-Nem csináltunk semmi olyat!-motyogtam az ikreknek erősen elpirult arccal.
Hogy nekik mindig ott kell lenniük mindenhol.
-Hát nem úgy nézett ki-felelték egyszerre.
-Egyébként is mi a fene közötök van hozzá? Azt csinálunk Ronnal amit csak akarunk!
-Igaza van. Mindig mindenbe bele szóltok. NEM csecsemők vagyunk!-szólt Ron.
Az ikrek nevetve elmentek. Rá mosolyogtam Ronra, majd felmentem a táskámért. Neville és Seamus kíséretével, pedig lementünk reggelizni.
Nagyon bosszantott amit az ikrek csináltak. Mindig mindenbe beleszólnak és persze mindenből viccet csinálnak. Nem kedves? Hát nem! Kicsit még gőzölögve, de megreggeliztem. Egész végig egy Dumstrangos fiúval szemeztem. Tudom, hogy nem kellene, hisz ott van Ron aki nem egész egy órája vallott szerelmet, de akkor is. Kikellett ereszteni a gőzt.
Mikor befejeztem a reggelit, oda jött hozzám az a fiú Draco kíséretében. Ron furcsa szemekkel nézett rám, de óvatosan elhessegettem, és ha kicsit morcosan is de elment.
-Szia Draco-köszöntem neki mosolyogva.
-Szeva. Ő itt Noah. Láttam, hogy egész végig egymásra folyatjátok a nyálatokat, szóval úgy gondoltam inkább ő mint egy Weasley patkány. Na sziasztok.
Azzal elment.
-Mindig ilyen nagyképű a testvéred?-nevetett Noah mél hangján.
A fiú magas testalkatához félhosszú gesztenye barna haj és sötétbarna szinte már fekete szemek tásultak. Jól nézett ki, akárcsak a többi fiú akik most idejöttek a Tusa alkalmából. Szavaiból erősen csengett az akcentus amitől még érdekesebbé vált.
-Általában. Még otthon is-mosolygok a fiúra és a bűntudat szikrát csiholt a lelkemben, de próbáltam elfojtani, mi lenne, hogyha olyan Malfoyt kapnának akit várnak tőlem, és nem probálnék meg küzdeni az előítéleteikkel tovább.