Mikor belépek a fülkébe elmosolyodok, nem, nem azon, hogy Draco Pansy-val smárol, hanem attól, hogy Jennifer barátnőm vihogva beszélget Crack-kal, aki a lány vállán pihenteti a kezét.
-Sziasztok-mondom elég halkan, főleg azért, mert egyikőjükkel se beszéltem, már vagy másfél-két hónapja.
A fiúk és Pansy csúnyán néznek rám, viszont Jenn felpattan és a nyakamba ugrik.
-Merlinre Syren! Annyira hiányoztál!-olyan szorosan ölel, hogy alig kapok levegőt.
-Te is nekem Jennyfer!-szorítom magamhoz.
Mikor végre abba hagyjuk ezt, Parkinson-ra nézek.
-Megtennéd, hogy kimész míg beszélek velük?-kérdem.
-Nem!-rázza meg a fejét.
-Pansy! Indulj!-morogja neki Draco.
Elmosolyodok, remélem hiányoztam a bátyámnak.
Mikor kimegy a mardekáros lány, leülök a helyére. Dracora nézek, majd hirtelen megölelem, mire elmosolyodik barátnőm. Draco először azt se tudja mit csináljon, aztán vissza ölel. Tudni kell, hogy nem szoktunk ölelkezni.
-Tudom, nem mondtam még ilyet, de nagyon hiányoztál Draco!-engedem el.
Nem mond semmit, csak ugyan olyan komoly fejjel néz rám. Nem is vártam, hogy mindenki előtt bevallja, hogy Draco Malfoy-nak igenis vannak érzései.
-És ti is fiúk!-mosolygok Crack-ra és Monstro-ra.
-Nem volt ugyan olyan nélküled a szünet-mosolyog Monstro.
-Te is nekem-mondja Crack, miközben Jenn vissza bújik a keze alá.
-Ja igen, sok sikert a kapcsolatotoknak-felállok és megölelem őket, ők pedig megköszönik.
-A tiédnek viszont nem örülök-ülök vissza Draco mellé.
-Én se a tiédnek, de te sem zavartatod magad emiatt-von vállat.
-De érdekel a véleményed, csak azt nem szeretem, ha parancsolgatsz nekem, hogy kivel állhatok szóba!-teszem keresztbe a mellkasom előtt a kezem.
Pár percig csend, Draco az arcomat fürkészi.
-Nem fogok neked parancsolgatni, azt csinálsz amit akarsz, viszont ne gyere a közelembe a kis barátaiddal, rendben?-húzza fel a szemöldökét.
Elmosolyodok, és bólintok egyet.
-Köszi! De mennem kell a többiek már várnak. De többet szeretnék találkozni veletek. Mondjuk, ha minden este átmennék hozzátok a klubhelyiségetekbe?-nagyon boldog vagyok, hisz kibékültem mindenkivel.
Draco vallat von, a fiúk bólogatnak.
-Nagyon örülnénk neki-mosolyog Jenn.
Búcsuzóul mindenkit megölelek, majd elindulok megkeresni a barátaimat. Már öt fülkébe benézek, mikor megjelenik előttem Fred. Megforgatom a szemem, de megállok.
-Ron? Nem tudod melyik fülkében van?-kérdem.
-Éppenséggel de-vigyorodik el.
-És el is mondod?-húzom fel a szemöldököm.
-Valamit, valamiért szöszi-teszi keresztbe a kezét.
Megijedek. Tudom, hogy szerelmes belém, és félek, hogy most fog próbálkozni, várok egy kicsit, majd megszólalok.
-Mit szeretnél?-kérdezem óvatosan.
-Egy puszit, ide-mutatja az ujjával az arca jobb oldalát.
A állam leesik, pedig komolyabb dologra gondoltam.
-Szó sem lehet róla! Fred nekem barátom van, méghozzá az öcséd!-találom meg a hangom.
-Hát rendben-vigyorog önelégülten-akkor jó keresgélést!- idul el.
Nem hiszem el, ez a fiú komolyan itt hagy! Szemtelen, bunkó, nagyképű... Elnézek, a több tucatnyi vagon irányába amit még át kellene kutatnom, majd a már egyre messzebb lévő Fred-re.
Ez csak egy puszi, semmi jelentősége,nem?-bátorítom magam suttogva.
-Fred!-szólok utána.
Megtorpan és sunyi mosollyal az arcán rám néz.
-Mi a baj?
-Gyere ide!-fújtatok.
Oda jön elém, és lehajol, veszélyesen közel van a szája az enyémhez, elfordítom a fejét, és gyorsan megpuszilom. Nem értem miért, de az arcom tűz pirossá válik.
-Tudtam!-kiáltja el magát valaki.
Az arcom pirosból fehérré válik és megfordulok. Hermione néz rám gyilkos szemekkel.