Farkas Vagyok. (Első Levonás.)

Tizenhetedik fejezet.

+Kol szemszöge.+

Jellemző rám, hogyha valami van, nem igazán tudok aludni és hát ez másokra is kihat.
Mint ugye, amikor rengetegszer felkeltettem Faye-t is.
Ha valamivel jellemezni kellene engem, ez biztosan eszedbe jut.
Hát, ma ez kicsit másképp volt.
Kivételesen most Faye megelőzött.
Ami mondjuk ritka.
Sőt, még sosem fordult elő.
Mostanáig.
Szóval olyan 03:00 lehetett, amikor felkeltem.
Nem magamtól, ugyanis Faye ott állt.
Mosolygott.
Már ember volt.
Ezzel akarta tudatni, hogy készen van az indulásra.
Hamar felfogtam, így hát rögtön megugrottam.
Mivel Utazó vagyok, könnyen összekapom magam.
Ez az előny.
Van hátrány is.
Például nem vagyok olyan éber, mint a Vadászok, azaz pl Faye.
Stb.
Nem vagyok olyan gyors.
Nem hallok olyan jól.
Persze nem az van, hogy süket vagyok, meg, hogy lomha, ugyanolyan gyorsan futok, meg hallok,  csak nem olyan érzékenyen, mint a Vadászok.
Remélem értitek.

-Indulunk?
-Indulunk.
-Akkor kapom magam.
-Siess, Lexi már vár.
-A nagyina tudja, hogy megyünk?
-Igen, Lexi felhívta aaa... ömm.. min is? -kérdezte kínos vigyorral Lexi felé fordulva.
-Telefonon.-segítette ki vigyorogva.
-Azon.-fordult vissza hozzám szemlesütve, mosolyogva.
Én is mosolyogtam, már enyhén nevettem.
Én ugye sokat voltam már ember, érthető, hogy én már tudom az ilyeneket.
Hát, ő még nincs  ezen a szinten.
Na mindegy.
Nem hiszem, hogy lesz.
Nem is olyan fontos neki, tudom.
Na mindegy, szóval kaptam magam és indultunk.
Vagyis még volt egy dolog.
Átváltozni.
-Lexi, készen állsz?-kérdeztem.
Lexi kérdőn nézett a zestvéremre, mire elnevettem magam.
-Azt kérdezi, készen állsz e.
-Ja, igen. Láttam már Faye-t.
-Akkor jó.
-Akkor jó.-fordított a nővérem, majd átváltoztam. (Azért hívom nővérnek, mert nálunk mindegy, ki született előbb, ha testvérek vagyunk, akkor így hívjuk egymást. A fiúk persze báttynak, vagy fivérnek.)
-Még meg kell szoknod, Lexi. Látszik rajtad.
-Hű, folyékony vagy. ( A beszédemre gondolt.)
-Persze, már egy éve biztos átváltozgatok folyamatosan.
- Na, akkor nem szóltam.
Felöltöztem, majd elindultunk a nagyihoz.

Kol emberként.