Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Negyedik fejezet.

Reggel 08:00 ra keltem.
A vonyításra.
Először megijedtem, de aztán rájöttem, higy csak a fejemben hallom.
Azt is hallottam, ahogy a nővérem biztat.
Biztos felkelt és nekem üzent.
De aztán már messze voltam.
Nem hallottam őket.
Se rendesen, se a fejemben.
Elindultam a suli felé.
A nővérem mindent leírt nekem egy lapra.
Ú, basszus, nyolckor kezdődik a suli!
Jaj nekem!
Futottam.
Majd beléptem.
Senki sem volt ott.
Csak a portás.
Megkérdezte, hogy én vagyok e a cserediák.
Nem sokat tudok emberül.
A nővérem fordított.
Vagyis leírt sok szavat.
Ebből megértettem.
Bólintottam.
Majd beengedett.
Elmondta, hova kell mennem és azt is, hogy siessek.
Siettem.
Még lépcső is volt, ami elsőre nehezen ment, de aztán megszoktam.
Elvégre olyan, mint a köves domb, csak egyenesebb és két lábon van.
Majd megtaláltam a termet, ahova mennem kellett.
11/b volt az ajtóra írva.
Meg a lapra is, meg a portás szerint is, szóval jó hekyen jártam.
Egy határozott mozdulattal benyitottam.
A tanárnő rámnézett szigorúan, majd közölte velem, hogy ez meg mi volt.
Nem értettem.
-Elnézést kisasszony, kopogni? Elnézést kérni? Indoklás, miért késtél? Te vagy a cserediák?
Nagyjából értrttem, mert a nővéremmel még gyakoroltunk is.
Nem tudtam megszólalni.
Lehajtott fejjel voltam, nem tudtam, mit tegyek.
-Szóval?? -kérdezte.
Én meg nem tudtam mit mondani.
Meg ngm is tudtam.
Már a többi gyerek is nézett rám.
-Jó, haladjunk, majd óra után elmondod, ülj le Lexi mellé! -mutatott egy padra, ahol egy gyerek ült, nem kettő.
Odamentem, lepakoltam a cuccom, ahigy láttam a többiekét és csak néztem.
Majd a lány, aki mellettem volt, megszólalt.
-Szia, Lexi vagyok!
- Fa..ye.
Mondtam ki erőlködve és szótagolva.
-,Hű, de szép neved van! Honnan jöttél?
Ettől a kérdéstől megállt bennem az ütő.
Csak néztem rá ijedten.
Majd eszembe jutott valami és megráztam a fejem.
-Most ez mi? Nsm mondod el?-kérdezte vigyorogva.
-N..e.m.
-Oké....rohadt fura, de ha nem, akkor nem. Nekem nyolc.
"Mivan?"
Majd kicsengettek.
Először megijedtem és támadóállásba álltam, de aztán Lexi gyorsan visszarángatott a helyemre.
-Ez a csengő.. jelzi, ha vége az órának, vagy éppen, ha kezdődik.
Éppen mentem volna Lexivel, amikor a tanárnő elém állt és ezt mondta:-No, kisasszony, most akkor mondd csak el, mi volt ez a reggeli.
-Boo..cs...án...at.-Ennyit bírtam mondani.
Nskem már ez is sok volt.
-Ez nem elég. Mi volt a késés?
-Elaludt! Mondta nekem, csak alig tud beszélni! -Állt be mellém hirtelen Lexi.
-Ó,valóban? Hát akkor üzenem, hogy vagy bejön rendesen, vagy nem kell, hogy idejöjjön!
-Ree...e.nd...be....ee.n. -mondtam.
-Ja és kopogj.
"Hogy mit?"
Majd elsiettünk szünetre.
Lexi rögtön kikérdezett.
-Hű, de gyönyörű a szemed! -mondta. Ja igen, fehér, barna. A fehér farkasoknak ilyen a szeme. Vagyis a mi falkánknak.
-Hát. Kösz. -Mondtam teljesen folyékonyan.
-De te milyen nyelvet beszélsz amúgy?
-Nem.
-Ezt se mindod el? Szuper vagy.
-Bocs.
-Semmi baj. Csak szerintem ez alap, ha ismerkedni akarunk.
"Mi, akarunk? Ezt meg ki mondta?"
Majd eltelt még így hét tanóra.
De az utolsónál leállt a szívem.
-Faye kisasszony, jöjjön feleni!
"Mi, az mit jelent, hova, én, mivan?"
Majd csak annyit uhyan értettem, hogy menjek ki.
Így hát idiótán megindultam az ajtó felé.
Mindenki elkezdett röhögni.
Kivéve a tanár.
Idegesen rácsapktt az asztalra és azt mondta: HOVA MÉSZ, TE?!
NEM AZT MONDTAM, HOGY KI, HANEM, HOGY GYERE IDE!
"Pontosan azt mondta, hogy menjek ki. Hogy hova, az mindegy. De mondta."
-Bocsánat. Megyek.
A felelés borzasztóan telt.
Kétszer válaszoltam.
Egyest kaptam.
Ndm értettem semmit.
- Majd ideje volt hazaindulnom.
Amúgy is, ha sokáig nem változom vissza, előjönnek az ösztöneim, és akár vissza is változom.
De ez attól függ, mióta vagyok ember.
Én csak ma voltam, tehát egy két napig bírom.
Mentem volna haza, amikor Lexi megállított.
-Hé, gyakorolhatnád nálunk a magyart! Nem akarsz átjönni?
"Mi, én? Mist? Nem!"
-Bocs, nem. Megyek haza.
-Akkor nálatok?
-Ömm, nem. Majd. Szia.
-Szia.. Várj! Akkor bejelölsz msn legalább?
"Hogy mi?"
-Nem tudo..m, mi az.
-Ömm, van telód?
-Mim?
-Nincs?
-Nincs. .
-Akkor szia..
-Szia.
Majd futottam. Be az erdőbe.
-Te az erdőben laksz?
Döbbenten néztem hátra.
-Nem, csak ide szok..szo..tam jö..n..ni.
-Ja, akkor szia!
-Szia.
Majd mikor már biztos tudtsm, higy senki sem lát, átváltoztam.
Persze sikerült egy jó nagyot sikítanom is.
Remélem Lexi nsm hallotta.
A ruháim szétszakadtak.
Hát persze.
Levehettem volna.
Na mindegy.
Rohantam haza.

Én emberként.

Lexi.