Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Huszonnyolcadik fejezet.

+Mesélő.+

Már 01:11 volt, amikor Kol felkeltett mindenkit, hogy indulni kéne.
-Jó, oké, menjünk! Dave, hogy vagy?-kérdezte Faye.
-Hát, még fáj, de egy kicsit azért már
jobb.
-És tudsz már járni?
-Nem hinném, de megpróbálom.
-Okés.
Dave megpróbált lábraállni egyedül.
Ez úgy, ahogy ment.
Aztán megpróbált járni is.
Ez egy kicsit rosszul sült el.
Kettőt lépett elég bizonytalanul, majd elesett.
-Ááú!
-Jaj, ne haragudj, Dave!-mondta neki Faye, majd odaugrott segíteni.
- Semmi baj, csak megpróbáltam.
-Talán holnapra már tudsz menni.-mondta Ricsi.
-Kösz, doki!-mondta Dave mosolyogva.
Ricsi pedig sértődötten elfordult.
-Na, akkor mehetünk?-kérdezte Lexi.
-Persze.-mondts mindenki.
Ismét Kol és Faye segítettek Davenak, aki segítséggel mostmár jól tudott menni.
-Na, akkor ideértünk.-jelentette ki Dave.
-És most?-kérdezte Faye.
-Megkeressük az Alpha-t és elmondjuk, miért jöttünk.
-Akkor induljunk.
el is indultak.
Mentek egy darabig, mire zörgéseket kezdtek hallani.
És ezek a zörgések nem akartak elmúlni.
Sőt, inkább egyre csak erősödtek.
Lexiék egyre nyugtalanabbak voltak.
Majd hirtelen négy farkas ugrott ki a havas bokrok mögül és rájuk morogtak.
Főleg, ahogy meglatták Kol-t.
-Jaj, nemár, nem én akartsm idejönni, jó, légyszi, felejtsük el, ami volt...
Mondta volna Kol, de elcsuklott a hangja, mert a négy farkas mögött meglátta a nagy Alpha-t, aki lassan közeledett feléjük.
Amikor odaért, elcsitította a négy farkast és így szólt hozzájuk.
-Minek köszönhetem a látogatást, Fehér Farkasok? És miért nincs Alpha-tok?
Senki sem szólalt meg.
Faye testvérére nézett, de az határozottan megrázta a fejét.
Így hát egy nagy sóhajjal végül Faye törte meg a csendet.
-Tisztelt Alpha! Békével érkeztünk. Mégpedig azért, hogy segítséget kérjünk.
Ugyanis falkánk veszélyben van. A kihalás szélén.  Tizenöten vagyunk mindössze. A ti falkátok áll a legközelebb a miénkhez, aki tud segíteni. Ráadásul nem is vagyunk rosszban. És tudjuk, hogy Kollal most nincsenek jóban, de ő is megbánta már, amit tett, csak nehezen kér bocsánatot...
Ennél a pontnál Kol zestvérére nézett.
Ő egyáltalán nem így gondolta.
De be kellett vallania, ha mist ezt elmondja, akkor biztos, hogy kihalnak.
Inkább hallgatott.
Faye folytatta.
...És ne hagyja, hogy egy meggondolatlan farkas miatt ez történjen.  Kol rossul cselekedett.  De akkor még kisebb volt. Ez egy meggondoltalan hülye dolog volt, amit tett.  Ennyi az egész. Kérem. És Alphánk van, csak én azt hittem, hogy nem engedne el, ezért jöttem egyedül, aztán idekeveredtek ők is.-mutatott hátra-De már tudják otthon is. Az ő segítségével.-mutatott most Dave-re.
Miközben Faye beszélt, a négy farkas közül az egyik nagyon figyelte.
De amikor Faye észrevette és ránézett, akkor gyorssn elfordult.
Majd vissza.
Mosolyogva nézte, ahogy beszél.

Az Alpha gondolkodott egy darabig, majd ezt mondta.
-Rendben, ha mindent elmeséltek nekünk, akkor majd beszélhetünk. Illetve...-nézett Kolra, aki lehajtotta a fejét.- ha Kolibri személyesen kér bocsánatot és nem üzeni mással nekem.
Kol legszívesebben elsüllyedt volna, de aztán végül erőt vett magán és felnézett.
Egyenesen az Alpha szemébe.
-Rendben. -mondta.
Hangjából semmit nem lehetett kivenni.
Fura módon tudja irányítani az érzéseit.

Az Alpha bólintott, majd intett, hogy kövessék őket.
Egy havas tisztásra értek.
Volt ott szikla, bokor, fák, minden.
Szép hely volt.
Mellette még egy folyó is kanyargott.
Az Alpha leült, majd megkérte, hogy meséljenek el neki mindent.
Elmondtàk, hogy hogy jöttek, miért, miket éltek át (Pl Dave és Kol sebe), stb.
Az Alpha figyelmeden hallgatta, majd amikor végzett, Kolhoz fordult.
-Csak akkor vagyok hajlandó segíteni, ha Kolibri őszintén bocsánatot kér.
Kol ismét az Alpha szemébe nézett.
-Higgye el, én nagyon sajnálom. Mindent. Ami történt. Tényleg meggondolatlan voltam és nem tudtsm, mit teszek. De ez többé nem fog előfordulni. Ha igen, akkor pedig nincs szükség a segítségre.-Jelentette ki Kol.
Faye ránézett, de Kol nem nézett vissza rá.
Állta a szemkontaktust.
-Rendben. Segítek.
-Ezzaaazzz, nagyon szépen köszönjük!-mondtàk.
-Jó, csendet!-mondta, mire mindenki elhallgatott.
-Hogyan gondoltátok, milyen formában tudnék nektek segíteni?-kérdezte az Alpha.
-Mi úgy gondoltuk, hogy egyesülhetnénk.-mondta halkan Faye.
-Hmmm. De nekünk kell ez a hely, nektek pedig a másik. Itt hűvös van, ott pedig mindig időjárás szerinti. Közé pedig nem jöhetünk, mert ott vannak az emberek. Hiába győznénk le őket, évszázadok kellenének, hogy felfogják, hogy ez a mi helyünk.
-Igaz.  De mi is tudtunk alkslmazkodni ehhez a helyhez. Talán sikerülhet. Van hó otthon is. Télen.-mondta Faye.
-Igen, valószínűleg tudunk. És mi lesz ezzel a hellyel? Nem lakhatják emberek.
-Talán egy rész ittmaradhatna.
-Jó ötlet, nekünk negyven fős a falkánk, szóval húsz ide, húsz oda.
-De az nem túl sok hozzánk?
-Nem, akkor lesztekk harmincöten, plusz szaporodás. Nálunk is így lesz. Szaporodás. Én itt maradok Alpha, gondolom érted.
-Persze.
-Rendben, akkor nálatok egyesülünk majd, akiket magammal hozok.
De előbb megbeszélem a falkával.
Vagyis holnap.
Addig aludjatok.
Mondts, majd hekyet kínált nekik.
El is aludtak, elvégre már reggel 06:21 volt.

Az Alpha.

Aki mosolyogva figyelte Faye-t.