Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Tizenkettedik fejezet.

+,Lexi szemszöge.+

06:30.
Szuper...
Nagyon van most kedvem ilyenkor felkelni egy pop dalra, ami csupa vidám.
Nem úgy, mint én.
Én ennek most leginkább az ellentétje vagyok, ami szinte egyáltalán nem mondható el rólam.
Szinte mindig életvidám vagyok.
Most nem.
Lehetnek kivételek is.
Most van.
Anyu reggel látta is rajtam, hogy nem vagyok valami jó passzban.
Szóvá is tette;
-Kincsem, minden oké?
-Persze anyu! Csak kicsit aggaszt a tegnap. De nyugi. Megbeszélem ma vele a suliban.
-Nem tűnsz valami életvidámnak.
-Most nem vagyok.-mondtam, miközben a lila köntösömben kerestem a pulton a teásbögrémet.
-Ne aggódj, biztos minden rendben lesz.
Elmosolyodtam.
-Jó lenne.
-Tessék, itt a pirítós!
-Köszi, de miért...
-Már tegnap tudtam, hogy ma ilyen leszel. Gindoltam ez feldob.
-Igen, köszi.
Majd megreggeliztem.
Elmentem fogat mosni, felöltöztem, megfésülködtem, befújtam magam parfümmel, meg dezodorral, aztán már vettem is a táskám.
-Puszi, Lexi!
-Puszi, anya!
Majd kiléptem az ajtón.
Mentem a járdán, az iskola felé.
Majd megláttam a faházat.
Gondoltam Faye ottlesz.
Bekopogtam.
Semmi.
-Faye?? Itt vagy? Én csak.. jöttem.
Hát, elég idiótán fogalmaztam, de hát mit mondhattam volna? Jó, valami mást biztos, de jelenleg nem tudtam jobbat kitalálni.
Résnyire nyitottam az ajtót.
Majd teljesen.
Faye és a cuccai nem voltak sehol.
"Biztos már a suliban van. "-gondoltam.
Ez kicsit feldobott, így minimálisan jobbkedvvel mentem suliba.

Már a suli bejáratánál voltam.
Felmentem a lépcsőkön,meg egy folyosón, aztán rögtön egy terem.
Na, ide kellett menni.
11/b.
Nem mertem kinyitni az ajtót.
Komolyan,olyan görcs volt a gyomromban, mint amikor először kellett bejönni.
Majd mély levegőt vettem.
Lehunytam a szemem.
Benyitottam.
Egész csukott szemmel sétáltam el a helyemig.
Szerintem mindenki idiótának nézett.
Hát, megértem.
Viszont most nem érdekelt.
Leültem.
Kinyitottam a szemem.
Blokkoltam.
Meg asszem lesokkoltam.
Faye nem ült mellettem.
Sőt, amúgy senki nem ült mellettem.
Faye előtt se ült mellettem senki.
Úgyhogy.
"Oké, nyugi, Lexi, biztos csak.. ömm... Később fog jönni.Igen!"

Már belépett az angol tanárnő.
Már tartotta az órát.
Hát, szupi.
"Késik?"
Oké, az első órára nem jött be.
Szuper.
Szóval nem jön.
Ha úgy vesszük, nem késett.
Hát, mondanom sem kell, egész nap letört voltam.
Mikor hazaértem, anyu még dolgozott.
Még fel sem tudom hívni Faye-t, mert azt se tudja, mi az a tekefon.
Hát, szuper.
Nem baj, kegalább sétálok egyet.
Talán megtalálom a farkast, akivel találkoztam.
Ő segíthet?
Nsm tudkm, mi vett rá erre a dologra, mert hát elvégre félek tőlük, de úgy éreztem, meg kell tennem.
Meg mostmár egyáltalán nem félek.
Úgyhogy anyunak hagytam üzit a hűtőn, aztán már mentem is az erdőbe.