Malfoy family shame

30.

Apa és anya ott várnak, Draco csúnyán néz rám. El sem hiszem, hogy haza megyek. Biztosak lehetnek benne, hogy semmit sem eszek vagy iszok, amihez bármi köze is van apunak. Nem akarok még egy halál közeli élményt. Mikor oda érek, anya megölel. Megváltozott idén a kapcsolatunk. Ugyan annyira, vagy még jobban szeret, mint a bátyámat. Apa rám néz, majd Draco füléhez hajolva súg valamit, és mind a ketten gonoszan elvigyorognak. Haza hopponálunk, én pedig rögtön szaladok is fel a szobámba, a ládámmal és Lorry-val. Magamra zárom az ajtót,  és beülök az ablakba. Lorry-t kiengedem az ablakon,  legalább ő örüljön neki, hogy itthon vagyunk.

Dörömbölésre leszek figyelmes. Nem fogok ajtót nyitni, ezt már elkönyvelhetik. Egyre hangosabb és hangosabb, míg végül, kattan a zár, és belép ijedten Draco.

-Syren. El kell menned. Sürgősen!-liheg, hallom,  ahogy valaki rohan felfelé a lépcsőn.

A szívem egyre hevesebben ver, apa néz rám, és már emeli is a pálcáját. Megragadom a ládám,  és gyorsan elmegyek onnan. Egy furcsa utcában találom magam. Privet Drive. Nem voltam még itt, szóval nem is tudom hova menjek. Harry a 4-es számú házban lakik. Elkezdem húzni a bőröndöm magam után,  ahogy az egyforma házak között próbálom kideríteni, hogy melyik is a Harry-é. Bár lehet ez nem is olyan jó ötlet, hisz a nénikéje és a bácsikája nem nagyon bírja a varázslókat, Dudley-tól viszont nem félek. A fiatalokkal meg tudom találni a közös hangot. Egyszer csak azt veszem észre, hogy valaki rám ugrik hátulról. Annyira megijedek, hogy leteperem az illetőt, a hasára ülök, az egyik kezemmel tolom lefelé a mellkasát, a másikkal pedig a pálcám szegezem rá.

-Mikor lettél ilyen paranoiás? Össze törted a szemüvegem-vigyorog rám Potter.

-Bocsi, nagyon rosszul kezdődött a nyaram-felállok róla, és felsegítem.

-Mit keresel itt?-néz rám furcsán.

-Hosszú. A lényeg, hogy nem tudok hova menni. Nem ismersz valakit akinél eltölthetnék egy éjszakát, aztán tovább állok-leveszem a szemüvegét és megjavítom.

-Gyere nálunk-vigyorodik el.

-Hogy mennék már hozzátok? Téged és engem is megölnek!-szomorodok el.

-Emlékszel? Van egy láthatatlanná tévő köpenyem-ravaszan rám kacsint.

Ládámat össze zsugorítom,  és a zsebembe rejtem, aztán bebújok a láthatatlanná tévő köpeny alá. Lassan elmegyünk a házukig, és kinyitja az ajtót.  Közelhajol hozzám,  majd odasúgja:

-Menj fel az emeletre,  ott a második ajtó. Vigyázz. Dudley fent van!

Harry elindul egyenesen,  én pedig a lépcsőre. Mikor felérek és a második ajtóhoz igyekszek, Dudley kivágja az ajtót. Neki csapódok a falnak, és ezzel még nem is lett volna nagy baj, de leesik  rólam a köpeny, és így meglát a fiú.

-Mi a fene?-a fiú felsegít, majd elkiáltja magát.-Anyu!

Azt se tudom mit csináljak hirtelen, megragadom a köpenyt, és Dudley kezét. Berántom a szobába. Hallom, hogy jön felfelé az anyukája.

-Kérlek, tagadd le hogy itt vagyok. Bármit megteszek!-könyörgök rémülten.

Eltüntetem magam, majd kicsapódik az ajtó. Mrs. Dursley ront be, Harry-vel maga mögött.

-Mi a baj Dudluskám?-néz rá az anyja ijedten.

Pár pillanat csend. Majd ránéz Dudley.

-Semmi-rázza meg a fejét a fiú.

A nő még egy kicsit faggatja fiát, majd megnyugodva vissza le megy. Harry pedig bejön a szobába és ránk zárja az ajtót.

Lelököm magamról a köpenyt, és Dudley-ra nézek. Gyorsan megölelem, és milliószor elmondom, hogy köszönöm.

-Dudley miért nem árultál el engem?-kérdi Harry.

-Nem miattad, miatta-mutat rám.

-Komolyan? Na mindegy. Gyere Syren, menjünk át az én szobámba.-fogja meg a karom, és vezet kifelé.

-Harry! Nem. Itt kell aludnia az én szobámba!-morog Dudley.

-Mégis miért?-teszi keresztbe a kezét Harry.

-Mert anya és apa sohasem jön be a szobámba, csak ha én hívom-mosolyodik el.

-Mondjuk ez igaz-mondja Harry.

Elköszönök tőle, majd leülök az ágy szélére.

-Te igaz Harry unokatestvére vagy?-kérdezem kedvesen.

-Igen. Te is olyan furcsa dolgokat tudsz csinálni,nem?-ül le mellém.

-Igen.-bólogatok kedvesen.-Várnál egy kicsit? Küldenem kell egy baglyot-állok fel.

Elkérem Harry-től Hedviget, majd írok egy levelet Fredéknek, arról, hogy hol vagyok, és hogy mi történt, nem akarok, csak úgy beállítani hozzájuk. Mikor elküldöm a levelet, Dudley, már elment zuhanyozni. Ma nem megyek fürdeni, mert feltűnő lenne. Nagyon gyorsan átöltözök pizsamába, beülök az ablakba. Bejön a fiú.

-Hol aludhatok?-kérdem.

-Az ágyamban. Én alszok a földön,  hogy ne zavarjalak-mosolyog.

Azt mondta Harry, hogy ez a fiú bunkó, öntelt és gonosz. Pedig szerintem egyáltalán nem is az. Ahogy mondta Dudley úgy is fekszünk le. Nagyon hamar elalszok.