Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Tizennegyedik fejezet.

+Lexi szemszöge.+

Már az erdőben voltam.
Nem tudom, mintah a farkas megérezte volna a jelenlétem, de pár lépés múlva már vele szemben találtam magamat.
Nem féltem.
Egyáltalán.
Úgy fűnt, ő sem akar bántani.
Majd elindult felém lassan lépkedve.
Elmosolyodtam.
Mikor elém állt,megkérdeztem, érti e, amit mondok.
Majd felvázoltam neki Faye történetét.
Negkérdeztem, tud e segíteni.
Kicsit mintha gondolkodott volna, de bólintott.
Intett, hogy kövessem.
Majd hirtelen felkapott, majd a hátára dobott és úgy szeltük az erdőt.
- WUHHUUU!-ordítottam,olyan jó volt.
Gondolj csak bele:, Egy szép, napsütötte erdőben vagy nyáron, ahol jó meleg van, közben enyhén fúj  a szél és madarak csicseregnek.
Közben pedig majdnem egy lóval egymagas farkason lovagolsz és szelitek az erdőt, kitárt karokkal.
Szerintem Isteni.

Majd oda is értünk.
Egy  faházhoz.
Vagyis "A" faházhoz.
Nem értettem.
Reggel már néztem, sehol sem volt.
Majd, mikor letett, akkor megkérdeztem;
-Itt van?
Ő csak behívott a házba, majd... Úristen.
Amit ott láttam, felfogni nem tudtam. De örülök, hogy megtörtént.
Nagyon.
Ez választ adott millió kérdésre, vagy dologra.
Szuper.
Szóval a farkas, mintha pontossn tudta volna, előszedte Faye cuccait, amiket az életben senki, még az FBI-osok se találnák meg, olyan hekyen vannak.
Majd megállt a szoba közepén.
Csak állt.
Mielőtt azonban kérdezhettem volna valamit, nyüszített egyet.
Majd mégegyet.
Majd csontok ropogása hallatszódott..
Majd hirtelen fájdalmas nyögések közepette formálódott át a teste.
Meg hát inkább olyan..
Nem tudom.
Nem olyan, mint a sellős mesékben.
Ndm varázslatos.
Egyáltalán.
Igenis fáj.
Úgytűnik.
Sőt.
Szóval igen.
Nagyon fájdalmasan, véresen és bundamaradványosan, na meg ruha nélkül állt előttem Faye.
Átalakult...
Farkas volt..
De..
Most ember..
Azt hittem, sokkot kapok a látottaktól.

Amíg hagyta, hogy felocsúdjak, addig ő felöltözött, majd eltakarította a vért, meg a bundát.
Látszólag rutinosan.

-Ez. Meg. Mi?!
- Én vagyok. Én.. Farkas vagyok, Lexi.
-Végig te??
-Igen, végig én.
-De.. Hogy?? Miért?!
-Mindent elmagyarázok!
-Rendben.

Majd elmondta, hogy senkinek sem mondhatom el.
Nem nagyon állt szándékombsn.
Egyáltalán nem.
Majd mesélt az életéről, Kol ról, a családjáról, mindenről.

-Figyelj, én nem tudom, hogyan segíthetnék a falkátokon..De mindent meg fogok próbálni.
-Azt nagyon megköszönném.
-Miért nem voltál ma suliban?
-A Telihold miatt. Kiüt másnapra.
-Ohh.
Elmagyarázta, milyen a Telihold.
Beavatott mindenbe.
Jól esett, hogy megbízott bennem.
És én is benne.
Bár nekem nincs titkolnivalóm.
-Nekem haza kell mennem, anyunak mondtsm, hogy hazaérek időben.
-Rendben. De nem mindhatod el!
-Nsm fogom. Hidd el.
Majd hazamentem.
Godnoltam, a naplómba csak leírhatom.
Senki sem nézi.
De nem!
Veszélyes!
Majd otthon már semmi érdekes nem történt.
Viszont a holnapot nagyon várom.
Hétvége.
Egész nap Faye val leszek.
Meg oersze kitalálom, mit lehetne tenni a falkájuk érdekében.