Jungkook szemszöge:
Másnap ugyanabban a pózban ébredtünk, mint amiben elaludtunk. Taehyung fejét a nyakamba fúrta, így éreztem szuszogását. Testemet olyan izgalom járta át, ami talán még sosem. Lehet, nem volt jó ötlet alsóban lefeküdni. Ahogy elnézegettem az engem ölelő tökéletes alakját, hibátlan arcát, testemet átjárta a mindent felperzselő vágy, és legszívesebben kissé elnyílt ajkát csókoltam volna. De megint nyert az önuralmam.
- Jó reggelt! – nyammogta két ásítás között Taehyung, mikor visszatértem a fürdőből, ahol ezelőtt könnyítettem az alsómban akadt problémán.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Nagyon jól Kook! És te? Nem volt kényelmetlen, hogy így rád csimpaszkodtam? -kérdi zavartan nevetgélve, téglalap alakú mosolyát elővéve.
- Soha jobban -mosolygok. – Kimegyek a konyhába, csinálok reggelit, jó?
- Okés.
Úgy döntöttem, tojásrántottát készítek. Igyekeztem mindent a legtökéletesebbre megszervezni, hogy lenyűgözhessem a barnahajút.
- Hmmm, Kook, ez nagyon finom volt, mint mindig -törli meg száját a szerelmem. Minden egyes bókjáért képes lennék elolvadni. – Figyi, már el akartam mondani...
- Igen, mit?
- Azt hiszem, tetszik egy fiú.
Ledermedtem. Na, jön a következő.
- Tényleg? Mesélj róla!
- Hát igazából egy ideje már ismerem, de mostanában kezdtem el többet érezni iránta a barátságnál. Nagyon jól néz ki. Izmos, gyönyörű szemei vannak. És nagyszerű szíve van. Olyan szeretet sugároz felém, amit még senkinél nem tapasztaltam, még Yoonginál sem. És hát az is jó, hogy az illető is meleg. Csak nem hiszem, hogy bármit is érez irántam. És tudod, hogy félénk vagyok a kapcsolatokban, és nem tudom, mit csináljak.
A reggeli eufóriám messze szertefoszlott ekkorra már. Szívem szerint hétvége ellenére bementem volna dolgozni, hogy éjfél előtt haza se érjek, de nem lehetett.
- Háth, nem is tudom. Talán, ha finom célzásokat tennél neki, ha több időt töltenél vele, akkor lehet, venné a lapot.
- Ez a bajom. Mostanában sokat szoktam vele lenni, meg egyre többször érintem meg vagy ölelem át, de szerintem semmit sem észlel.
Azt hiszem, most fortyant fel a hűtővizem. Van valaki, akit rajtam kívül gyakran megölelget. Ki a fasz ez?
- Akkor talán be kellene neki vallanod óvatosan. Tudom, hogy nehéz lehet, de sosem tudhatod. Lehet, már ő is jó ideje epekedik érted.
- Elhívhatom hozzánk? És akkor bemutathatom neked is, plusz talán így itthon, ismerős környezetben könnyebben fog menni a dolog.
- Persze. Mikor gondoltad?
- Hétfő délután, miután megjössz munkából?
- Túlórázok estig, de korábban is jöhet a fiú, ha gondolod. Én hatra hazaérek, ígérem.
- Rendben, megbeszéltük.
Néha magam is elcsodálkozok, mennyi önuralmam van. De hát ki tud ellenállni egy Kim Taehyungnak?
Már itt a hétfő. Délután öt, én még az irodámban vagyok, és teljesen használhatatlan a munkához. Folyamatosan az jár a fejemben, hogy lehet, hogy már bevallotta a fiúnak az érzéseit, akinek még a nevét sem tudom, és lehet már, ott csókolóznak hevesen a kanapén. A gondolatra újból könnyek szöktek a szemembe, és egészen hazáig sírdogáltam. Utáltam, hogy ilyen érzékeny vagyok ebben a dologban. Mielőtt kiszálltam volna a házunk előtt a kocsiból, megtöröltem a szemeimet, kifújtam orromat, és megigazítottam a nyakkendőmet, hogy jó benyomást kelthessek a vendégnek.
A bejárati ajtót kinyitva egy Taetae fogadott az előszobában. Feszülős, sötétszürke farmere felett hosszúujjú fehér inget viselt.
- Szia Kookie -ölelt meg. -Tegyél le mindent, gyere velem!
Nem tudom, mit akarhatott, de egyik kezemet megfogva az ebédlő felé húzott, ahova belépve lefagytam. A sötét szobában csak az asztalon lévő gyertyák világították meg a gyönyörű terítéket, amit két főre készítettek. Várjál, két fő? Kicsit összezavarodtam, és már kérdeztem is volna, de ekkor Tae betoppant egy tál gőzölgő lazannyával, és már szedett is nekem.
- Taehyung, én ezt nem értem...
- Egyél, vacsi után mindent elmagyarázok.
Egy kellemes beszélgetés közben elköltöttük a vacsorát. Az asztaltól felállva Tae a nappaliba vezényelt át, ahol ismét gyertyák fénye világított csak, kiegészülve a kandallóéval. A dohányzóasztalon pedig egy üveg bor, és ismét két pohár.
- Ülj le!
- Bizonyára nem értetted eddig ezt az estét, így magyarázattal tartozom. A ma esti vendégünk Te magad voltál. Én már jó ideje nagyon kötődtem hozzád. Amióta örökbefogadtál, minden fontos dolgomnál ott voltál, segítettél. Tőled kaptam életemben a legtöbb szeretet, gyengédséget. Amikor a Yoongival való szakításunk után újból segítettél felállni, na akkor kezdtelek máshogy nézni. És amikor megöleltelek, sokkal mélyebb érzések voltak bennem, mint előtte. Amikor főztem neked valamit, már nemcsak egy apának vagy barátnak készítettem azt. Az idő alatt egy nagyon erős vonzalom alakult ki irántad. Eszméletlen jól nézel ki, Kook! Én azt hiszem, hogy immár többet érzek irántad, mint szimpla barátság. De ha te nem vagy így vele, kérlek ne lökj el magadtól, mert nem akarom erre a mi jó viszonyunkat rááldozni. Akkor inkább visszatartom az érzéseimet... -hangja az utolsó mondatnál már halk suttogás volt, szemeiben megcsillantak a könnycseppek. Nekem ekkor már mindkét szememből folytak a könnyek.
- Istenem, Taetae, nem is tudod, mennyire vágyok már arra, hogy több is legyen köztünk holmi barátságnál, vagy apa-fia viszonynál -szipogtam, miközben orromat fújtam.
- Mióta érzel így, Kookie? -közelített arcom felé.
- Már legalább két éve -néztem bele csillogó íriszeibe.
- És hogy bírtad eddig ki? -simított arcomra puha kezével.
- Hát tudod, valahányszor sírtam, az emiatt volt... de nekem a te boldogságod sokkal fontosabb volt, ezért nem mondtam el az igazat valahányszor rám kérdeztél...
- De miért fontos neked ennyire az én boldogságom, hogy képes legyél hazudni?
- Mert szeretlek – leheltem szájára, és szakítottam meg a köztünk levő maradék távolságot. Ajkaink összetértek, és már a szimpla sóhajtástól mindketten felsóhajtottunk. Csókcsatánk folytatásaként kezeimmel nyakát fontam körbe, majd a vállánál fogva a kanapéra döntöttem, és fölé magasodtam. Míg én a két kezemen támaszkodtam, addig ő hol az arcomat, hol a derekamat fogta közre kezeivel. Amikor elfogyott a levegőnk, lihegve néztünk egymásra. Taehyung kissé remegő kezeivel arcomat kezdte el simogatni, amibe belebújtam.
- Én is szeretlek, Nyuszi.
- Honnan ez a becenév?
- A mosolyod olyan, mint a nyúlé.
- Imádlak Taetae. Lennél a párom, a szerelmem?
- Igen.
Szemei mosolyogva csillogtak, miközben egy újabb csókban forrtunk össze, és egész este a nappaliban a kanapén kényeztettük egymás ajkát. Rengeteget kellett várnom rá, nem sokat kellett szenvednem, de végül életem álma megtestesült, és immár tudom, hogy életem hátralevő részében egy nagyszerű fiú mellett fogok élni, aki immár nemcsak a fogadott fiam vagy barátom, hanem a szerelmem.
----------------------------------------------------
Tubicáim! Hát itt a folyti. Remélem tetszett. Igyekszek a következőkkel is, nagyon sok ötletem van, csak kell az inspiráció. Puszi!