+Lexi szemszöge+
Nos, megérkezett Dave,Faye legjobb barátja egy falkából.
Tök jó, mert elvileg segít és meg tudja oldani.
Elmondása szerint...
Kicsit olyan, mint Kol.
Na mindegy.
Miután megismerkedtünk Davevel, meg elmagyaráztuk neki az egész sztorit, utána már tényleg nagyon álmos voltam, mrrt szinte semmit nem aludtam.
Mellesleg erre nem nagyon volt időm, mert kb 03:46 lehetett. (Kezdek tanulni a farkasoktól. Már tudom, mikor mennyi az idő lassan xd)
Szóval igen, gondolom nem sokat fogok aludni.
Na mindegy.
Amikor viszont nagyjából sikerült már elaludnom, valami eszméletlen szívrohammal riadtam fel.
Csörgött a telefonom.
De ki lehet az?
És miért az éjszaka közepén?
Ránéztem a telefonra és csak akkor döbbentem le igazán.
4:01.
És.. ANYU?!?!
Nem elég, hogy tényleg szemernyit is alig aludtam, most, hogy anyuval fogok beszélni, így tuti nem is fogok többet.
Oké, tanulok a farkasoktól, de én azért még ember vagyok.
Még..
Nem, Lexi, verd ki a fejedből!
Faye megmondta!
Nem!
Na szóval.
Mit akarhat anyu?
Ráadásul ilyenkor.
Felvettem.
Anyu: Szia kincsem, nem akarlak zavarni, csak szeretnék veled beszélni egy kicsit. Elég fontos.
Lexi: Igen, elég fontos lehet, ha mist hívsz.
Anyu: Csak azt szeretném, hogy miért kerülsz ennyire? Mármint amióta Fayeval barátok vagytok, azóta szinte sosem vagy itthon.Vagy legalábbis velem alig vagy. Szeretném tudni, hogy ez miért van.
Lexi:Anyu, muszáj ezt most megbeszélnünk? Légyszi. Anya, semmi baj, nem kerüllek, csak fontos dolgom van a nagyinál. És Faye nincs rám rossz hatással . Tudom, te nem érted, de higgy nekem. Kérlek!
Anyu:Rendben. De viszont szabadságom lesz hétvégére, felmehetnék a nagyihoz és akkor találkozhatnánk!
Lexi: Ömm, anya, hát, nem is tudom. Sok dolgom van. De feljöhetsz, csak ma reggel megyünk el Fayeékkel, úgyhogy bocsi,de ha szeretnél, akkor most gyere.
Anyu: Én értem, de most? Ilyen korán indultok?
Lexi:Aha.
Anyu:Okés, akkor kb tíz perc és ottvagyok!
Lexi: Oké, puszi anyu!
Anyu:Szia!
Majd kinyomta.
Huuh.
Tényleg nem alszom.
Nekiálltam, hogy akkor felöltözöm.
Majd ránéztem az órára és... 04:23!!!!
Basszuuuus!
Anya mundjárt ittvan, a Farkasok meg alszanak!
Gyorsan kiszaladtsm, miután villámrekorddal felöltöztem és elkezdtem felrázni Kol-t álmából.
-Mivaan? -nyöszörögte álmosan.
Majd mint akit bolha csípett, megugrott.
-Indulunk?
-Te Jézus, Kol!
-Oké, bocsi, de én hamar felkelek, mert Utazó vagyok. Tudod, a rangsor..
-Ja, persze, igen. De szólj a többieknek, hogy rejtőzzenek el, mert jön az anyám.
-Ömm, oké.
Majd Kol mindenkit felkeltett és elbújtatott.
Majd inkább mindenkit átváltoztatott emberré, mert akkor azt könnyebb kimagyarázni, ha valami történne.
Lexi visszament a házba, majd várt pár percet, amikor is megérkezett az anyukája.
Mikor már Charlotte is ébren volt és megkínálta ezzel, azzal Líviát, akkor megszólalt.
-Lexi, amikor telefonáltunk..én..
Én nem mondtam el mindent.
-Mi??? Ezt meg hogy érted?
-Hát. Mikor takarítottam a szobádat, megtalaltam a jegyzetfüzetedet. Azt hittem, hogy beleírtad, mikor jössz haza.
És akkor hívni sem kell, max feljövök. De láttam, hogy mit írtál Faye-ról.
Lexi feszülten hallgatta.
Néha nyelt egyet-egyet, majd megszólalt.
-Anya.. BÁRMIT IS olvastál, az HÜLYESÉG!
-Mi? Lexi, én nem akarom tudni a titkot, de nekem úgy tűnik, hogy ez a Faye rossz alak... És nem akarom, hogy rossz társaságba keveredj..
-ANYA, FAYE NEM ROSSZ, CSAK VANNAK DOLGOK, AMIKRŐL NEM TUDHATSZ ÉS ENNYI! DE NEM KELK MINDENT FELTÉTELEZNI RÓLA! Ő EGYALTALÁN NEM OLYAN! -ordított hirtelen Lexi, mert nem tűrte, hogy legjobb barátjáról így beszéljenek. Ráadásul nem is ismeri Faye-t.
Lívia nagyon meg volt lepve. És egyben szomorú is volt. Ő csak meg szerette volna beszélni. De belátta, hogy Lexinek igaza van.
-Rendben. Igazad van, nem kellett volna. Csak aggódom.
-Bocsi anya, sajnálom!-mondta Lexi.
-Nembaj, jogos.-mosolyodott el.
-És mikor jössz haza?
-Nem tudom.
-Akkor majd látogass legalább.
-Inkább te.
-Jójó.
-Puszi.
-Szia.
Majd Lívia elment.
-Bocs, nagyi, de így volt helyes.
-Tudom. És semmi baj.
Ezután a többiek farkasokká váltak, majd elindultak megmenteni a falkát.