-Na milyen volt az éjszaka?
-Oh..szia anya....-Lépett be a kis lakásba MJ.
-Az asztalon van a zsebpénzed vegyél belõle reggelit, nekem be kell mennem az irodába.....tudod...munka....
-Rendben...majd dél után találkozunk akkor...
-Hát nem biztos...lehet hogy éjjel is bent kell maradnom....szóval...-Túrt bele lánya hajába miközben nyitotta a megviselt ajtót.
-Szia drágám! Majd holnap reggel találkozunk!
-Szia...-Csapódott az ajtó. És a kis lakás hatalmasnak tûnt a lány számára. Végig nézett a szobán, majd elindult a szobája felé. "Összeomlott a régi színház...nem tudjuk vannak e sérültek....a rendõrség már a helyszínen van." hallatszódott a nyitott nappaliból. Mary Jane-t egy kicsit sem érdekelte a hír, csak le akart fürödni aztán ágyba bújni. Akkor megcsörrent a telefonja, üzenete jött.
Eathan volt az.
-Szia...na hogy érzed magad? Mary Jane nem akart a fiúval beszélgetni így a telefonját ledobta a konyha asztalra majd bement a fürdõbe. Ledobta átizzadt trikóját, nadrágját. Elkezdte megtölteni a kádat melegvízzel, és tusfürdõvel. A telefonja megint megcsörrent. Nem volt kedve megnézni az üzenetet, de úgysem volt más elfoglaltsága addig ameddig a kád megtöltõdik. Ezúttal Harry volt az.
-Szia...bocsi hogy zavarlak, de aggódom Peter miatt és azt szeretném kérdezni hogy beszéltél e vele mostanában...-MJ kérdõn nézett a képernyõn megjelenõ szavakra.
-Miért beszéltem volna vele? Annyira nem vagyok jóban vele...most csak kifogást kerestél arra hogy rám írhass ugye?-Válaszolt, és visszadobta a telefont oda ahonnan elvette. A fürdõ szobába érve, maradék ruha darabját, majd beszállt a meleg vízzel megtöltött sokak szerint egy nehéz nap után gyógyító hatású kádba. Csörgés...megint. MJ tudta hogy ki az, vagyis gondolta hogy ki az. Õ csak feküdt a kádban és próbálta feledni gondjait, barátait, amik sokszor egy és ugyan azt jelentették számára. Peter és Felicia közben még mindig a romok alatt küszködtek a törmelék okozta sérülések, és porral. Peter éppen hogy megtudta tartani az egyik nagyobb oszlop darabot így nem nyomta õket agyon a több száz tonna építõ anyag, fal és oszlop.
-Póki?...Mi a fene történt?-Eszmélt fel Felicia és közben ránézett a sérült vállára, ami pókhálóval volt bekötve.
-Semmi különös csak egy szokásos Péntek éjszaka! Tudod hogy van ez...
-Ja..nekem általában az ágyban szokott végzõdni egy kigyúrt pasival, nem romok alatt!
-Ezt nem akartam tudni....
-Póki ki kell jutnunk innen, még mielõtt ránk omlik ez az egész!
-Az omlás miatt nem kell aggódni a szerkezeti struktúra alapján még jó darabig nem fog meggyengülni az üreg. Én inkább a levegõ miatt aggódnék, az már inkább lehet egy veszélyforrás.
-Ch...okostojás.....-Jegyezte meg Felicia miközben próbálta megmozdítani az egyik követ, ami a lábát szorította meg.
-Várj..segítek-Emelte meg a sziklát Peter.
-Köszi....micsoda úriember itt valaki...
-Ezért elkapom azt a rohadékot!- ütött bele a földbe Peter.
-Nyugi van!- Fogta meg Peter kezét a lány. -Tulajdon képpen.mit is csinálta az a csávó aki most ránk robbantotta a kócerájt?
-Szerinted még is mit csinálhatott??!
-Oh...Szóval a csajszi aki....-Akadt el a szava Felicia-nak.
-Igen...
-Sajnálom....
-Mindegy...próbáljunk kijutni valahogy!
-És mégis hogyan tervezed?
-Kérdezz könnyebbet!
Közben MJ a fürdõszobából kisétálva, könnyeden libbenõ kék köntösében, a telefonjáért nyúlt. Ránézett a képernyõre és megdöbbenve tapasztalta hogy a sok csörgés nem volt más mint Eathan. Mindegyik üzenet érdeklõdés volt ám egy kicsit több a kelleténél.
-Figyu...Eathan tudod ami az éjjel történt az nem komoly....ez olyan kaland fajta...és ne hidd azt hogy ebbõl több is lehet...vágod? Köszi..szia!-Válaszolt MJ. Ismét letette a telefont, majd felöltözött. A telefon megint rezgett a dohányzó asztalon heverõ magazinok mellett. MJ ezúttal nem nézte meg az üzenetet, a szobájába sétált becsukta az ajtót, majd leheveredett az ágyra. Lassan az álom elnyomta gondolatait. Zöld szeme lecsukva pihent. Másnap délben a csengő éles hangjára ébredt fel. Fáradt szemei még alig nyitódtak ki, de a nap máris vakította őt. Ránézett a telefonjára, két üzenet. Egy Harrytől egy pedig Eathantől.
-Drágám! A barátod keres!-Kiabálta MJ anyja. A lány megpróbálta kitörölni szeméből az álmot majd kinyitotta szobája ajtaját. Nyikorgásának hangja végig suhant a nappalin egészen a bejárati ajtóig. MJ szobájának ajtaja pont szembe volt a bejárati ajtóval körül belül hat méterre tőle. Harry állt a nyitott bejárati ajtónál, és MJ anyjával beszélgetett. Miután észre vette a lányt egy szál AC/DC-s pólóban elmosolyodott, és intett. MJ fel sem fogta hogy alig van rajta ruha és hogy Harry áll az ajtóban. Bement a folyosó baloldalán lévő fürdőszoba ajtaján, és megmosta az arcát. Aztán rátört a felismerés. "Harry?" gondolta, és kirontott az ajtón.
-Harry? Te meg...mit keresel itt?
- Mivel multkor is elkísértél mikor hozzá mentünk...ezért úgy gondoltam most is jöhetnél.
-Ahj...jó...csak várd meg amíg felkapok valamit.
-Tőlem ebbe is jöhetsz...nekem így is tetszik...-Kacsintott.
-Hülye! Ne csorgasd már a nyálad te!-Nevette el magát MJ majd a szobája felé vette az irányt.
-Lent megvárlak!
MJ belépett az üres szobába, ránézett a szekrényen heverõ elõzõ napi fekete trikójára, és az ágyon elterülõ farmer nadrágjára. Rá pillantott a ruhásszekrényére ami az ágyával szemben figyelte már évek óta. Leszedett egy fehér pólót a vállfáról, majd az ágyra dobta. Egy fekete farmerrel is ugyan így tett. Harry eközben a ház elõtt ácsorgott, és várt. Teltek a percek, mentek az autók, futkostak a fiatalok. Egyszer csak egy ismerõs alak jelent meg az utcában. Eathan sétált a ház felé. Harry meglepõdött, szemei szinte kiestek a helyérõl amikor meglátta a fiút felé közeledni.
-Te meg mit keresel itt?-Kérdezte Harry a látszólag zavart fiút.
-Én...MJ-hez jöttem....-Mondta fiú és közben megvakarta dús fekete haját.
-Aha.....és honnan tudod a címét?-Kérdezte gyanakvóan Harry.
-Hát....elmondta....
-Na itt vagyok!-Lépett ki az ajtón MJ, mit sem sejtve Eathan érkezésérõl. Mind két fiú MJ-t bámulta.
-Eathan? Te meg mit keresel itt?
-Beszélni akarok veled!
-Honnan tudod a címem?
-Azt mondta tõled...-Mondta Harry öntelt mosollyal az arcán.
-Tõlem?! Én soha a büdös életben nem mondtam neked semmi ilyet! Két napja ismerlek igazából!
-Jó lehet hogy utána kérdeztem valahol, de mindenképpen beszélni akartam veled...
-Én viszont nem akarok! Hagyj békén! Gyere Harry...
-Csá Eathan!-Vigyorgott Harry, mire Eathan arca eltorzult, irdatlan nagy düh sugárzott belõle.
-Ennyi?! Kihasználod a másikat és lelépsz egy másik sráccal???-Üvöltött a lány után. Ám a lány semmit nem reagált rá. Néhány pillanattal késõbb mikor MJ hátra nézett a fiú már sehol nem volt. Harry és MJ Peter lakása felé tartottak. A lakáshoz érve senkit sem találtak otthon. Se May, se Peter. A fiú nem máshol van, mint a színház romjai alatt, Fekete Macskával. Akik jelenleg is próbálnak kijutni a szorult helyzetbõl. Peter tudta hogy csak egy módon juthatnak ki. Csak úgy ha õ minden erejét bevetve megemeli a romokat annyira hogy a Fekete Macska ki tudjon jutni. Tudta hogy csak õ tud kijutni. Ránézett a lányra, és neki feszült.
-Póki? Mit csin.wow-A fiú megemelte a törmelék egy részét. A napfény lassan beszûrõdött a kiutat jelentõ pici nyíláson.
-Menj! Argh-Erõlködött Peter.
-És....Veled mi lesz??
-Azt mondtam menj!!-Kis habozással Felicia kimászott a nyíláson. Éppen hogy csak kiért amikor egy nagy morajló hangot követõen bezárult a nyílás. A Fekete Macska fájlalva vállát a romok tetején feküdt, fényes nappal.
-Köszönöm....Pókember...-Suttogta halkan a lány, majd elrohant a helyszínrõl.
Peter elgyengülve vesztette el eszméletét a nagy megerõltetésnek köszönhetõen amit a hatalmas súly megemelése jelentett. Az omladozó üreg keltette fel a fiatal fiút. Az apró üreg üreg hamarosan össze dől és maga alá temeti a Pókembert.