24.

498 19 3
                                    

Korán felébredek, de csak ebéd előtt fél órával kelek ki az ágyból. Leveszem Fred felsőjét, és felveszek egy farmert, egy bundás pulcsit, felkötöm a hajam, fogat mosok, felhuzakodok, és indulok is ebédelni. Ron, Harry és Hermione is épp oda tartanak. Elhúzom a számat, mikor Ron int,  hogy menjek oda hozzájuk.

-Sziasztok-csatlakozok.

-Szia-köszön vissza Harry és Ron.

Hermione, megint csak bámul ki a fejéből.

-Hermione, most már kezdesz nagyon kiborítani. Ha valami bajod van beszéljük meg, mert ez nincs rendben-mondom úgy, hogy elé állok, ezzel megállásra kényszerítem őt.

-Mivel? Semmit sem csinálok-von vállat és kikerül.

Magamban eldöntöm, hogy ezt az egészet négyszemközt megbeszélem vele még ma. Leérünk, a Nagyterembe, és leülünk. Mellettem Harry, Ron és végül Hermione. Előttem Ginny és Neville. Elkezdek beszélgetni velük, mikor ledobja magát a másik oldalamra Fred. A szívem hevesen dobog, de megforgatom a szemem, és újra Ginny-re nézek. Nem fogja teljesen elvenni az eszem ez a vörös.

-Sziasztok-szólalnak meg egyszerre az ikrek.

-És szia Syren-mondja Fred.

-Ne kivételezz Fred-nézek rá.

Ez a fiú egyfolytában ilyen mélyre hatóan mosolyog?!-gondolkozok.

-Én George vagyok!-förmed rám tettetett dühvel.

-Ne szórakozz már, nem tudlak összekeverni titeket-megjelennek az ételek és mindenki enni kezd.

Kaja után vissza indulok a szobámba, de Fred vissza ránt. Dühösen nézek rá.

-Gyere sétáljunk egyet,  mutatok neked néhány helyet amiről csak nagyon kevesen tudnak!-vigyorog.

-És ha nem érdekel?-húzom fel a szemöldököm.

-Biztos vagyok benne,  hogy érdekel- azzal megfogja a csuklóm,  hátat fordít, és vezet maga után.

Igaza van, tényleg érdekel, hogy mit akar mutatni, de nem fogom könnyen adni magam, nem egy Pansy Parkinson vagyok. Pff.

Mikor oda érünk, egy púpos hátú szoborhoz vezet.

-Te mit csin-kezdem.

-Ne hangoskodj, inkább nézz szét jön-e valaki.

Parancsolgat nekem? Na nem, ezt nem, épp készülök vissza szólni, mikor ismét hallom a hangját.

-Ne akadékoskodj már!-szól kicsit szigorúbban.

A folyosó végére sétalok, ami nincs olyan messze.

-Pofám leszakad...-motyogom a magamét.

Meglátom, Viktor Krum-ot ahogy Hermione-val beszélget. Nem értem. Szerelmes Ron-ba, akkor minek van pont egy ilyen fiúval? Sajnos nem hallom, mit beszélnek, de a lány mosolyog, nem láttam még így. De nem mondhatom el Ron-nak. Nem alacsonyodok le a szintjére.

-Gyere szöszi-szól halkan Fred.

A fiúra nézek, a szobor púpján, van egy nagy lyuk. Csodálkoznék,  de mostmár tudom, hova szoktak tűnni a fiúk. Oda szaladok hozzá.

-Menj te előbb!-mosolyog.

A szívem nagyokat dobban,  mert ez nem a perverz vigyora. Gyorsan beszélni kezdek vele, nehogy észre vegye mit váltott ki belőlem a gesztusa.

-Hova vezet? Csak úgy nem mászok be egy lyukba-villantok egy félmosolyt.

Oda hajol a fülemhez, hogy belesúgjon. Nem veszek levegőt, és borzong a bőröm, ahogy érzem a közelségét. Ó istenem mi lesz én velem.

- A mézes-falásba megyünk-vihog a fülembe.

-De készülődnünk kellene a bálra nem? Este lesz-tolom el magamtól, hogy végre normálisan jussak oxigénhoz.

-Felőlem ahogy vagy is jöhetsz, így is tökéletes vagy-mosolyog újra kedvesen.

-Te teljesen hülye vagy!- mászok bele a lyukba.

A szavaitól akaratom ellenére is egyfolytába mosolygok. Mikor bele lépek a lyukba, észre veszem, hogy ez olyan mint egy kőcsúszda. Mikor az aljára érek, telibe kapok egy zsákot, és tiszta liszt leszek. Nincs is időm feltápászkodni, már rám is zuhan Fred.

-Nee-morgom.

Nem mintha bánnám, hogy rajtam fekszik, de kicsit nehéz.

-Bocsi Syren-támaszkodik felém.

Túl közel van a szája az enyémhez, és ezt nem bírom. Nem fogok smárolni vele. Akármennyire is akarom,  neki és nekem is jobb lesz, ha nem tesszük meg.

-Nem akarsz felállni?-nyomom a kezem a mellkasának.

-Olyan akadékos vagy-nevet, feláll, majd engem is felsegít.

Nagynehezen kijutunk a boltból és egészen öt óráig csak baktatunk Roxmorts-ban.

Utálom bevallani, de nagyon jól éreztem magam. Mikor vissza érünk fél hat. Sötét van, és másfél órám van elkészülni.

-Szia Fred sietnem kell. A bálon találkozunk!-köszönök el, és már szaladok is a Mardekár klubhelyisége felé.

Mikor oda érek, mérgesen néz rám barátnőm.

-Hol a fenében jártál te,  és mi ez a fehér por rajtad?-von kérdőre, de én csak intek egyet, és indulok zuhanyozni.

A ruhát, Jenn adja kölcsön nekem, mivel nem voltam otthon nem tudtam hozni. Felveszem a méregzöld testre simulós estélyit, aminek, csak olyan széles alul, hogy kényelmesen tudjak menni benne. A hajamat befonja és felkontyolja Jenn feketehajú szoba társa. Sminket nem kenek magamra, mert nem tartom szükségesnek. Végül pedig felveszek, egy fekete topánt. Pont hétre készülünk  el, de nem izgatjuk magunkat,   hogy tíz perc múlva kezdődik a bál. Már mindenki tudja, hogy utolsók vagyunk. Szépen lassan lemegyünk. Jenn kézen fogva jönn fekete ruhájában, és begödorített hajával, Crackal. A szívem majd kiugrik a helyéről, mikor meglátom Fred-et dísztalárban. Egyenlőre, még háttal áll nekem és George-val beszélget,  de ahogy közeledek, ikertesója megböki és rám villantja huncut vigyorát. Megforgatom a szemem,  de mosolygok.  Mikor odaérek hozzá, zsebre dugotott kézzel elém áll.

-Bár már úgy is tökéletes voltál, most még jobb-mosolyog rám.

Bókol nekem, nem hagyom, hogy teljesen az uralma alá hajtson.

-Én meg mondtam. Megyünk be? Szerintem mindjárt kezdődik-indulok el az ajtó felé.

Hallom, hogy fújtat egyet. Olyan édes, de nem tudja mit akar. Most jövök rá. Ron-nal nem is volt igazi kapcsolatom. Nem tudott rólam semmit. Nem dobogtatta meg egész idő alatt annyiszor a szívemet, mint Fred egy nap alatt. Nem hiszem el. Azt veszem észre, hogy Draconak ütközök, Fred pedig nekem.

Draco megfordul, és kikerekedett szemmel nézi, hogy a vörös ikrek egyike áll mögöttem. Vett egy mély levegőt, majd vissza fordul. Megmondta, hogy nem szól bele az életembe. Aranyos. Jenn, gyilkos szemekkel néz Fred-re, Monstro-val együtt.

-Szerintem jobban járunk, ha arrébb megyünk. Elég cifra átkokat ismernek, és egy Weasley már eléggé kiakasztotta őket-húzom le a fiú vállát, hogy a fiú fülébe súghassak.

-Nem azért megyek utánad, mert félek tőlük szöszi, csak azért mert veled akarok lenni-mondja nagyon kedvesen.

Az ajtó két oldalán sorba kellett állni, hogy bejöjjenek a bajnokok. Bejön Harry Parvati-val, aztán Cedric Cho-val, ami már nem is érdekel, aztán jön Viktor
Krum, Hermione-val.

Malfoy family shameWhere stories live. Discover now