-Nagyon szerettem az apámat.....mindig ott volt ha szükségem volt valakire akivel dumálhatok....Szinte mindenrõl tudtam vele beszélni...pasikról...barátokról....suliról.....szóval tényleg mindenrõl....amit életében tett, nagyrészt miattam és James miatt tette...Úgy nagyjából egy éve, beállított korán reggel, és mondta hogy van egy meglepetése....nagyon izgatott voltam, úgy ugráltam komolyan mint egy kiskutya aki jutalom falatra vár....El is indultunk együtt....beültem a kocsijába, és mentünk. Izgatottságomban nem is figyeltem az útra, hogy merre tartunk, csak találgatni próbáltam hogy mégis mi lehet az a nagy meglepetés amiért autózni kell. Végül kis idõ múlva megérkeztünk egy parkba. Nem értettem még mindig hogy mi folyik itt, de még mindig nagyon izgatott voltam.....egyre beljebb mentünk a parkban. Egészen egy vörös lepedővel letakart padig mentünk, ahol rámutatott a padra, majd megszólalt hogy "Boldog névnapot tigrisem!". Amikor szószerint letéptem a padról azt a vörösen izzó lepedőt, elém tárult az a csoda....Ő...-Mutatott Mary Jane arra a vöröses színű gitárra, ami éppen a szekrénynek támasztva pihent.
-Sajnálom....MJ...én....-Úsztatta MJ felé keserű szavait Peter, amikor is, hirtelen nyílt a bejárati ajtó. Mary Jane és Peter a lány szobájából, csak találgatni tudtak hogy ki érkezett haza.
-Drágám?! Itthon vagy? Miért kerestél?-Kúszott be a lágy női hang a küszöbön. Mary Jane rá nézett Peterre. Egy szót sem szólt, de látszott szemében a harag pokoli tüze. Hirtelen felpattant, és kiviharzott a szobából, egyenesen anyja felé.
-Szerinted mi a francért létezik az a mocskos telefon???!-Ordított könnyes szemmel a lány.
-Drágám? Te ittál?-Ejtette el a lakás kulcsát meglepetségében az édesanya.
-Azt sem tudod hogy mi történt???!-Vonta kérdőre ciklonok tomboló haragjával a vörös hajú lány, lesokkolt anyját.
-Na! Hátrébb az agarakkal kisasszony!
-Meghalt!! Érted?! Te meg nem tudsz felvenni egy rohadt telefont!!!! A rendőrség is hívott, de mivel téged nem értek el, ezért nekem kellett azonosítanom!!!! Tudod hogy most hogy érzem magam??? Fel tudod fogni hogy...-Kezdett bele ismét a vég nélkülinek tűnő zokogásba Mary Jane. Peter közben lassú léptekkel közelítette meg zokogásban fuldokló szerelmét.
-Na ebbõl elég! Valaki mondja már el hogy mi a fene folyik itt!!! Haza jövök, és megtámad a zokogó lányom....-Peter átölelte a zokogó lányt, majd a kérdésekkel hadakozó nõ felé fordult.
-Max meghalt.....tegnap találták meg....a kínai negyed környékén....
-Mi? Ugye most csak viccelsz....vagyis...ugye most csak...-Rohant végig a nõ fejében egy rémisztõ gondolat, viszont nem volt idõ feldolgozni a kapott hírt. Hirtelen kopogtattak. Az ajtót kinyitva, egy rendõr igazolvány fogadta õket.
-Üdvözletem.....Mark nyomozó vagyok....elnézést kérek a zavarásért, de sajnos sürgetõ lenne beszélnem önökkel....-Mutatkozott be a rövid, fekete hajú barna szemû férfi. A rendõr nyomozón egy viseltes bõr kabát díszelgett, egy fekete farmer társaságában. Olcsó karórája erõsen szorította csuklóját. Az édes anya szinte megfagyott az ajtóban, ahogyan a jelvényre szegezte a tekintetét.
-Kicsit rosszkor jött...-Tette hozzá a nõ, és közben a bõre egyre jobban elvesztette természetes színét, és egyre gyorsabban fehéredett el.
-Tudom...de néhány tényt muszáj lesz tisztázni...a helyzet az hogy néhány információ elég gyanús ebben az ügyben, és maguk hátha tudnak segíteni ebben....-Süllyesztette el bal farzsebében az igazolványát a nyomozó.
-Nem tudom miben segíthetnénk és hogy mirõl lenne szó...-Szólt Sarah miközben Peter karjaiban zokogó lányára nézett.
-Oh...a lánya azt hiszem tudja....Maga Sarah Jane Watson ugye? Õ pedig...Mary....vele már találkoztam....Na...az a helyzet, hogy szükségem lenne azokra a helyekre ahol legutoljára járt...tudom hogy most nehéz meg minden, de minél elõbb kapom meg azt amiért jöttem, annál elõbb tudok lelépni innen, és az szerintem mindenkinek jobb....szóval....
-Elnézést de egy kis együtt érzés jól esne szerintem mindenkinek, mert...
-Együtt érzésre sajnos nincs idõm...életek forognak kockán, csak úgy ahogyan Max élete forgott egykoron...-Ez után a mondat után, Peter számára, mintha eltompultak volna a hangok. A beszéd úgy hatott, mint ha víz alatt beszélt volna valaki. Peter szeme elõtt, ismét ott lebegett az utca, és a vérrel festett hó. Ebbõl az állapotból, csak is egy név tudta kizökkenteni.
-Érintett lehet egy bizonyos Megtorló is az ügyben....és az a helyzet, hogy nem csak õ....a barátja egy maffia háborúba keveredett bele, és ezt szerintem ön is tudta...ugye?-Erre a mondatra nem csak Peter kapta fel a fejét. Mary Jane, megdöbbenve törölte ki szemébõl, az utolsó könny cseppeket.
-Mi? Dehogy tudtam....normális maga? Honnan vesz ilyen hülyeségeket?
-Milyen érdekes....a reakciója nem az volt hogy" Jézusom....maffia háborúban?" hanem " Én nem voltam benne!!"...ez sokat elmond.....ja és még nem is említettem azt a tényt, hogy volt egy szemtanúnk is aki azt állította hogy maga Max titkos "lak osztályánál" várt rá pár napja...ami eléggé hogy is mondjam...áh...meg is van...gyanús...Még fegyvereket is találtunk a szoba padlózatába rejtve...szóval ne játszunk egymás ideével hölgyem!....Nézze...nem érdekel engem hogy milyen titkaik vannak, engem csak az érdekel hogy megtaláljak egy veszélyes embert, és hogy megakadályozzak egy robbantást...-Peter ekkor megölelte Mary Janet, és a nyomozóhoz szólt.
-Milyen robbantást?
-Sajnálom Mr....?
-Parker...Peter....
-Szóval...Sajnálom Mr.Parker, de nem úgy látom hogy te rendõr lennél, szóval ilyen információt nem nagyon osztanék meg veled, úgyhogy legyen elég annyi hogy szoros az idõ beosztásom vagyis jobb lenne minél előbb elintézni mindent...-Peter gondolatban elmosolyodott.-"Jah....rendõr nem vagyok...de mégis a ti munkátokat csinálom..."
-Egyéb kérdés? Ha nincs akkor én tennék fel párat....-Lépett át a küszöbön Mark nyomozó. Peter észre vette hogy a férfi sántítva lépett be az ajtón. Miközben repkedtek a kérdések Mary Jane anyja felé, Peter és MJ elvonultak a lány magány erõdjébe, a szobájába. Peter csak szótlanul figyelte Mary Jane könnyes arcát, és várt. Fûtötte õt a bûntudat, szinte már rágta õt belülrõl.
-Mondj már valamit Peter....-Szipogott a lány.
-Valami...?-Csalta ki magából azt a szokásos mesterséges mosolyt Peter amit mindig is szokott bizonyos helyzetekben.
-Ne már...tényleg beszélj már valamirõl...-Törölgette szemét Mary Jane.
-Mégis mirõl?
-Akármirõl....megöl ez a csend....úgy érzem hogy...megfulladok benne....folyton azon gondolkozom hogy...
-Tudod mit?-Pattant fel Peter.
-Nem?
-Menjünk el valahova! Moziba vagy ilyesmi....tudod...amit a normális...izék csinálnak...-Bizonytalanodott el a fiú miközben a kezét gyûrögette.
-Párok?....
-Jah...Párok...igen.....Szóval?
-Te most randira hívsz?
-Nagyjából....csak gondoltam jót tenne neked ha egy kicsit most másra gondolnál....de nem kell ha nem akarod...én csak...
-Mikor hívtál valakit randira utoljára?
-Soha? Gwennel mindig csak úgy találkoztunk szóval....-Vakarta meg a fejét Peter.
-Látszik.... na mindegy nincs nagyon kedvem most mászkálni...de...lehet hogy jót tenne most....-Kelt fel az ágyáról MJ.
-Na! Szuper!-Kapta fel barna kabátját Peter, mire Mary Jane elgondolkozott.
-Mennyi idõs az a kabát?-Kérdezte érdeklõdõen, és furcsálva a kopott kabátot MJ.
-Öhm.Nem tudom...Ben bácsié volt...azóta hordom mióta....-Akadt el a fiú szava, majd mikor kilépett a szoba ajtaján folytatta.
-Mindegy ne beszélgessünk most ilyenekrõl...-Nehezen bár, de sikerült elszökniük a rendõr kíváncsi kérdéseitõl, és hamarosan már a gazdagon hóval takart utcán sétáltak. Menekültek mindketten. Menekültek a szomorú gondolatok özönvízétõl, menekültek a bûntudat veszélyes és fullasztó viharától, és persze a kötelesség kínzó karmai elõl. Ahogy lassú léptekkel járták az utcát, Mary Jane hirtelen észre vette a távoli kisutcában megrendezett elõ karácsonyi vásárt. Nem voltak túl sokan, de túl kevesen sem. A karácsonyi fényeket, éppen abban a pillanatban akasztották ki a magas épületek falai közé. Mary Jane elmosolyodott, és Peterre nézett.
-Peter? Tudom hogy mozizni akartál vagy mi....de van egy másik ötletem.....mi lenne...ha....elmennénk arra a vásárra ott?-Mutatott elõre a lány.
-Mi? Miért? Mi olyan érdekes ott?-Kérdezte értetlenkedve a fiú.
-Nem mindegy az neked? Ne kérdezõsködj annyit! Csak éld az életet!- Ráncigálta a vásár felé Petert. Ahogy az utca bejáratához értek, meglátták a több kilométer hosszan húzódó bódék, árusok lánculatát, és persze egy jég korcsolya pályát, ami ennek a közepén díszelgett. A vörös hajú lány szája ismét mosolyra fakadt.
-Tudsz korcsolyázni?-Kérdezte a lány.
-Nem? Miért?....Ugye nem...-Pillantotta meg Peter amit MJ már jó ideje figyelt.
-Bizony tigrisem!
-Meg fogsz így ölni....
-Ne aggódj...fogom majd a kezed csak hogy ne félj egyedül azon a csúnya nagy jegen.-Gúnyolódott Mary Jane.
-Nagyon vicces....de ha fogod a kezem akkor mindketten hatalmasat fogunk esni....bár néha becsúszik az ilyesmi.....mert hogy....csúszik...és...jég...és...
-Jó elég...inkább menjünk amíg még több béna viccet elsütsz!-Lökte meg a fiút MJ. Peter fel sem fogta, de már a jégen állt, jégkorcsolyával a lábán. Szemben vele pedig Mary Jane ahogyan éppen egy démoni vigyort ültet fel az arcára.
-Miért érzem úgy hogy ez nem úgy fog elsülni mint az első éjszakánk?
-Lesz ez olyan jó... Hidd el! - Kacagott MJ, majd elkezdte magával húzni a remegő lábú Petert.
-Ez... Jobban csúszik mint hittem.... MJ!? - Kiabált a fiú kétségbe esetten.
-Nyugi már! Ne legyél nyuszi! Engedd el magad! - Nyugtatta a lány. Mary Jane teljesen magabiztosan siklott a jégen magával húzva Petert. Ahogy csúsztak, hirtelen egyre több ember jelent meg a jégen. Legtöbbjük kisgyerek, vagy fiatal egyetemisták. Mary Jane egészen a jég közepéig vezette a fiút, majd elengedte őt.
-MJ?!-Csúszkált ide oda bizonytalanul a fiú.
-Na mi az? Nem tudod kezelni azt ha hirtelen "becsúszik" egy probléma? -Csusszant oda a kacagó MJ, Peterhez.
-Ez övön aluli ütés volt! De megérdemeltem...-Mary Jane lassan meg fogta a fiú hidegtől vöröses kezét, majd egy csókot nyomott annak arcára.
-Talán jobb ez mint a mozi nem?
-Szerintem egészen máshogy látjuk a "jobb" fogalmát...
-Meglehet, de rohadt jó nézni ahogyan remegő lábakkal próbálsz nem pofára esni!!! - Nevetett MJ. A szállingózó hó néha megcsillant ahogyan a kacagó lány elõtt. Peter úgy érezte mintha egy angyalt figyelt volna éppen, annak ellenére hogy ez az angyal nem is olyan ártatlan. Peter figyelme elkalandozott a látványnak köszönhetõen, ami egyet jelentett a talaj, vagyis a jég gyors megközelítésével. A fiú lábai szétcsúsztak, majd Peter hanyatt esett. A vörös hajú lány pedig, még nagyobb kacagásba kezdett.
-Minek ellenség....szokták mondani...-Próbált felállni a rendkívül csúszós jégrõl, miközben a lány csak nevetett.
-Várj...segítek....-Törölgette a nevetésbõl származó könnyeit MJ, majd oda nyújtotta bal kezét a rászoruló Peternek. A fiú kis gondolkodás után megfogta a lány kezét, azonban ahelyett hogy igénybe vette volna annak segítségét, lerántotta magához. Mary pont a fiú karjaiba esett.
-Naaa...segíteni akarok és te így hálálod meg?
-Pontosan!-Ölelte meg a lányt Peter. Észre sem vették, de már kezdett besötétedni, és az esti fények egyre földön túlibbá tették a vásár küllemét. Amikor lesétáltak a jégrõl csupa havasan, Peter pókösztöne hirtelen megszólalt. Viszont õ, tudomást sem vett róla. Úgy gondolta megint csak hamis veszélyre figyelmezteti. A probléma viszont az volt, hogy ezúttal nem volt szó semmilyen fantom veszélyrõl. Az egyik sátorban egy durranásra figyelt fel Peter. Senki más nem hallotta a hangot, a vásár zajától. A fehér sátor tetején a "jótékonyság" szó szerepelt. Peter elgondolkozott, és átfutott az agyán, hogy talán igazat súgott neki az ösztöne.
-MJ? Öhm...megtudsz várni? Mindjárt vissza jövök, csak....hozok valami kaját...jó?
-Rendben....?-Rohant el a fiú, és hamarosan szinte eltûnt a kialakuló tömegben. A fehér sátor bejárata üres volt. Senki sem õrizte. Peter lassú léptekkel, hajtotta el a sátor bejáratául szolgáló vékony vásznat, és szeme elé tárult egy halott ásziai férfi. Fején egy lõtt sebbel. A halott férfi látványa ismét elborzasztotta a fiút, ám nem volt ideje ezen rágódni. A pók ösztöne ismét súgott neki. Ám ezúttal nem a veszélyt, inkább nyomokat. Érezte a pisztoly forró csövének útját. A nyomok egészen a hátsó kijáratig vezettek. Ahol egy fekete furgont pillantott meg. Éppen valaki kinyitotta a sofõr oldali ajtót. Peter gyorsan elõ vette a zsebében lapuló félpár háló vetõt, és gyorsan felcsatolta.
-Bocsi MJ....de...várnod kell a kajára...-felhúzta kabátja kapucniját, majd a férfi után eredt. Egy háló vetõvel, nehezebben követte a fekete furgont, ám még így is sikerült egészen közelrõl követnie a jármûvet. A kezei már olyan vörösek voltak a hidegtõl mint a Pókember ruhája.
-"Hoznom kellett volna a ruhámat....ezen túl mindig a ruhám alatt hordom az biztos..."-Gondolta Peter, miközben megérkezett a furgon úti céljához. Egy kisebb romos garázshoz, ami a belváros peremén helyezkedett el.
-Na....már csak azt kell eldöntenem hogy bemegyek...vagy vissza megyek MJ....na jó vissza megyek....biztosan már aggódik hogy hol vagyok...majd éjszaka Póki vissza jön....-Suttogta Peter, majd elindult vissza a vásárra. Nem akart most harcolni. Nem akarta a bûnt kergetni, csak Mary Janet akarta, semmi mást. Perceken belül vissza is ért, és gyorsan egy hot dog árushoz rohant, ahol Harry és MJ fogadta õt.
-Oh...én...végre megtaláltam ezt a Hot-dog...árust...ezt kerestem már mióta....csak..
-Szia Peter...-Köszönt Harry elég baljósan.
-Azt ugye tudod hogy te az ellenkezõ irányba indultál el?-Mondta gyanakvóan MJ.
-Amúgy...ti.....ti..mi..vagyis Harry mi járatban erre?-Dadogott zavarodottságában Peter, majd Harryre pillantott.
-Én csak kijöttem ide aztán észre vettem egy csodás lányt magányosan nézelõdni a tömegben és betoppantam mint egy hõs lovag hogy megmentsem a magány keserves karmai közül...
-Rendben Shakespeare....de most már itt vagyok szóval nem kísérti õt ez a veszély.
-Amíg el nem tûnsz megint....
-Én nem szoktam eltûnni....csak eltévedek....
-Persze....hagyjuk már....
-Jajj istenem! Hagyjátok már abba!!!!-Állt a két fiú közé Mary, kissé könnyes szemmel.
-Én azért jöttem ide hogy elfelejtsek minden sz*rt ami most történt! Nem azért hogy a legjobb barátom és a pasim veszekedjenek!-Üvöltött Mary Jane, mire Harry felkapta a fejét, és meglepõdve nézett a lányra.
-Pasid? Hogy mi?-