték egymást, mintha a megoldást várnánk a másik szemébõl.
-Nekem azt mondtad még azelõtt, hogy velem azért nem jössz össze, mert hogy nem állsz készen egy komoly kapcsolatra! Emlékszel?!-Üvöltött dühösen Harry.
-Figyelj...Harry...ne most rendezzünk jelenetet oké? Én...elég rosszul érzem magam és...
-Kit érdekel hogy hogyan érzed most magad?! Téged sem érdekelt sosem hogy a másik hogyan érzi magát!!!
-Harry! Elég legyen! Hagyd békén!-Peter gyorsan MJ és Harry közé állt.
-Na megjött a "megmentõ" is....Ne szólj bele! Ez nem rád tartozik!!-Közben lassacskán felgyûltek a könnyek Mary Jane szemében, de nem engedte el õket.
-De rám is tartozik mert nem akarom hogy baja essen!!
-Kopj le Peter! Kopj le, vagy többé ne számíts rám!
-Nem kopok le Harry...gondold ezt át....!-Harry ekkor megfogta az egyik mustáros tubust az árus pultjáról, és a fiú arcába nyomott egy jókora adagot.
-Sok boldogságot!-Majd dühösen elsétált.
-MJ..... Figyu sajnálom ezt az egészet..itt kellett volna legyek de....nem így akartam...én csak....-Ölelte át a lányt Peter, viszont a lány egy pillanattal késõbb már eltolta magától a fiút.
-Peter? Most....szóval....egyedül szeretnék lenni....-Mondta pityeregve a vöröshajú lány.
-Biztos? Mármint...nem akarlak ilyen állapotban itt hagyni....
-Az elõbb még is megtetted.
-De csak kajáért mentem.....mondtam is neked...
-Jah-Rántotta el a fejét Peter felõl, és közben smaragd szemét a földnek szegezte.
-De....MJ....én...-Hallotta a fiút de egy szót sem szólt.
-MJ...most mi a baj? Csak azért vagy ilyen mert eltûntem?-Ismét hallotta a fiút de megint csak hallgatott. Peter elszomorodott, majd elindult a vásár kijárata felé. Mary Jane egy ideig, állt a Hot-Dog árus elõtt, ám az árus megelégelte a lány tétlenségét.
-Kisasszony? Kér is valamit, vagy csak álldogál ott mint ha a sarkon lenne?-Mary Jane láthatóan dühösen viharzott el onnan. Péter közben nem ment haza, csak a ruháját kapta fel megszokott rejtekébõl, majd azonnal a nem rég követett furgon irányába tartott. Nem az igazság tudat vezérelte. Nem is a jó szándék. Pusztán a kavargó érzések fûtötték õt. Amikor a garázshoz ért, nem készített magában tervet. Nem nézett körül mielõtt bement volna, csak egyszerûen betörte a fõ bejáratot. A furgon még ott volt, égtek a lámpák. Ahol szerszámoknak kellett volna lenniük, ott fegyverek voltak felakasztva. Peter egyre beljebb sétált, látszottak léptein a mardosó indulatok amelyek belülrõl kínozták õt.
-Adok egy esélyt kölyök!-Szólt a keservesen rekedtes hang a fiú elõl. Mikor a fiú maga elé pillantott, meglátta azt a férfit, aki Maxel is végzett. A Megtorló kezében egy páncéltörõ puska volt. Peter egy szót sem szólt, csak egyre közelebb lépett a férfihez. A Megtorló csak hátrált, és nem véletlenül. Pókember most nem volt Pókember. Csak egy feldúlt fiú volt, akit fût a harag és a szomorúság. Ezt a Megtorló is látta, viszont Peter nem. Belesétált a csapdába, az utolsó lépése egy kattanással végzõdött. Hirtelen a megtorló mögötti ajtót több száz lövedék szakította át. A férfi elugrott, Peter viszont nem. A lövések szét szaggatták volna a fiút, ha a ruha nem lett volna golyóálló, viszont még így is hatalmas sérüléseket szerzett. A lövésektõl kiesett a garázs ablakán, egyenesen a garázs melletti konténerre. Iszonyatos fájdalmai voltak. Alig bírta mozgatni a lábát, nem kapott levegõt, és a válla is kiugrott a helyérõl. Peter már csak azt hallotta hogy a furgon beindul, és kihajt a Pókember okozta lyukon. Pókember, a fájdalmak ellenére egy keze segítségével nagy nehezen felállt.
-Karen!
-Hiba!....Hiba!....Szoftver sérült...
-Fenébe!-A furgon éppen Pókember elõtt hajtott el, de ezt a fiú nem hagyta annyiban. Kilõtt egy hálót a furgon hátuljára, és mint egy rongybaba csúszott a gyorsan haladó autó után. A parkoló autókkal a fények is elmosódtak. Peter egyre közelebb húzta magát a haladó autóhoz, viszont egyre nehezebb dolga volt, mivel a furgon folytonos kanyarokat vett, így egyre több autónak, kukának ütközött neki Peter. Végül aztán sikerült a furgon hátsó ajtójába kapaszkodnia. A fájdalom szinte lebénította a fiú egész testét. Alig bírt megmozdulni a megrepedt bordák, elszakadt váll izom miatt. A fájdalom viszont gyengének bizonyult az akarat erejével szemben.
-Megölted!-Üvöltötte dühösen, majd kitépte helyérõl a hátsó ajtót.-Miután gyorsan bemászott, a Megtorló szinte ember feletti gyorsasággal reagált, és egy pisztollyal válaszolt a betolakodó Pókembernek. A lövések hihetetlenül közel süvítettek el a fiú feje mellett, és a pókösztön meg sem szólalt. Amikor már elég közel jutott a lövöldözõ férfihoz, teljes erejével kiütötte kezébõl fegyverét. Miután a fegyver kiesett a furgonból, Peter teljes erejével magához rántotta a férfit, átszakítva a sofõr ülést. A Megtorló sem volt tétlen. Abban a pillanatban, ahogyan elszakadt a jármû vezetõ pozíciójából, lábával meglökte a kormányt. A furgon éppen az East river mellett haladt, egészen eddig a pillanatig. Ugyan is a kormány megmozdításával, éppen a folyót vette célba. Egy szempillantás alatt már a jég hideg víz tört be az autó nyílásain. A furgon süllyedt az eszméletlen Pókemberrel együtt. A víz már szinte elcsendesedett, amikor hirtelen egy fény jelent meg az égen. Hajtó mű simító hangja viszhangzott, majd a fény csóva a vízbecsapódott. Pár másodperccel később a fény csóva Peter Parkerrel repült ki a folyó fagyos vizéből.
-Jarvis! Mik az életjelei?
-Úgy vélem uram, hogy nem halálosak a sérülései...
-Remek... Szólj a télapónak hogy pár perc és ott vagyunk!
-Már is, uram... Kíván még valamit?
-Amit kívánok azt sajnos tőled nem kapom meg - Kacagott Tony.
-Tárcsázzam Ms.Sarah-t?
-Nem kell Jarvis köszönöm.... Elég lesz ezt a hatalmas szívességet meghálálnom neki... - A Vasember hatalmas óvatossággal szállt le, a külvárosi Downston energia hivatal létesítménye elé. Karjaiban az ájult Pókember.
-Mi történt vele? -Kérdezte távcsövébõl kibújva a Tél Katonája.
-Túlzásba vitte az úszást.-Válaszolt Tony, majd óvatosan lefektette az ájult Pókembert.
-Így nem vesszük sok hasznát....- Jegyezte meg ingerülten a fém karú katona, miután ránézett a fekvõ fiúra.
-Bent vannak?
-Csak a nõ...
-Nat?-Tony magabiztossága kicsit megingott ekkor.
-Igen...láttam ahogyan beviszik, de Steve-et nem láttam.
-Akkor Steve-et a másik helyen tartják....a Hydra bázison....ami azt jelenti, hogy egyszerre kéne mindkét helyen támadnunk, mert ha egy vészjelzés is elhagyja a bázist....-Vázolta fel gondolatait Tony miközben folyton az épületet figyelte.
-Több ember kell....-Sóhajtott a fekete hajú férfi.
-Nem bízol a kölyökben?-Fordult Bucky felé Vasember.
-Ezeken a bázisokon nem pár suhanc járõrözik. Ezek komoly védelem alatt álló létesítmények...kellene egy terv és egy csapat....
-...Van tervem....támadás....-Repült fel Tony.-Ha felébred menjetek a Hydra bázishoz. Hozzátok ki Steve-et. Én addig elszórakozom itt egy kicsit...
-Te megvesztél? Itt kereszt tûzben leszel...egyedül meg fogsz halni!
-Akkor majd Bosszútálltok!-Indult el a bázis felé Tony, miközben Peter még mindig eszméletlenül hevert a hideg kövön.
Közben egy még nem létezõ nyár képe vádorolt Peter ifjú szívében. Az álomban hajlongtak a park fái, mintha valami után kapkodnának. A lágy nap sütötte szellõ simogatta a füvet, a padokat. A park közepén, egy öreg tölgy állt. Az idõs fa mellett, pedig egy vörös hajú lány integetett. Peter pedig akár hogyan próbált a lány felé indulni, lábai nem mozdultak. A fényes nap pedig egyre jobban elhalványult. Az öreg fa pedig hirtelen kezdett kidõlni pont az integetõ Mary Jane felé. Viszont a fa nem a lányra esett, annál inkább MJ lába elé. Ekkor Mary arca megváltozott. Mintha elszomorodott volna, lekanyarodott ajka. A lány abba hagyta az integetést, azután elfordult, és elsétált. Peter próbált kiszabadulni a rejtélyes fogságból, viszont az nem engedte. Lábai nem mozogtak.
-MJ! Várj!!!-Üvöltött a fiú, és közben próbált a lány után lõni egy hálót. Viszont kezén nem volt háló vetõ. Hirtelen mennyek harca szakította meg az álmot. Egy mennydörgés ébresztette fel a fiút. Senki sem volt mellette. Csak azt látta, hogy a szemközti épületben fények villóznak. A fiú mellkasára pedig egy telefon volt gondosan elhelyezve. Peter fájlalva vállát, bekapcsolta a telefont. Egy cím villant fel a kijelzõn. Peter ösztönei azt súgták hogy a címre kell mennie, bár részletek hiányában bizonytalan volt. Nem tudta mit keres ott ahol most van. Nem tudta ki hozta oda, sem azt hogy mi lett a Megtorlóval, de érezte azt a melegséget amit az álomban érzett. Elindult a címre. A hûvös szelet sem érezte, csak az álmán merengett. Mary Jane arca lebegett a szeme elõtt. Némi háló hintázás után, Peter megpillantotta a néhai Hydra bázist. Emlékezett erre a helyre. Már volt itt. Itt találkozott elõször a Fekete Macskával. A birtok viszont most hóval takart volt. Az épületbõl lövés hangok sorozata áradt. Peter sietve törte be a felsõ ablakot. A felsõ szint szinte teljesen fel volt dúlva. Peter viszont nem számított arra hogy a szobában nem csak felborított széf, vagy asztal lesz, hanem bizony két katona is osztozott a szoba levegõjén. Azonnal rá is lõttek a fiúra. Azonban, mivel kis kaliberû fegyverrel lõttek, szinte meg sem érezte az õt eltaláló lövedékeket. Még a pókérzéke nélkül is gond nélkül lefegyverezte a két férfit. Az épület tele volt ellenséges zsoldossal. Mind a Kaszás Pók emberei. Pókembernek pedig végig kellett verekednie magát rajtuk ahoz hogy eljusson a lövöldözés helyszínéig, ami az épület alaksorát jelentette. Repkedtek a golyók, törtek az álkapcsok. Peter pedig egyre közelebb jutott az alaksor lejáratához, amit nyitva is talált. Halott katonák mindenütt. Peter óvatosan lemászott a szûk lépcsõn. Mire leért, a lövöldözés abba maradt. A folyosón ugyan csak holtak várták tekintetét. Amikor a folyosó közepére ért, hirtelen ordítást hallott. Kín keserves ordítást. Hamar áttörte az elõtte álló erõs fém ajtót. Az ajtó mögött, pedig a földön fekvõ Tél Katonája, és a fölé tornyosuló Kaszás Pók fogadta.
-Peter....örülök hogy becsatlakoztál....-Szólalt meg a Kaszás.
-Én is örültem amíg meg nem szólaltál...-Húzta fel kezeit Pókember, a közelgõ harcra készülve.
-Gondolom....a Kapitányért jöttél...
-Igen...elvitelre kérem...és nem kérek bele mustárat!-Peter félt. Viszont Pókember megtanította neki hogyan tudja elrejteni félelmét. A viccek, és az ehez hasonló válaszok segítenek leplezni a folytonos félelmét.
-A Kapitány ott van a generátor mellett....-Mutatott a szoba jobb sarkába Kaszás. Az említett sötét sarokban, tényleg ott volt leláncolva a megtépázott, megvert Steve Rogers.
-Engedd el õket! Ez csak a kettõnk ügye!
-Tévedsz....ez csak az én ügyem....-A Kaszás Pók lassan kicsúsztatott az egyik zsebébõl egy méretes kést, azután szembe fordult Peterrel.
-Nem te vagy az első aki meg akar ma ölni. -
-Nem akarlak megölni.... Tudod hogy mi ez? - A Kaszás Pók hirtelen előhúzott egy kő táblát. A tábla jelei kísértetiesen hasonlított arra a kő darabra aminek még három hónapja kutatta a titkát.
-Ez... Az a... - Döbbent le Peter.
-Pontosan... A Tábla darabjával már találkoztál... De a Hydra összerakta én pedig, most fel fogom használni.....
-Még is mire? Világ uralomra?? Mint a többi uncsi bohóc akit eddig lenyomtam?
-Én nem vagyok az ellenséged Peter! Nem én vagyok az ellenséged!!! Mi van ha azt mondom... Tudom ki ölte meg a bácsikádat? Mi van ha tudok valakit aki tényleg az ellenséged? Mi van ha megváltoztathatod ezt a szörnyű körforgás? Mi van ha azt mondom hogy szabad lehetsz?
-Tudom ki ölte meg a bácsikádat, és ő már börtönben van! - Válaszolt magabiztosan Péter, bár közben mintha hangjában lehetett volna hallani a bizonytalanság piciny szikráját.
-Én az igazi gyilkosáról beszélek, nem az "eszközéről"...-Emelte fel a fejét határozottan Kaszás Pók.
-Fogalmad sincs hogy miről beszélsz! Csak össze akarsz zavarni! -Peter nem hitt ellenfele egyetlen szavának sem. Nem hihetett. Hiszen ő a jó, és a Kaszás az a rossz. A rossznak pedig, sosem lehet igaza. Legalábbis Peter ezzel nyugtatta magát miközben egyre feszültebbé vált a hangulat.
-A szabad akarat csak egy illúzió Peter... Egy arrogáns beképzelt, egoista entitás irányítja minden lépésünket! Vagyis csak irányította... Mert veled.... Vagyis... Csak a véreddel, meg fogom ölni...és vissza hozom az egyetlent aki fontos volt nekem...Ebben pedig nem állíthatsz meg! Ha nem velem vagy... Akkor ellenem... - Húzta végig az ujját csillogó pengéjén.
-Csak egy Sith tárgyal végletekben
.... Rendben Anakin... De már régóta tudjuk hogy nem vagyunk barátok... Az előtt kellett volna átgondolnod ezt a barátosdit, mielőtt megölted Gwent!-Peter gyorsan körülnézett. Azonnal megpillantotta a mellette álló gurulós asztalt. Egy pillanat és minden eldől. Egy pillanat, és egy döntés. Pókember megragadta a gurulós asztalt, majd hozzá vágta a Kaszás Pókhoz. Persze ő sem gondolta hogy majd ezzel képes lesz legyőzni ellenfelét, viszont elterelésnek tökéletes volt. Miután a Kaszás elhárította a felé szálló tárgyat, Pókember lába már az arca előtt volt. A rúgás egészen a szemközti falig repítette a Kaszást.