- Mi a terv, Leah?
- Focit nézünk – közöltem levetve magam a kanapéra.
- Ez most komoly? – hökkent meg Dex.
- Mindjárt kezdődik az El Clasico – kapcsoltam be a tévét.
- Bizony, bizony! – tette le magát a másik oldalamra Cooper egy fél literes pohárral a kezében, amiben a jelek szerint jegeskóla volt.
- Éljen egy újabb unalmas másfél óra – döntötte hátra a fejét fáradtan Dex.
- Éljen a Real Madrid! – csatlakoztam határozottan lelkesebben.
- Éljen a Barcelona! – kontrázott Coop is kitörő örömmel, minek következtében rögtön lelohadt az arcomról a mosoly.
- Na, húzzál ki innen – intettem az ajtó irányába.
- Mi van? – rökönyödött meg Cooper.
- Indíts – biccentettem a fejemmel.
- Nem – felelte néhány másodpercnyi gondolkodás vagy éppen mérlegelés után.
- Dehogynem – feleltem szilárdan rezzenéstelen arccal.
- Miért? – biggyesztette le a száját szomorúan.
- Mert ez az én házam – vontam vállat.
- Ez elég gyér indok – szólt közbe Dex.
- Te csak hallgass. Neked nem mindegy, hol van? – fordultam felé.
- Csupán azzal vitatkozom, hogy máskor az a szabály, hogy ebben a három hónapban nem vendégek vagyunk, érezzük otthon magunkat, satöbbi – fejtette ki álláspontját Dex.
- Ez így igaz – bólintottam elismerve.
- Ezen alapon itt is maradok – mocorgott kellemesebben elhelyezkedve Coop.
- De ugyanezen alapon el is mehetsz – tettem hozzá kedvesen mosolyogva.
- Nem akarok – durcázott.
- Akkor maradhatsz, ha csöndben leszel – ajánlottam fel.
- Semmit nem mondhatok vagy csak olyat nem, ami a focival kapcsolatos? – érdeklődött.
- Az lenne a legjobb, ha teljesen elnémulnál.
- Kizárt – közölte Dexter jól ismerve a bátyját.
- Jogos. – Kénytelen voltam egyet érteni. – Na, jó. Tégy, amit akarsz, úgysem befolyásolja a játékot – döntöttem végül reálisan.
- Akkor felhívom a szövetségi kapitányt, hogy van pár tippem kezdés előtt – halászta elő a telefonját.
- Nem a fifában vagy, Coop – emlékeztettem, hiszen ott szokott menedzserkedni.
- Szerintem, ő mindig a fifában van – jegyezte meg Dex szórakozottan, amin persze felnevettem.
- Ha lement a meccs, lejátsszuk fifában is? – nézett rám reménykedve Coop, nagy, bociszemekkel.
- Bármennyire is hasonlíthatok Norbira, tájékoztatlak, hogy én nem ő vagyok.
- Attól még játszhatnánk.
- Legyen.
- Abban is leverlek, mint hokiban.
- Jobb, ha nem is mondok semmit.
- Játszunk inkább kinect sportot és akkor talán engem se hagytok figyelmen kívül – ajánlotta Dex.
- Mivel kezdjünk?
- Golffal vagy darts-cal, mert azokban lehet hárman is részt venni.
- Előbb nézzük a meccset – teremtettem csendet.
- Hiányzik Nahuel – sóhajtott Coop.
- Menj csak utána – bátorítottam.
- Ennyire kettesben akarsz maradni Dex-szel? – csattant fel teljesen váratlanul Coop.
- Mi van? – bámultam rá némileg megrökönyödve.
- Szóval erről van szó – kapott az alkalmon Dex.
- Van ám fent is egy tévé. Nem muszáj engem idegesítenetek – forgattam a szememet, de egy cseppet zavarban voltam.
- Leah, ha kettesben akarsz velem lenni, csak mondanod kell – csusszant közelebb Dexter.
- Coop! Nincs kedved ideülni közénk? – kezdtem a másik irányba oldalazni.
- Nekem pont jó itt – vont vállat.
- Bármikor szakítok rá időt, hogy kettesben legyünk – szívatott tovább Dex egyre közelebb és közelebb osonva.
- Én meg bármikor behúzok neked egyet – emeltem fel az ökleim hirtelen ötlettől vezérelve.
- Erre semmi szükség – szólt közbe Coop.
- Ja, jó lesz nekem itt is – csüccsent vissza Dex eredeti helyére én pedig zakatoló szívvel emeltem tekintetem a képernyőre.
Instagram: kollarbettiofficial
Facebook: Csillaghullás - Kollár Betti történetek