Malfoy family shame

23.

Mikor felmegyek a Griffendél klubhelyiségége, ott ül Ron. Megállok, és pár pillanatig csak nézem. Hiányzik nekem, de így mindkettőnknek jobb lesz. Ki kellene békülnöm vele. Oda megyek hozzá, és megérintem a vállát.

-Szia Ron-mondom.

Rám néz, de nem szól egy szót sem. A kanapé elé megyek, és leülök vele szembe. Most a szemembe néz.

-Mit akarsz?-kérdi.

-Megbocsátani. Te nekem, és én neked-mosolygok rá.

-Syren én tényleg szeretlek-mondja és a földet nézi.

-Ne mond ezt, csak pótlék voltam Ron. Ezért jöttem most ide, hogy te is megmagyarázd és én is, hogy megbocsáthassunk, mert őszintén szólva nagyon hiányzik Ron Weasley-mosolygok melegen.

-Szóval már semmi esély nincs kettőnk-nek?-suttog.

-Ron, ne szomorkodj emiatt. Attól, hogy nem járunk, lehetünk sokat együtt. De kérlek kezd te.

Felnéz és halkan elkezdi.

-Sajnálom Syren, de akármennyire is akartam, hogy igazán szerethesselek, nem tudtam, mert volt egy akadálya. Ez az akadály pedig Hermione. Tetszik, de félek tőle, hogy vissza utasítana, ezért csak várok. Tényleg ne haragudj, viszont az is közre játszott, hogy féltékeny voltam állandóan.

-Köszönöm, hogy megpróbáltuk, mert legalább egy kis időre boldog lehettem, míg ki nem derült az igazság. És azt nem értem, hogy miért jön nekem mindenki Fred-del. Semmi sincs köztünk.

-Én elmondtam mindent Syren. Most neked kell, kérlek ne hazudj nekem. Ennyit azért megérdemlek én is.

Magam elé meredek pár pillanatig és gondolkozok. Tényleg megérdemli az igazat, de ha én sem tudom? Közelebb mászok hozzá, és a lábára döntöm a fejem úgy bámulok a tűzbe. Ő szőke tincseimet piszkálja.

-Nem tudom. El akarok neked mondani mindent amit érzek, de teljes káosz van a fejemben. Még én magam is csodálkozok azon, hogy nem utálom, és megvagyok ijedve attól, hogy talán többet érzek. Ami a legrosszabb, hogy megmosolyogtat, akkor is ha csak gondolok rá, és ez kiakaszt. De kérlek szépen Ron, ezt ne mond el neki. Elszállna az agya és még jobban nyomulna, erre pedig nagyon nincs szükségem.

-Hiányzott ez Syren! Tényleg jobb lesz nekünk ha csak legjobb barátok maradunk. Viszont tudom mit érzel, te szerelmes vagy bele, a tudtod nélkül.

Elsápadok mikor meghallom ezt. A szívem egy ütemet kihagy. Szerelmes vagyok Fred Weasley-be. Ez annyira hihetetlen.

-Nem akarok szerelmes lenni! Mikor utoljára ennyire szerettem valakit, megsérültem, beteg lettem és darabokra törték a szívem. Nem akarom újra élni. Azt sem tudom a bált hogy élem majd túl-sóhajtok egyet, és felmászok a kanapéra, neki dőlök Ron vallának, aki átöleli a derekam.

-Vele mész a bálba?-húzza fel a szemöldökét.

-Kijelentette, hogy csak barátilag hív el, nekem pedig nem volt párom, szóval belementem. Te kivel mész?

-Parvati Patillal. Harry pedig Padma-val megy. Akkor szent a béke Syren?-néz rám.

-Igen-mosolygok rá.-De megyek lefekszek aludni. Késő van, és holnap lesz a bál.

-Rendben. Szia!-köszön el.

Kibújok az öleléséből, és felmegyek a szobámba. Kiveszem a ládám legaljából Fred pólóját. Minden este ez van rajtam már egy ideje. Imádom az illatát, az anyagát, és megnyugtat az a tudat, hogy az övé. Lezuhanyzok, aztán bebújok az ágyamba és vagy egy órán át azon gondolkozok, hogy tényleg szerelmes vagyok-e Fred Weasley-be, akit évelején még utáltam.