Lassan felmentem. Nem akartam, hogy még Ron is meg tudja mi történt. Tényleg nagyon fontos nekem. Mikor vissza értem. Ron Harry-vel beszélgetett. Mosolyogva, bár még kissé szipogva oda sétáltam hozzájuk.
-Sziasztok fiúk.-ültem le Ron mellé a kanapéra.
-Mennem kell. Ti is halljátok?-néma csend-Megyek már Hermione!-kiabált a lány szobák felé.
Értettem mit csinált. El akart menni közülünk. Kedves.
-Szia Syren-mondta Ron kicsit elpirulva.
-Szia Ron. Beszélnem kell veled.- a fülem mögé tűrök egy hajtincset.
-És miről?-kérdi kedvesen.
Eszembe jutott az előző jelenet. George és Fred gyűlölő pillantása. Igen. Ezt itt és most kell megtennem. Tudnia kell, hogy én is akarom, és az ikreknek is tudnia kell, hogy nem egy aranyvérű szajha vagyok, aki nem is áll szóba Weasley-ékkel nem hogy járjon velük. Bár biztos vagyok benne, hogy az apám még jobban meg fog utálni. Anyám megint őt és a bátyámat fogja pártolni, Draco, meg nem fog többet szóba állni velem. De mit érne az ha ez mind nem így lenne? Boldogtalan lennék. Nem, ez az én életem, és úgy élem meg ahogy azt csak én akarom.
-Gondolkoztam azon, amit beszéltünk-nyögöm ki végig a szemébe néztem.
-És?-kérdezte reménykedve.
Láttam rajta mennyire akarja ezt.
-Igen. Szívesen lennék a barátnőd-mosolyodtam el és feljebb toltam a szemüveget a fejemen.
-Ez most Komoly?-vidult fel.
-Igen. De ígérd meg, hogy azok a hülye testvéreid mármint az ikrek, nem szólnak hozzám, mert nagyon felhúztak ma.
-Mit csináltak már?-kérdezte szem forgatva.
-Öhm... Hagyjuk nem olyan lényeges.