Malfoy family shame

28.

Nagyon komoly rohamaim vannak, már egy hónapja, nem lehet velük mit kezdeni, mivel bármilyen szert is adnak, csak rosszabb lesz. Semmi sem segít, az orvosok szerint biztos, hogy meg fogok halni, mikor ezt meghallottam, két napig csak sírtam. Anya minden nap meglátogat, a bátyám, pedig hetente,  Fred-del együtt.
Aput nem érdekli mi van velem, de jobban is járok így, mert bántana. Mi van ha ő tett velem valamit? Lassan anyu felé fordulok, nem szabad elaludnom, mert lehet, hogy nem kelek fel többet. Tud az álmomról,  de nem mondhat semmit apámnak, őt másképp nevelte a mami.

-Anyu, lehet, hogy apa volt? Szerinted képes lenne rá?-nincs rajtam a szemüveg, szóval elmosódottan látom.

-Kicsim, szinte biztos vagyok benne hogy így volt. Engedetlen voltál. Sajnálom, de mindent megfognak tenni, azért, hogy jobban legyél-mondja könnyes szemmel.

Tudom jól, hogy nem hisz a gyógyulásomban, ahhoz egy csoda kellene. Valami olyan szer, ami csak az én bajomra jó. De ki tud kifejleszteni egy új bájitalt? Már tudom! Hogy nem jutott eddig eszembe.

-Anyu. Haza akarok menni. Semmi értelme, hogy itt maradjak, meg nyomasztó is a hely. Légyszi-nagyon gyenge vagyok.

Anya elmond mindent egy nővernek, aki bele egyezik,  mondván, hogy ez az utolsó kívánságom. Otthon, anya befektet a szobámba, menne ki,  mikor megszólalok.

-Anya. Idehívod Pitont ?Beszélni szeretnék vele

Ha hiszitek ha nem Piton a keresztapám,  aminek örülök is, mert mindent megtudok beszélni vele, és azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen Malfoy, akit el tud viselni.

Fél óra múlva, Piton jön be a szobámba. Halványan rám mosolyog,  és leül a székre, amit még anyu hozott be.

-Miért hivattál?-kérdi.

-Tudom, hogy te nagyon ügyes vagy a bájitalok terén, és azt szeretném kérdezni, te meg tudnál-e gyógyítani?-mondom, köhögök egy sort, majd újra rá nézek.

-Köszönöm, hogy jónak találsz, de egy orvos se jött rá, mitől jött elő, és ezt muszáj lenne tudni. Te meg azt állítod, hogy nem emlékszel rá, szóval nincs mit tenni-mondja komor hangján.

Nagyon jól tudja, hogy hazudtam az ápolóknak. Jól ismer már.

-Nem mondhattam el. Nem akartam. De neked elmondom, benned megbízok-mosolyodok el, majd újra köhögni kezdek.

Vért köpök. És újra remegek. De el kell mondanom.

-Ott voltunk Fred-del és George-val a Három seprűben szombaton, és ittunk. Az italomba,  pedig belekevertek valami port. Nagyon furcsa íze volt, de nem foglalkoztam vele. Másnapra mindent elfelejtettem. A prefektusi fürdőben voltam az ikrekkel, mikor először hánytam, aztán még aznap este,  durva rohamom volt, ok nélkül. Azóta korházban voltam-mesélem el neki.

-Syren. Még ma este vissza jövök a gyógyszerrel. Próbálj életben maradni rendben?-áll fel.

Behunyom a szemem,  és várok míg elmegy. Nem akarok meghalni. Elöttem áll még az egész élet. Hogy lehet ilyen kegyetlen az apám? Nincs megelégedve velem? Azt akarom,  hogy szeressen, legalább annyira,, mint Draco-t. De ehhez meg kell változnom. Ez megéri nekem?

Míg meg nem érkezik Perselus,  csak nézek ki a fejemből, és próbálok nem elaludni.

-Megjöttem.-hallom a hangját.

Nincs erőm megfordulni. Nem is akarok, már csak arra vágyok, hogy így vagy úgy, de vége legyen a fájdalmaimnak.

Piton megitatja velem a szérumot, amitől rögtön elalszok. Nem érzek semmit, és már megint csak fehérséget látok. Egy újabb borzalmas álom előtt állok.

-Mit tettetek Syren-nel?-kiabál Monstro az ikrekkel.

-Mi semmit sem tettünk vele te agyhalott-mondják egyszerre.

Mind a három fiú kezében pálca van.

Ne! Nem akarom, hogy három fiú akit imádok, kárt tegyen egymásban.

-El mondta Malfoy, hogy azután lett rosszul Syren, hogy George italt vitt neki, szóval ő mérgezte meg!

-Nem is én vittem-védekezik, pedig ő volt.

Elszorul a szívem,  nem apám,  hanem George mérgezett meg?

Fred óvatosan testvérére nézett. Ő is ugyan arra gondol mint én.

-De te hoztad a söröket-mondja komor fejjel.

-Nem Rosmelda? Én semmire sem emlékszek- von vállat.

Monstro eközben, átkokat kezdett szórni rájuk. Mindketten ájultan estek össze.

Sírva kelek fel. Felpattanok az ágyból, és öltözködni kezdek. Most esik le, hogy már nem vagyok rosszul. Ha Perselus még itt van, akkor bevihet a suliba.

Lerohanok a lépcsőn, épp indulna Perselus.

-Várj!-kiabálok neki.

Anya sírni kezd,  mikor meglátja jól vagyok. Gyorsan megölelem, majd megfogom a kezét Pitonnak. Roxmorts-ba hopponálunk. Nem érdekel semmi és senki,  csak az, hogy a kedvenc ikreim, hogy vannak. Gyorsan felmegyünk a kastélyba,  és már rohanok is a gyengélkedőre. Lihegve állok meg az ajtóban, a térdemre támasztom a kezem és mély levegőket veszek.

Ott fekszik Fred és George. Az utóbbi közelebb van, most mégse hozzá megyek oda. Nem akarok a közelébe lenni,  míg biztosra nem fogja állítani, hogy nem ő mérgezett meg. Oda ülök a fehér, hideg székre, és megfogom Fred nagy kezeit. Lassan kinyitja a szemeit, mintha tudná, hogy én vagyok az, mégis meglepődik,  hogy jól vagyok. Lehajolok hozzá, és puszit adok a szájára.

-Hogy vagy?-kérdem mosolyogva.

-Voltam már jobban is-mondja-de te hogy kerülsz ide? Úgy tudtam, nagyon rosszul vagy-nem néz a szemembe.

-Ne hidd azt, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem-kuncogok rá.

-Ne hülyülj. Nagyon megijedtem pici-mondja.

Melegen elmosolyodok és befekszek mellé az ágyba. Nagyon szeretem, és nem akarom, hogy bármi baja essen, főleg ne miattam. Ő átölel, én pedig neki nyomom a fejem a mellkasának, és csak hallgatom, hogy dobog a szíve.