Csend ült a hűvös raktár épületben. Pár csótány mászkált csak a koszos padlón, amik hamar szét széledtek amikor a nehéz vas ajtó a földhöz csapódott. Egy fenevad mászott be a hűvös raktárba, a Gyík. Vörösen izzó szeme végig pásztázta a termet. Mindent végig nézett, a láncokat, a dobozokat, még a plafont is, majd beleszippantott a levegőbe. Pár másodperc elteltével beljebb merészkedett, és letépte az arcáról a maradék pókhálót is. Óvatosan lépett, szinte hangtalanul. Csak a hörgése és sziszegése hallatszott. Mikor egy nyitott vas ajtóhoz ért, megtorpant. Hátra fordult, de már késő volt. A Pókember egy rúgással belökte a fagyasztó kamrába, majd rázárta az ajtót. A szörny hatalmas tombolásba kezdett, de nem tudott kijutni.
-Karen...hívd a S.H.I.E.L.D.-et. Remélem ők tudnak rajta segíteni.....-Két órával később Peter fáradtan lépett be a jelenleg otthonául szolgáló kicsinyke lakásba. Senki sem volt még otthon.
-"Senki....remek...akkor tudok végre pihenni....ha már Dr.Stark pihenni küldött......mázli hogy MJ-nek és Harrynek semmi baja...vajon most miről beszélhetnek? Ugye nem jönnek össze megint...végül is..egy kocsiban voltak meg minden..Mégis miért ülne be Harry mellé ha nem azért hogy elhajtsanak egy csendes helyre és....ilyen az én szerencsém..Tuti nem elég jó neki egy olyan kocka mint én...Inkább hempereg Harryvel egyet és...vajon..ő volt már valakivel?..jézus...miért gondolkozom ilyeneken? "-Esett kétségbe Peter gondolatai folyamától. Attól az áradattól ami csak egy óra múlva hagyta aludni. Mary Jane hajnali kettõkor bicegett fel az emeleti lakás ajtajáig. Kissé szédelgett a korábban megivott jókora mennyiségû ital miatt. Próbálta halkan behelyezni kulcsát az ajtó régi zárába, viszont keze és az esze nem bizonyultak jó csapatnak ezekben a mámoros percekben. Négyszer is végig karcolta a zár szerkezet burkolatát mire be tudta dugni a csillogó kulcsot. Mikor az ajtó kinyílt sötétség tárult elé, és tekintve hogy Mary Jane nem volt éppen józan állapotban, csak idõ kérdése volt hogy a dohányzó asztal lába és az õvé találkozzanak. A nagy puffanást követõen, se May, se Mary Jane anyja nem ébredt fel, ellentétben Peterrel. Gyorsan felriadt a hangra, és azonnal észre vette a földön fekvõ, alkohol szagát árasztó lányt.
-MJ?...Mi a franc?-Törölte ki a csipát szemébõl.-MJ! Jézusom! Jól vagy?!-Ugrott oda a lány mellé.
-Szia tigrisem! Oh...hát...egy kicsit közelebb van a föld mint hittem....
-Várj....te részeg vagy?-Kérdezte meglepetten a fiú.
-Várj...te izmos vagy?-Tette fel kábultan a kérdést miközben meg érintette, Peter trikóval fedett mellkasát.
-Nem ütötted meg magad? Gyere! Segítek..-Emelte fel a lányt Peter, azután bevitte a lány szobájába és lefektette az ágyra.
-Te gyúrsz? Wow...tigrisem....nem akarod letépni rólam a ruhát?
-Mi? Te tényleg sokat ihattál....nem értem Harry miért engedte hogy ennyit igyál...
-Csak pár pohárkával ittam....max egy tucattal....nem sok ez....ittam már többet is....
-Ja persze, na nyomás aludni vörös!
-Igen is apuci! De csak veled!-Rántotta le a fiút magához MJ.
-Jézusom! Neked meg mi a...-Mary Jane hamar elhallgattatta Petert egy szenvedélyes és tûzforró csókkal. Peter meg sem tudott mozdulni meglepettségében. A vörös hajú lány a bevitt alkohol mennyiség ellenére gyorsabban terítette le Petert mint a legtöbb ellensége robbanószerekkel és három adag altatóval. Mary Jane miután átkarolva, csókokkal bombázta a fiút, hamar lelökte õt magáról és mint egy vadmacska ugrott a fiúra. Peter még mindig nem tehetett semmit, csak sodródott a számára csodálatos eseményekkel. Mary Jane elősször a fiú trikóját tépte le, majd a saját kék hosszú ujjú felsőjét.
-MJ....
-Csend legyen! Csak élvezd, most ütötted meg a főnyereményt tigrisem!-MJ hirtelen kikapcsolta melltartóját, és félre dobta azt. Peter szíve egyre hevesebben vert. A lány ekkor lehúzta Peter nadrágját, majd heves csók cstába kezdtek. A lány lágy ajkai mégjobban feltüzelték Peter lelkét. MJ megdőbbenésére Peter váratlanul átölelte a lányt, és szorosan magához szorította. Csak pár pillanat kellett, és mind a ketten ruha nélkül néztek egymás szemébe. Mary Jane kékes zöld szeme csak úgy szikrázott ahogyan a fiú szemébe nézett. Most olyan közel kerültek egymáshoz mint még soha ezelõtt. Amikor Peter elkezdett mozogni, Mary Jane élvezettõl átitatva nyögött fel. Peter gyorsan befogta a lány száját, nehogy felébressze hangjával a többieket. Testük szinte egybe olvadt, élvezték egymás társaságát, nem törõdtek a jövõvel sem a múlttal. Reggelre viszont, minden megváltozott. Peter, Mary Jane ágyában ébredt fel, átölelve a vörös hajú lányt. Szinte fel sem fogta hogy mi történt, amikor meghallotta az ajtó nyílását. A pókösztöne hirtelen beindult, és felugrott a szoba plafonjára. Mary Jane anyja Sarah nyitott be az ajtón. Elmosolyodva nézett végig alvó lányán, és vissza csukta a nyikorgó ajtón. Peter halkan leugrott, és akkor észre vette hogy Mary Jane is kezd ébredezni.
-Ahj...iszonyúan fáj a fejem....jézus....-Fogta a fejét MJ. Felült, majd lassan és kábán nézett végig a szobán.
-Hogy aludtál?-Kérdezte Peter, elvörösödve.
-Peter? Mi? Várjunk csak....mi a fene történt?
-Valahogy éreztem hogy ez lesz...figyelj...öhm..-Húzta fel a nadrágját Peter, és arca egyre vörösebb árnyalatot vett fel.
-Várj...miért vagy félmeztelen?
-Hát...volt egy kis dolog...közöttünk...mármint nem kicsi...vagyis nekem nem kicsi....nekem nagyon is nagy dolog...mármint...nem tudom hogy neked mennyire az...de..
-Mi van? Ugye mi nem...most...azt akarod mondani hogy én meg te....
-...I..Igen
-Nem hiszem el....-Döbbent arcal nézett Peterre.
-Figyelj...ne haragudj...sajnálom...én nem akartam neked rosszat csak...berántottál az ágyba és nem tudtam semmit csinálni és...
-Fejezd be! Nem a te hibád! Ismerem magamat és sajnos ilyen vagyok...csak azt sajnálom hogy nem emlékszem rá...-Mosolyodott el a lány.
-Szó...Szóval nem haragszol?-Kérdezte zavarodottan a fiú miközben fejét vakargatta.
-Igen...vagyis nem...nem haragszom...miért haragudnék? Ülj már le!-Parancsolt rá a fiúra Mary. Mire az le is ült a lány ágyára.
-Most hajolj ide!-Utasította MJ ismét Petert.
-Mit akarsz ezzel?
-Csak....bebizonyítom neked hogy nem vagyok az a fajta lány...-Mondta és megcsókolta a fiút.
-Most ez azt jelenti hogy te..meg...én...?
-Vág az eszed tigrisem!-Akkor hirtelen kinyílt az ajtó, Peter pókösztöne pedig nem jelzett.
-Drágám! Fent vagy már? Oh...-Sarah meghökkenve állt az ajtóban, és próbálta feldolgozni amit lát. Elõtte csókolózott a lánya és Peter Parker aki az a fiú volt akit jószívûségbõl fogadtak be, és akirõl nagyjából semmit sem tud.
-Ez...elég...-Vörösödött el MJ.
-Kínos...-Folytatta Peter, Mary Jane zavarban kelt szavait.
-Az....én azt hiszem most kisétálok innen mint ha nem láttam volna semmit....
-Anya! Várj...ez...izé...
-Majd beszélünk róla. Indulnom kell...Szia...Sziasztok....-Viharzott el a nõ. Peter kérdõen nézett Maryre.
-Ez mi volt? Nekem úgy tûnt mint ha baj lenne....vagyis mintha baj lennék....
-Hagyjuk! Nem értem miért nem lehet kopogni azon a rohadt ajtón! Fenébe!-Ugrott fel az ágyról Mary Jane.
-MJ...
-Szerintem menj inkább el....
-De...-Peter zavarodottan nézett a lányra, majd megérintette annak vállát.
-Peter...kérlek!-Mary Jane amikor ki mondta a dühvel fûszerezett szavakat, Peter elszomorodott. Úgy érezte nem érti a helyzetet, és ami az egyik legjobban zavarja a világon az az, ha nem ért valamit. Peter lassan kisétált a lány szobájából, és vívódott magával. Egyik része úgy gondolta biztos tehetett volna valamit hogy másképpen alakuljon, biztosan segíthetett volna a lányon, a másik viszont a lányt hibáztatta. Kavarogtak benne az érzések, mint a tûz úgy lobbantak lángra az újabb és újabb gondolatok, érzelmek. Hamarosan Peter azt vette észre hogy a konyha asztalnál áll, és semmi mást nem csinál mint hogy a pult feletti ablakot bámulja.
-Peter? Jól vagy?-Kérdezte May ahogyan kinyitotta a vendég szoba ajtaját.
-..I..Igen...azt hiszem....figyelj...azt hiszem megint este jövök haza...el kell kapnom azt a..
-Hívott az igazgató...örülne neki ha minél hamarabb vissza mennél a suliba...-Vágott közbe aggódóan May, és közben elindult a konyha felé.
-Nincs idõm most a sulira May!
-Peter...ez a jövõd! Ne vesztegesd el holmi bosszúra!
-Mi? Ez nem bosszú.....segíteni akarok az embereknek...én...
-Rendben Peter...én nem szólok bele....viszont tudnod kell hogy a bosszú nem megoldás semmire.
-Tudom.....szia May...-Lépett ki a bejárati ajtón Peter. Lement a lépcsõn, csak úgy mint sok más normális ember, majd azután hogy kilépett az épület ajtaján, megkereste azt a kukát, ami mögé a pók ruháját rejtette. Pár perc múlva már a Stark torony oldalán mászott. Maynek talán igaza lett volna ha pár nappal ezelõtt mondja ezeket a szavakat. Most nem a bosszú ûzte ki az utcára Petert. Most is az érzései, viszont nem a bosszú. A nap sugarai megcsillantak az épület ablakán. Hûvös fuvallat hozta messzirõl a frissen elkészített hot dog illatát. Mikor a torony tetejére ért, meglepetésére csak egy rendõrségikordont talált. Minden bútort letakartak, az áramot kikapcsolták.
-Mi a...franc? Tony?! Mr.Stark?!-Kiáltott hangosan, de némi óvatossággal, mire a lámpák egy része felkapcsolt, és egy halk, de annál irritálóbb sípolást követõen egy férfi hang szólalt meg.
-Jó napot! Mr.Stark jelenleg nem elérhetõ mivel a hatósági szervek ezekben a percekben hallgatják ki....
-Mi? Ki beszél?
-Jarvis vagyok...Mr.Stark személyi aszisztense.
-Oké...szóval nem csak én használok mesterséges inteligenciát.és mégis miért hallgatják ki?
-Súlyos következményekkel járt Mr.Stark részérõl a maga "megszöktetése"....A rendõrség bûnpártolásért, és hatóság elleni erõszakért vette õrizetbe Mr.Starkot...
-Fenébe...Ez nem lehet igaz!
-A vész tartalék hamarosan elfogy...Mr.Stark azt üzente hogy nézze meg a raktárat, lesz ott valami magának....Viszlát...Pókem....-Az utolsó szóra már nem volt energiája Jarvisnak, azonban Peter búcsú nélkül is tudta hová kell mennie. Tony Stark, azaz Tony Stark apjának volt raktárába, ahol neki is segített. Így el is indult, a lelakott utca felé.