Malfoy family shame

20.

Mikor belépek a fülkébe elmosolyodok, nem, nem azon, hogy Draco Pansy-val smárol, hanem attól, hogy Jennifer barátnőm vihogva beszélget Crack-kal, aki a lány vállán pihenteti a kezét.

-Sziasztok-mondom elég halkan, főleg azért, mert egyikőjükkel se beszéltem,  már vagy másfél-két hónapja.

A fiúk és Pansy csúnyán néznek rám, viszont Jenn felpattan és a nyakamba ugrik.

-Merlinre Syren! Annyira hiányoztál!-olyan szorosan ölel, hogy alig kapok levegőt.

-Te is nekem Jennyfer!-szorítom magamhoz.

Mikor végre abba hagyjuk ezt, Parkinson-ra nézek.

-Megtennéd, hogy kimész míg beszélek velük?-kérdem.

-Nem!-rázza meg a fejét.

-Pansy! Indulj!-morogja neki Draco.

Elmosolyodok, remélem hiányoztam a bátyámnak.

Mikor kimegy a mardekáros lány, leülök a helyére. Dracora nézek, majd hirtelen megölelem, mire elmosolyodik barátnőm. Draco először azt se tudja mit csináljon,  aztán vissza ölel. Tudni kell,  hogy nem szoktunk ölelkezni.

-Tudom, nem mondtam még ilyet, de nagyon hiányoztál Draco!-engedem el.

Nem mond semmit, csak ugyan olyan komoly fejjel néz rám. Nem is vártam, hogy mindenki előtt bevallja, hogy Draco Malfoy-nak igenis vannak érzései.

-És ti is fiúk!-mosolygok Crack-ra és Monstro-ra.

-Nem volt ugyan olyan nélküled a szünet-mosolyog Monstro.

-Te is nekem-mondja Crack, miközben Jenn vissza bújik a keze alá.

-Ja igen, sok sikert a kapcsolatotoknak-felállok és megölelem őket, ők pedig megköszönik.

-A tiédnek viszont nem örülök-ülök vissza Draco mellé.

-Én se a tiédnek, de te sem zavartatod magad emiatt-von vállat.

-De érdekel a véleményed, csak azt nem szeretem, ha parancsolgatsz nekem, hogy kivel állhatok szóba!-teszem keresztbe a mellkasom előtt a kezem.

Pár percig csend, Draco az arcomat fürkészi.

-Nem fogok neked parancsolgatni, azt csinálsz amit akarsz, viszont ne gyere a közelembe a kis barátaiddal,  rendben?-húzza fel a szemöldökét.

Elmosolyodok, és bólintok egyet.

-Köszi! De mennem kell a többiek már várnak. De többet szeretnék találkozni veletek. Mondjuk, ha minden este átmennék hozzátok a klubhelyiségetekbe?-nagyon boldog vagyok, hisz kibékültem mindenkivel.

Draco vallat von, a fiúk bólogatnak.

-Nagyon örülnénk neki-mosolyog Jenn.

Búcsuzóul mindenkit megölelek, majd elindulok megkeresni a barátaimat. Már öt fülkébe benézek, mikor megjelenik előttem Fred. Megforgatom a szemem, de megállok.

-Ron? Nem tudod melyik fülkében van?-kérdem.

-Éppenséggel de-vigyorodik el.

-És el is mondod?-húzom fel a szemöldököm.

-Valamit, valamiért szöszi-teszi keresztbe a kezét.

Megijedek. Tudom, hogy szerelmes belém, és félek, hogy most fog próbálkozni, várok egy kicsit, majd megszólalok.

-Mit szeretnél?-kérdezem óvatosan.

-Egy puszit, ide-mutatja az ujjával az arca jobb oldalát.

A állam leesik, pedig komolyabb dologra gondoltam.

-Szó sem lehet róla! Fred nekem barátom van, méghozzá az öcséd!-találom meg a hangom.

-Hát rendben-vigyorog önelégülten-akkor jó keresgélést!- idul el.

Nem hiszem el, ez a fiú komolyan itt hagy! Szemtelen, bunkó, nagyképű... Elnézek, a több tucatnyi vagon irányába amit még át kellene kutatnom, majd a már egyre messzebb lévő Fred-re.
Ez csak egy puszi, semmi jelentősége,nem?-bátorítom magam suttogva.

-Fred!-szólok utána.

Megtorpan és sunyi mosollyal az arcán rám néz.

-Mi a baj?

-Gyere ide!-fújtatok.

Oda jön elém, és lehajol, veszélyesen közel van a szája az enyémhez, elfordítom a fejét, és gyorsan megpuszilom. Nem értem miért, de az arcom tűz pirossá válik.

-Tudtam!-kiáltja el magát valaki.

Az arcom pirosból fehérré válik és megfordulok. Hermione néz rám gyilkos szemekkel.