Malfoy family shame

16.

Ma megyünk Ron-ékhoz. Már épp szállunk le a vonatról, és megyünk a King's Cross-ra. Nem sokára megérkezünk az Odúhoz, pedig még nem is voltam ott.Nem is ismerem még csak Percy-t, Ginny-t, Fred-et, George-ot és Ron-t. De elméletben heten vannak testvérek plusz az anyjuk és az apjuk. Vagy tíz perce állunk, majd megérkezik az apjuk, Arthur. Ugyan olyan vörös a haja mint a gyerekeinek. Kis pocakja van és egy-két napos borostája. Szemüvege mögül barna szemeivel néz rám, és arcáról kedvesség tükröződik, már nagyon szimpatikus.

-Sziasztok-végig puszilja a gyerekeit, majd elém áll.

-Szia, Arthur Weasley vagyok. Te lennél Syren? Mi a teljes neved?-kérdezi mosolygósan.

Kicsit félszegen Ron-ra nézek, mert nem tudom eldönteni, hogy megmondjam-e vagy hazudjak. Ron kicsit biccent. Az apukájára nézek aki felém nyújtja a kezét. Elmosolyodok, megfogom a kezét.

-Syren Malfoy-mondom.

A kezdeti hatalmas mosolya kicsit elhalványul, de kezet ráz, miután Ron köhint egyet.

-Nagyon örülök Syren-elveszi a kezét, és zavarban érzi magát.

Beülünk a kocsiba, én már majdnem Ron ölében vagyok, de nem bánom, csak azt, hogy a másik aki mellett ülök ugyan így, az Fred. Az egyik combom az ölében van. De ahogy látom ez őt nem igazán zavarja. Ez így még kínosabb. Ron odahajol a fülemhez.

-Sajnálom-suttogja.

Az apjára gondol, hogy kissé mogorva volt velem, de megértem. Apám minden egyes alkalommal próbálja tönkre tenni őt, de akkor is , én nem apu vagyok. Sőt még csak nem is hasonlítok rá, se külsőre, se belsőre.

-Nem gond-vonok vállat, majd ráhajtom a fejem Ron vállára.

Nem sokára meg is érkezünk az Odúba. Ron anyukája szinte rohan a kocsi felé. Neki is ugyan úgy bemutatkozok, de ő nem reagálja le ilyen rosszul. Bemegyünk, és engem felvezetnek Ginny szobájába. Szépen kipakolok, majd kiülök az ablak párkányra. Gondolkozni kezdtem, miközben néztem, ahogy az ikrek kviddicseznek. Ginny lép oda mellém.

-Min gondolkoztál el ennyire?-kérdi és kikönyököl a párkányra.

-Freden. Pénteken oda jött hozzám, és tök furcsa volt, bocsánatot kért. Plusz ma ugye közte és Ron között ültem, és a lábam csak úgy fért el, hogy félig az övén volt, és még csak nem is zavarta-mondom és közben le sem veszem a szemem róla.

-Már értem-csap a homlokára, majd kiszalad.

Nem tudom, hogy miért titokzatoskodik itt mindenki, de már kezd nagyon irritálni. Kb fél egyig Ron szobájában feküdtem, jobban mondva rajta. Ő feküdt a hasán én pedig a hátán. Nem csináltunk semmit csak beszélgettünk, de nagyon jó volt. Most indulok épp a szobába. Gyorsan átöltözök a pizsimbe, aztán kiülök a lépcsőre, ott ahol az ablak is van, így kilátok rajta. Szinte mindenki alszik. Nem sokkal késöbb egy szál rövidgatyában odaül mellém George.

-Szia Syren-böki meg a vállával a fejemet.

Olyan kicsi vagyok hozzá képest, hogy csak eddig érek neki.

-Szia George-mosolygok rá.

Megbocsátottam neki, sőt. Már jobb barátok vagyunk mint azelőtt.

-Mizu Ron-nal? Minden rendben?-kérdi és sunyin elmosolyodik.

-Igen-nevetem el magam.- Viszont Fred-del semmi sincs rendben-vonom meg a vállam.-Egyébként most hol van? Ti mindog eggyütt mászkáltok.

-A szobában. És tényleg nincs rendben vele valami. Mert ő akart egyedül lenni most meg amióta a baleseted történt mindig ilyen. Szetintem bánja-mondja kicsit szánakozóan.

-Nem baleset történt ezt te is tudod, és ha ez nem lett volna elég, még el is árult Ron-nak. Megérdemli, hogy bűntudata legyen. De én nem úgy értem. Velem nagyon fura. Meg eddig nem hallottam olyat, hogy Fred Weasley bocsánatot kért volna valakitől-mondom- de én megyek aludni mert már későre jár.

Megölelem George-ot majd felmegyek a szobába ahol Ginny már javában alszik. Lefekszek az ágyra, és minden erőmmel azon vagyok, hogy megint olyat álmodjak, ami megtörtént. Mert az is meg történt ami a mamival volt, meghalt. Csak most Fred-ről akarok álmodni, hogy végre valahára kidetüljön az igazság.