- És most? - dőlt hátra a székén Cooper, kezeit a hasára fektetve.
- Látom, sok volt a nutella - ingattam a fejemet nevetve.
- Abból nem létezik olyan, hogy sok - vágta rá hevesen.
- Kéne nekünk egy 10 literes nutella - közöltem elmerengve.
- Mintha ezt az ötletet már megtárgyaltuk volna a múltban - húzta össze a szemeit Dexter elgondolkodva.
- Kábé minden alkalommal felmerül, mikor nutellát eszünk - legyintett Coop szórakozottan.
- Mennyi az idő? - érdeklődtem lehunyt szemekkel.
- Nyisd ki a szemed és nézd meg magad - felelte Cooper kedvesen.
- Fájna csak megmondani és kész? - vágtam egy pofát.
- Fél tíz van - közölte végül, mire bólintottam egy aprót.
- Akkor aludjunk.
- Mi van? - rökönyödött meg Coop. - Nem vagyunk még ennyire öregek!
- Ha öregek lennénk, már hatkor lefeküdtünk volna - kötekedett Dexter.
- Ez mondjuk nem feltétlen igaz. Az én mamám éjfélkor még nagyban facebookozik - húztam ki magam vigyorogva.
- Az ég áldja, Erthinger mamát! - csapta össze a tenyereit Coop. - Én is szoktam vele chatelni.
- Képzelem, miről folyhat a csevej - forgattam a szemem, meg sem lepődve a dolgon. Igazából, elég szórakoztató lehet kettejük beszélgetése.
- Általában rám ír azzal, hogy hogy van a kedvenc unokája - vigyorgott Coop. Na, erre már felszaladt a szemöldököm.
- Hogy mi?
- Szerint azt akarta írni, hogy „undorkája" - szólt közbe Dexter mosolyogva.
- A nem kedvenc unokának csitu van - szólta le Coop.
- Én vagyok Erthinger mama kedvenc unokája! - álltam le vitázni.
- Erthinger mama jobban kedveli a fiatal fiúkat - nyújtotta rám a nyelvét Coop.
- Akkor Norbi a kedvence!
- Nem, nem - ingatta a fejét. - Nem vagy benne a top 3-ban sem.
- Dehogynem!
- Na, jó. Versenyezzünk. Írjunk rá egyszerre és lássuk, kinek válaszol először - ajánlotta Cooper.
- Ez hülyeség. Annak fog, akinek az üzenete feljebb lesz - ráztam a fejem.
- Ez butaság, Leah. Erthinger mama nem ennyire kicsinyes. Annak fog, akit jobban szeret - bólintott bölcsen Coop.
- De akkor ugyanazt írjuk - mentem bele.
- Legyen valami semleges, hogy ne jöjjön rá azonnal, hogy csak próbára tesszük - dobta fel ötletét Coop.
- Rendben. Mondjuk annyi, hogy „Szia, Mama! Hogy vagy?"
- Szia, Erthinger Mama! Hogy vagy? - javította ki saját elképzelései alapján Cooper.
- Én nem hívom őt így. Face to face.
- Jó, akkor te írj Mamát, én meg írok Erthinger Mamát - állapodtunk meg és pötyögni kezdtük.
- Sima mosolygós smiley vagy pirulós?
- Legyen pirulós, az cukibb.
- Oksi.
- Olyan cuki, mint Erthinger mama, aki engem tart kedvenc unokájának - sutyorogta Coop. - Kész vagy?
- Igen!
- Akkor küldjük el. Három!
- Kettő!
- Egy!
Elküldtük.
Nagyjából egy percnyi feszült várakozás után felharsant a messenger tipikus üzenetet bejelentő hangja, jelezve, hogy mama válaszolt. Cooppal egyszerre kaptuk fel a telefonunkat, majd döbbenten szólaltunk meg.
- Mi a...