Malfoy family shame

25.

Na ezen mindenki meglepődik. Ron el sem akarja hinni. Hermione meseszép, és aranyosan sétál Krum-ba karolva. Nem sokára, már el is kezdődik a tánc.

-Ha rá lépnék a lábadra, előre is bocsi-nevetek Fred-re.

-Nyugii, nem fogok megharagudni-mosolyog.

Nagyon jól éreztem magam, éjfélig táncoltunk. Most épp megyünk fel a klubhelyiségbe. Mind a ketten nevetünk. Egyszer csak azt veszem észre, hogy nem tudom, melyik folyosón vagyunk.

-Fred? Szerintem eltévedtünk-nevetek.

-Nem. Én pontosan tudom hol vagyunk. Úgy ismerem már a sulit, mint a tenyerem-vigyorog.

Felém néz és valami megcsillan a szemében. Megijedek ettől. Azt hiszem tudom, miért vezetett ide. Meg akar csókolni.

-Syren-kezdi, megáll és felém fordul.

-Hm?-nézek rá kedvesen.

Legalább annyira akarom ezt a csókot, mint ő, de nem akarom bele keverni az életembe.

-Megakarlak csókolni-mondja meg egyenesen.

Annyira aranyos, hogy nem csak úgy lesmárol, hanem engedéjt kér. De nem mondhatok neki igent. Bár mennyire is szükségem van rá , ő nem tudja mit is akar valójában , még az is lehet, hogy csak egy jó nőt lát bennem. Nem akarom megbántani, de még egyszer nincs kedvem összetörni.

-Fred-megyek közelebb hozzá, megfogom a kezét és meg simogatom- nem akarod te ezt. Velem túl sok felelősség jár, belőled meg a hormonok beszélnek. Se neked, se nekem -mondom, de felemeli az államat a jobb kezével, hogy nézzek a szemébe.

-Syren. Olyan buta vagy-mosolyog, aztán egyre közelebb ér a szája, végül az enyémre tapad.

Behunyom a szemem, és csak élvezem. Nem vadul, és nem akaratosan csókol, csak lassan, vággyal telve. Óvatosan mozgatom vele együtt, míg megfogja a derekam, és közelebb húz magához. Kezeimet, a mellkasán pihentetem, majd megszakítom a csókot, hogy kapjak levegőt, és neki döntöm a fejem.

-Nem kellett volna-motyogom.

-Miért? Tudom hogy te is akartad, akkor miért olyan nagy baj? Én vállalom a felelősséget, és minden percet csak veled töltenék. Neked ez nem elég?-kérdi komoly hanggal.

Nem nézek rá. De még mindig a mellkasán pihenek.

-Nem erről van szó. Nekem sincs nagyobb vágyam, minthogy veled legyek. De ez egyszerűen kivitelezhetetlen-motyogom.

-Syren-hajtja a fejét az enyémre- nem tudlak megérteni. Én... Semmi hagyjuk-enged el- Mennem kell. George-ék már várnak.

Szó nélkül megfordul és elmegy. Pár percig csak nézek utána, majd a legelső falnál a födre rogyok. El sem tudom hinni, hogy hagytam elmenni. Biztos, hogy soha többet nem fog hozzám szólni. De jobb ez így. Nem kell neki annyi stressz és felelősség ami velem és az elég gáz családommal jár. A ruhámmal, megtörlöm a szemem, majd felállok, és szipogva elindulok a klubhelyiség felé.

Mikor oda érek, Ron ott ül a kanapén és elég pipának néz ki. Próbálok minnél halkabban menni, hogy ne vegyen észre. Nem kell, neki tudnia, hogy egy héttel a szakításunk után már csókolóztam Fred-del.

-Syren? Te vagy az?-szólal meg Ron.

Persze, hogy nincs szerencsém. Megtorpanok, és próbálok nem a szemébe nézni, hogy ne vegye észre, hogy sírtam.

-Igen?

-Ide jössz?-kérdi.

Aprót bólintok, majd oda megyek mellé a kanapéra. Leülök és a tüzet nézem.

-Attól, hogy nem nézel rám, látom, hogy sírtál-mondja.

-Igen-suttogok.

-Láttam, mikor elmentél Fred-del. Mi történt?-néz rám.

-Elutasítottam-motyogom, és már megint könnybe lábad a szemem.

-Elmeséled?-kérdi, és egy kézzel át ölel.

Mindent elmesélek neki, ő pedig, kedvesen végig hallgatja. Mire befejezem, már szinte zokogok.

-Nem értelek. Te akarod, és ő is. A többi pedig nem számít.

-De igen! Apám nem jó ember Ron! Nagyon féltem!-akadok ki teljesen.

-Mitől? Sok apa félti a lányát, ez nem jelent se...-mondaná, de közbe szólok.

-Apám egy halálfaló-motyogom.

Rossz érzés fog el, nem hallom, mit válaszol Ron, elkezd homályosodni a látásom, és végül sötétség borul a szemeimre.

-Szemtelen, hálátlan gyerek! Elárultad az egyetlen apádat?-ordítja apu, halálfaló köpenyében.

Egy csupa fehér űrben vagyok. Ez megint egy olyan álom, ami megtörtént, vagy meg fog történni.