Malfoy family shame

26.

Előveszi a pálcáját apu. Meg vagyok rémülve, ami most történik, a valóságban is meg történik.

-Nem foglalkozol velem!-kuporodok le a földre.

-Halál faló vagyok, nem fogok egy kislány pityergésén meghatódni!-emeli rám a pálcát.

-A lányod vagyok-nézek rá.

Nem érzem már így, rég feladtam, de meg kell győznöm, hogy meg ne haljak.

-Draco-t sose ölnéd meg! Engem miért. Hisz a testvérem. Én is vagyok olyan gonosz mint ő, sőt. A bátyám gyáva, én senkitől se félek-zokogok magamnak.

-Azt mondod? Bizonyíts! Mihelyt nagy korú leszel, a Nagyúr szolgálatába állsz. Nincs vissza út, ha nem teszed, magam viszlek el hozzá,  ő pedig megöl. Még találkozunk. Lányom...

Hirtelen felébredek. Az orvosi szobában vagyok, és Madam Pomfrey mellettem áll. Végig nézek magamon, még az estélyi van rajtam. Pedig tutira eltelt pár nap.

-Jól van ferébredtél. Megyek szólok Dumbledore-nak. -suhan ki a az ajtón.

Remélem Dumbledore professzor megadja a kérdéseimre a választ. Lassan felülök,  és látom a kezemen, hogy hófehér a bőröm, és biztos vagyok benne, hogy fogytam. Mennyi időre voltam kiütve?

Megérkezik a professzor, Madam Pomfrey-el, és odajönnek hozzám. Nyakig betakarózok,  mert hideg van.

-Hogy vagyunk?-kérdi az igazgató.

A javasasszony elment valami bájitalt keverni, amitől jobban leszek, és vissza szerzem az alakom.

-Megvagyok. Mióta vagyok itt professzor úr?-nézek rá.

-Két hete. Nehezen tudtunk etetni téged, sajnálatos módon. Elmeséled, hogy mi történt?-mondja, mint mindig most is csak titokzatos.

Elgondolkozok, félek, hogy újra álomba merülök. De el kell mondanom, hogy segíteni tudjon nekem, elegem van a jóslós álmaimból.

-Apámról beszéltem Ron-nal, aztán elaludtam-mondom a lehető legtöbbet, amit merek.

-Előfordult már ilyen veled?

-Ilyen konkrétan nem. Hanem, álmodok,  megtörtént, vagy jövőbeli dolgokat-mondom halkan.

-Most is álmodtál?-faggat tovább üveges szemmel.

Bólintok.

-És mit?

-Apám megfenyegetett. Megöl ha nem...-kezdem.

-Mit nem?-kíváncsiskodik.

-Ha nem állok be halál falónak ha nagykorú leszek.

Pár percig csak figyel, majd megszólal.

-Van három évünk. Nyugodj meg. Megoldjuk.-azzal ki megy.

Egy hét telt el azóta, hogy felébredtem. Nem vagyok ugyan olyan. Szótlan vagyok, félek megszólalni, mindig csak Neville-lel vagyok és Seamus-sal. Ők valahogy megnyugtatnak. Most épp a tónál ülök velük. Tanulunk. Nem érdekel, hogy hideg van, kell a friss levegő.

-Syren.-szólal meg Seamus.-Mi elmegyünk a próbára. Te biztos nem akarsz?

Ránézek, és megrázom a fejem. Elmennek a fiúk. Nem akarok látni senkit se akik apámra vagy csak a szeretteimre emlékeztetnek. Teljesen el kell hidegülnöm. Bármennyire nem akarok halálfaló lenni, élni megéri.  Alakom már ugyan olyan, pedig nem eszek csak nagyon keveset. Madam Pomfrey minden reggel egy üveg szérumot hozat a szobámba, és az tápláló. Összébb húzom magam, mert fúj a szél. Fel állok, és elindulok vissza a kastélyba. Mikor meghallom a nevem, Fred Weasley szájából, a lábaim remegni kezdenek. Csak őt ne! Nem állok meg, csak megyek tovább. Nem akarom látni.

-Syren-kapja el a karom, és maga felé fordít.-Miért nem jöttél? Többször is üzentem.

Nem szólok semmit, meg se mozdulok,  csak bámulok gyönyörű szemeibe.

-Sajnálom érted? Sajnálom,  hogy csak úgy ott hagytalak. De te kiismerhetetlen vagy. Nem mondtam le rólad, csak idő kellett. Mikor Ron szólt, hogy rosszul lettél, nagyon megijedtem, és minden nap ott ültem az ágyad mellett. Kérlek nyugtass meg,  hogy nem az én hibámból volt- kérlel.

Meghatódok,  azon amit mond,  és könnyes szemmel megrázom a fejem, aztán lenézek a földre.

-Syren-fogja meg mindkét kezemet, mire az arcom tűz pirossá válik.- Én szeretlek-nyögi ki.

Úgy meghökkenek, hogy levegőt se veszek, meleg könnyek csordulnak le az arcomon. Nem vagyok képes a szemébe nézni, de megszólalok.

-Szeretlek-suttogom.

Fred keze megremeg, szerintem el sem hiszi, hogy mit mondtam neki. Lassan magához húz,  átölel, és a fejét az enyémre helyezi.

-Ugye rájöttél, hogy milyen régóta várok rá, hogy végre kimond. Igen, tudtam, hogy mit érzel, de azt is, hogy milyen makacs vagy.

- Sajnálom. Nem akartam,  hogy ez legyen,  de nem tudtam tenni ellene,  hisz apám... Bonyolult Fred. A lényeg , hogy egy dolgot szeretnék kérni tőled-motyogom a meleg mellkasába.

-Igen?

-Ígérd meg , hogyha összejövök veled, te nem fogsz lemondani rólam soha.

-Ezt kérned sem kellett volna.

Felemeli a fejem,  és megcsókol , ugyan úgy, mint a bál estéjén. Nem akarom,  hogy abba hagyja,  át fonom kezeimmel a nyakát . ő szorítja a derekam, és egyre vadabbul csókol. Akkor ez most azt jelenti, hogy én Syren Malfoy összejöttem,  Fred Weasley-el. Ha ezt apám megtudja...